Füreden régi császárfa ölelésében áll a Jókai-villa, a jachtkikötő felett, a sarkon. Ma is látogatható.
Az 1870-es évektől kezdve itt nyaralt Jókai Mór – s egy zöld posztóborítású asztalnál írta cikkeit és regényeit. Az íróasztalon helyet kaptak kedvenc tárgyai: ahogy elnézem, még légnyomásmérője is volt, díszes levélmérlege; és meztelen női elefántcsont szobrocskáit s itt tartotta (szóval ő is csak férfiból volt). A házban szó szerint képet kapunk arról, hogyan élt egy – mai kifejezéssel „celebnek” számító – házaspár a reformkorban Füreden: mit főzött a színésznő feleség, mi-lyen volt a hitvesi ágyuk...
(© Sebestyén Blanka - We Love Balaton)
Tudnivaló, hogy Jókai itt, a magyar tenger partján gyógyult ki légúti megbetegedéséből, ezért örök hívéül szegődött a savanyúvíznek és a friss füredi levegőnek. Jókai mindig ugyanabban az órában tette meg a sétáját, étkezéséről pedig felesége, Laborfalvi Róza gondoskodott – hiába volt aranyérmes szakácsnőjük, ő főzte kedvenc főzelékeit, bablevesét: az asztalon néha 15 fogás várta a családot. Velük élt ugyanis a kis Róza is, a nagy Róza törvénytelen lányának szintén törvénytelen gyermeke – s hogy kicsit pletykáljunk, pont ez a sok törvénytelenség „tett be” a barátoknak, emiatt ellenezték, hogy az író feleségül vegye a nála idősebb nőt. Pedig a nemzet színésznője méltó társa volt Jókainak, ennek lenyomatát itt a villában is láthatjuk.
Jókai sosem írta volna meg híres regényeit, ha ő nincs – hisz pesszimista alkat lévén hamar búskomorságba esett, elbizonytalanodott, s ebből a hangulatából csak a felesége tudta kirángatni, s leültetni az íróasztala mellé. A legenda szerint 1848. március 15-én ismerkedtek meg, mikor is Laborfalvi Róza a Bánk bán díszelőadásán kokárdát tűzött a nála nyolc évvel fiatalabb író kabátjára. S onnantól nem volt megállás, a szikra átpattant... A szabadságharcot követő reformkorban a párocska itt, Füreden élte legbékésebb napjait. A nyarak kényelmét persze nem bízták a véletlenre, felpakolták a fél háztartást: ment velük Jakli, a szarka, illetve a két újfundlandi, Szelka és Zulejka is...
De volt ott más állatsereglet is, kakas, pézsmakacsa házőrző – s egy kedvenc malac, amelyik „kávét iszik a bögréből, ölbe ül”. S ez a sok állat mind csodálatos, hihetetlen tulajdonságokat kapott itt a portán...
Ámde Jókait nem csupán az állatvilág érdekelte – jóformán minden az ismert és ismeretlen világból: éjjel a csillagokat tanulmányozta teleszkópjával, nappal a rovarokat, vagy épp kertészkedett, mikor pár órára felállt az íróasztal mellől.
Kopár kertjéből zöld oázist varázsolt – még egy kertészeti szakkönyvet is kiadott; s mint az elefántcsont szobrocskák bizonyítják, faragványokat is készített, sőt rajzokat a Balatonról. Ezeken a tó régi arcával találkozhatunk, mikor a dombokat szabadon legelésző juhok járták, s a hajók még nem zavarták meg a víztükröt... Igazság szerint a Balaton népszerűségét Jókai teremtette meg itteni írói karosszékéből. Ez volt az a táj, melybe az író beleszeretett, és amit annyiszor megírt regényeiben.
Jókai és Laborfalvi Róza
Füredről Komárom
Legsikeresebb könyvét, Az arany embert a régi komáromiakról írta. A regény itt született meg, Füreden, a villában látható íróasztalon. A könyv ma is olyan szép, mint egy hajnali álom, főhősei pedig az író saját életéből valók: a mi Komáromunkban élt buzgó és életrevaló kereskedő polgárok. Jókai ugyanis Komáromban született, s jól ismerte a dunai hajóslegények anekdotáit, szülővárosának minden valamirevaló legendáját és rózsalugasát. (A regényt sok nyelvre lefordították, s azonnal nagy sikert aratott Európa-szerte.)
De hogy a tárgyunkra térjünk: hogy írt az író? Az emlékház dolgozószobájának közepén egy íróasztal áll, hanyagul levetett kék köpeny, az asztalon félig abbahagyott pasziánsz... Jókai pontos napirend szerint dolgozott, s a munkához gondos felesége minden kellemetes körülményt megteremtett: ideje volt az írásnak, de a szórakozásnak is, például a kertészkedésnek vagy az egészségügyi sétának. Jókai nevelt lányának szobájában is sokat időzött, akinek valódi mesevilágot rendezett be porcelánbabákkal és parányi teáscsészékkel. S a kis Róza hálás volt, mert később könyvet írt arról, hogyan éltek ők itt hárman nagy békességben Füreden; ismertette az író szigorú napirendjét is, hisz csak így lehet vastag könyveket írni, sokat, tele sűrű sorokkal... Mert így írt Jókai.
