Tavasszal a természet újjászületik, benne minden élőlény megerősödik, fölfelé törekszik, és az erősebb mindig segíti a többi élőt azzal, hogy utánakapaszkodnak. A teremtés rendjéből vett mintát próbálja az életbe is bevonni a füleki Koháry István cserkészcsapat.
Húsvét ünnepének alkalmával nemcsak locsolkodnak a fülekiek, de minden évben megválasztják a város legrátermettebb palóc legényét és a legtűzrőlpattantabb palóc menyecskéjét is. A benevezők erejüket, ügyességüket és tudásukat mérik össze, hogy valóban az arra legalkalmasabb kapja meg a díjat. (© Fotó: Schnelczer Zoltán)
Hogy telik a nagy nap? Erről mesélnek a cserkészcsapat tagjai.
– Immár 9. alkalommal rendezzük meg városunkban húsvéthétfőn a palóc húsvétot.
– Honnan az ötlet?
– Az idősebb cserkészek fejéből pattant ki. Ma már ott tartunk, hogy a „nagy próbatétel”minden évben óriási érdeklődésnek örvend. A húsvétozók, kicsik és nagyok, egyaránt beneveznek.
A hagyomány más vidékeken a pünkösdhöz kötődő népszokások egyike (volt). Ekkor pünkösdi királyt és királynét választottak. Sőt, a pünkösdi királypár megválasztása az egész Kárpát-medencében elterjedt szokás volt.
Már a középkorból is találtak róla feljegyzéseket. Próbatétel és versenyszerű játékok eredményeként választották meg a falu legelső legényét és leányát. Az elnyert cím különös előjogokkal is járt. A büszke nyertes egy évig ingyen, tehát a falu költségére kocsmázhatott, meghívás nélkül részt vehetett a helybeli lakodalmakon, mulatságokon, a falu minden ellenszolgáltatás nélkül őriztette a nyertes jószágait. Erről a szokásról Jókai Mór az Egy magyar nábob című regényében is említést tesz, de még közmondásként is fennmaradt: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.”
A cserkészek a versenytételek kiírásakor a mindennapi életből próbálnak ötletet meríteni: ami egy falusinak még rutin, a városinak már kuriózum. A versenyszámok minden évben váltakoznak. A legtűzrőlpattantabb menyecske a legügyesebben fújja a tojást, dagasztja a tésztát, morzsolja a kukoricát, vagy varrja fel a gombot.
A legrátermettebb palóc férfi háztáji munkát végez, fát vág, vagy a móka kedvéért locsolóverset mond, de nem maradhat ki a lopótökkel való borhúzás se.
Viszont ezzel még nem ér véget a játék! Egy párnak testileg és lelkileg is „összhangban kell lélegeznie”. Humoros páros játék keretében tesztelik őket. Tolta már valaki haza fúrikban a párját? Ha még nem, itt az idő kipróbálni! Soha nem lehet tudni, mikor lesz életünk során szükségünk támaszra – vagy egy jó állapotban lévő talicskára.
Hogyan másképp lehetne korsót vinni, mint a fejünk tetején! Régen is így hordták az asszonyok a vizesedényt. De vajon a mai kor hölgyei megbirkóznak a feladattal? Nehezítésképpen ott van a tojásszállítás. A pároknak a homlokuk közé szorítva kell elvinniük egy tojást a néhány méterrel odébb elhelyezett serpenyőbe. Vajon épségben odaérnek vele?
Ha minden próbatételen túl vannak, akkor jöhet az eredményhirdetés. A verseny végén három párost díjaznak. Az eredményt, hogy ki lett az év legrátermettebb ifja és legtűzrőlpattantabb menyecskéje, a nézők tapsa dönti el!
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben szinte megszűnni kívánkozik, csupán szórványokban vagy bizonyos elemeikben érhető tetten.
A füleki cserkészcsapat se gondolta volna, hogy szórakoztató húsvéti játékával egy régmúlt hagyományt mentenek – és egyben teremtenek meg a városban.
Aki úgy döntene, hogy próbára teszi magát, az vigyen magával váltóruhát (főként a hölgyek), mert Füleken húsvéthétfőn a legények locsolóverssel vagy a nélkül is bőségesen „megöntenek”. Nő nem marad szárazon!
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?
