A suhogó fehér ruha, a csipkés fátyol, a virágcsokor: életünk legszebb napjának kellékei. Kissé illúzióromboló, hogy másnap ugyanúgy felkel a nap, és folytatódnak a mindennapok. Vajon milyen elvárásokkal lépnek az oltár elé? Miféle változást hozott életükbe az igen kimondása? – kérdeztük volt és leendő menyasszonyoktól.
Esküvőt tartani, oltár vagy anyakönyvvezető előtt esküdni annyit jelent: felelősséget vállalok a másik emberért, ő az én kiválasztottam. S erről tanúságot is teszek.
Hölgye Mónika (25, Bős) és párja Tamás (30, Bős)
– Hat éve, stílusosan szintén márciusban ismerkedtünk meg. Igazság szerint már régen szemeztünk egymással. Az első három évben több időt töltöttünk együtt: Tomi szüleinek a házában külön lakrészt alakítottunk ki. Két éve, karácsonykor már úgy kérte meg a kezemet, hogy Németországban dolgozott. Havonta csak egy hétvégére tudott hazajönni. Rengeteg közös van bennünk: ugyanazokon a dolgokon nevetünk, és ugyanazok a dolgok bírnak komolyságra bennünket. Akkor már mindketten úgy éreztük: ez a kapcsolat megérdemli, hogy szorosabbra fűzzük. Tomi távolléte miatt az esküvőszervezés jobbára az én feladatom volt. Nem siettem el a dolgot. Szorítottam, hogy a kiszemelt vőfélyt, zenekart és fotóst is sikerüljön összehozni a nagy napra. Március 23-án ünnepeltük Tomi 30. születésnapját, így éjfél után rögtön gratulálhattunk neki. Azt gondolom, az igen kimondásával egyelőre csupán a nevem és a lakcímem változott: Bíróból Hölgye, alistáliból bősi lakos lettem. Bár nagy a távolság köztünk, mégis sokat vagyunk együtt: (telefonon vagy az interneten) állandóan jelen vagyunk a másik életében, és sokszor kiutazom utána. Alig várom már, hogy a férjem – igen, már így mondom, s ez új! – közelebb találjon munkahelyet, s én lubickolhassak a háziasszony szerepében.
Hölgye Mónika
Buzgó Mónika (28, Nagymegyer) és vőlegénye, Szalay András (33, Nagymegyer)
– Igazán szerencsésnek érzem magam, mivel számomra az első szerelem bizonyult az igazinak – mondja Mónika. – A házasságkötést azonban alapos „jegyesség” előzte meg, hiszen már hét éve együtt élünk, s ennél is hosszabb ideje alkotunk egy párt! Nem csoda, hogy az esküvő már többször is szóba került, mégis meglepetésként ért, mikor tavaly ősszel egy badacsonyi kiránduláson sor került a lánykérésre. Hát még, hogy András addigra már mindent megszervezett: a helyszínt, a zenekart, a vőfélyt, és mindegyiket a kívánságlistámhoz igazítva. Mondogatta ugyan, hogy megadja majd a módját, de én hittem is neki, meg nem is. Aztán beváltotta az ígéretét. Az előző nyáron csak ezzel foglalatoskodott, sőt, még a szüleimtől is megkérte a kezemet!
Úgy érzem, a házasságkötéssel egy következő lépcsőfokra hágunk: az együttélés szabályai, az egymáshoz való viszonyunk nem változik majd, mégis egy magasabb szintre lépünk.
– A lánykérés, az esküvő fontos visszaigazolás a nő számára: igenis, engem akar a párom. Mert ő az én párom! Nem beszélve arról, hogy a babavárás házasságban az igazi. Két gyermeket szeretnénk, s mivel András családjában vannak ikrek, nálunk is „bármi” megtörténhet!
Buzgó Mónika
Fodor Tímea (28, Guszona) és Imre Zsolt (29, Jászberény)
Menyasszonyunknak szeptember 6-án kötik be a fejét. Tímea Jászberényben él, főiskolai tanulmányait ott végezte, vállalkozóként a munkája a városhoz köti, kedvesével is ott ismerkedett meg. Féléves udvarlás után Zsolt úgy döntött, megkéri Tímea kezét.
– A Balaton partján történt, és nagyon meglepett, mikor elővette zsebéből a gyűrűt. Én meg rögvest az ujjamra húztam az összetartozás aranykarikáját! Talán még az igent is elfelejtettem kimondani! Sokáig vártunk egymásra, de megérte. Az eljegyzés óta egy háztartásban élünk, nagy harmóniában és megértésben. De mindketten hagyományőrzők vagyunk, ezért kell a szertartás is. Templomi és polgári esküvőnk lesz, a lakodalmat pedig 70 fővel üljük meg. Sátras lagzit tervezünk, mert a páromnak ez a nagy álma. Mivel Jászberényben lesz a ceremónia és a lakodalom, ezért úgy döntöttünk, hogy én és a családom a hazai, gömöri szokásokat visszük majd magunkkal a Jászságba. A vőfélyünk neves felvidéki vőfély. Azt tapasztaltam, hogy elég nagyban eltérnek a berényi szokások a gömöriektől. A páromnak kiváltképp tetszenek az itteni tradícióink, így menyasszonylopás is lesz. A külföldi szokásoktól viszont elzárkózunk, azt tartjuk: szépek a magyar esküvői szokások, elsősorban azokat ápoljuk!
Fodor Tímea
– Egy kis faluból származol, Rimaszombat mellől. Megtaláltad már a helyed Jászberényben?
– Tíz éve élek 120 km-re az otthonomtól, a család nagyon hiányzik. Van egy boltom Rimaszombatban, ezért minden csütörtökön otthon vagyok, havonta egyszer pedig hazalátogatunk hétvégére. Jászberény nem nagy város. Kertes házban lakunk, nem volt nehéz a beilleszkedés. A legnagyobb újdonságot a névváltoztatás okozza: –ovából –né leszek. A vőlegényem támaszt nyújt mindenben, segít amiben csak tud. Úgy gondolom, jó kezek sodorják tovább életem fonalát. A lakodalmat pedig követheti a családalapítás.
Szvorák Emőke (25, Fülekpüspöki) és párja, Mák Dávid (25, Fülek)
Emőke és párja, Dávid már több mint nyolc éve együtt vannak. Diákszerelemnek indult a kapcsolatuk, ami végigkísérte a gimnazista éveiket, majd az egyetem befejeztével úgy döntöttek, hogy egybekötik életüket.
– Négy hónapja élünk egy fedél alatt. Vallásosak vagyunk, ezért mindketten fontosnak tartjuk a házasság szentségét. Manapság a fiatalok fölöslegesnek vélik az esketést, szerintünk viszont fontos, hogy majdani közös gyermekünk igazi családba érkezzen, ahol anya és apa egyformán jelen vannak. Kettőnk közül a vőlegényem sürgette inkább a házasságkötést. Még júniusban, a diplomaosztóm előtt egy romantikus vacsorán kérte meg a kezem. Decemberben pedig megtartottuk családi körben az eljegyzési ünnepségünket, majd kitűztük a „Nagy Nap” dátumát. Az esküvői előkészületekbe is belekezdtünk. Kultúrházas nagy lagzink lesz, 120 vendéggel. Hagyományos, helyi szokásokkal „fűszerezett” lakodalmat szeretnénk, amiből a folklór sem maradhat ki, mivel kislány korom óta néptáncolok. Néptáncos barátaim menyasszony-búcsúztatóval készülnek, nagynéném, Szvorák Katalin pedig szép hangjával lep meg bennünket. A vőfély szerepét az egyik ismerősünk tölti majd be. Én a párommal minden részletet végigbeszélek. Nem tipikus „férfi”, aki szabad kezed ad. A stílus, a fazon az, amiben eltérünk. Én a hagyományos dolgokhoz ragaszkodom, a párom pedig a modern stílust kedveli. A bútorválasztás sem volt könnyű, de összehoztuk. Igyekszem őt bevonni a hétköznapi teendőkbe, mert legalább két gyereket szeretnénk, de a harmadiknak is örülni fogunk.
Szvorák Emőke
