A rendezői székben arrogáns, középkorú pasas, körülötte fejmikrofonos asszisztensek hada rohangál fejvesztve: ki kávét, ki vizet, ki kellékeket visz. A háttérben a producer szélesen gesztikulálva, vörös fejjel magyaráz a telefonba – legalábbis így képzelnénk el egy forgatást.
Pedig már a cím is csalóka: ilyeneket csak álfilmekben mondanak. Milyen is egy forgatás? Hogyan lesz a felvett nyersanyagból élvezhető film? Miért múlik olyan sok a vágáson? Az Új Nővel Bíró Máté filmes vendégei voltunk. (S éppen a népszerű „happy videó” forgatását kísértük figyelemmel a várkonyi Amade hotelben.)
Pitypang, a kakas elmélyülten kapirgál a gondosan nyírt, vakító zöld gyepen. Épp egy megtermett tücsköt próbálna becserkészni uzsonnára, mikor hirtelen megszólal a zene, és szakácsunk „kakaskívánó” fazékkal a kezében üldözőbe veszi a jól megtermett jószágot. Elől fut a kakas, mögötte a séf, s a furcsa páros mellett lohol kamerájával Bíró Máté. A stáb tagjai pedig gurgulázó nevetéssel a kakasnak drukkolnak.
Ez ugyanis nem holmi okító főzőműsor, hanem bizony jó hangulatú, happysen boldog klipforgatás. A Happy-őrület végigsöpört az egész világon: a zenére Szlovákia több városában is forgattak nevető, vidáman táncoló fiatalok. Ezen a verőfényes május végi napon a várkonyi kastélyszállóban különleges élményben lehet része az itt dolgozónak és vendégnek egyaránt: itt forgatják ugyanis a klip csallóközi verzióját.
– A helyszíneket az adott klip témájához igazítjuk – meséli Máté, miközben az udvarról a benti színterek felé vesszük az irányt. – Az ideális helyszín felkutatása állandó feladat: fontos, hogy ne agyonhasznált, elcsépelt helyeket mutassunk be. A történetmesélős, azaz „sztorizós” klipek esetében a történethez való igazodás a fő szempont, az „imázs” klipnél pedig a szépség, némi extrémitással megspékelve. A reklámfilmeknél megadott, konkrét helyszínnel dolgozunk, de az adott üzletet igyekszünk más, nem szokványos szemszögből megmutatni, amilyenből a vásárló talán sosem látja.
Legújabb féltett kincsünk pedig egy qadrocopter,ami egy pici, nagy felbontású kamerával felszerelt, távirányítható helikopter: légi felvételeket lehet vele készíteni, minden erőlködés és mászás nélkül.
A következő helyszín a spa részleg, Máté pedig elkezdi összeállítani a felszerelést.
– A fényeket szeretem magamnak beállítani – mondja a szakember, aki egyben a forgatókönyvíró, a rendező, az operatőr és a vágó szerepét is betölti. Máté egyébként pimaszul fiatal kora ellenére (mindössze 22 éves!) meglepő határozottsággal vezényli le a forgatást. – A stáb nagysága mindig az adott feladattól, a klipben szereplők számától függ. Akire mindenképp szükségem van, az a testvérem, Dávid, aki a produceri munkákban segít. Egyezteti a helyszíneket, beszerzi a kellékeket. Másik állandó segítőm pedig Vígh Máté, aki a kezem alá dolgozik: a megfelelő objektívet nyújtja, vagy a színészekkel kommunikál. Tulajdonképpen ő az én asszisztensem. Ha szükséges, sminkes, fodrász, plusztechnikus és operatőr is dolgozik a csapattal.
Kisebb forgatásokhoz maroknyi ember is elég. Rugalmasabban megy a munka, gyorsan tudunk váltani, mozogni a helyszínek között, és az irányítás is könnyebb. A felszerelésünk sem nagy.
– A technikai fejlődésnek köszönhetően a kelléktár egyre „zsugorodik”: ami pár éve még kamionban sem fért el, ahhoz ma elég egy nagyobb személyautó. Ez annak is köszönhető, hogy mi nem vállkamerákkal, hanem igazából fényképezőgépekkel dolgozunk, így megesik, hogy komolytalannak néznek bennünket. A végeredmény, a FILM azonban magáért beszél. Az autofókuszos kamerák a lehető legtöbb dolgot maguk élesítik be, míg a mi kameráinkban nincs autofókusz, így mi állítjuk be a mélységet és az élességet attól függően, hogy mire akarunk koncentrálni. További előny, hogy ezeknek a kameráknak jobb a fényérzékenységük, így a kép sötétebb körülmények közt is szép marad. Ilyen kamerákkal vették fel például a magyarországi X-faktor klipjeit és a Dr. House egyes epizódjait is – meséli Máté, miközben a medence partján már gyülekeznek a szereplők. Mint megtudom, a kamera kétféleképpen hat az emberre: vagy megszeppen, vagy előbújik belőle a nagy gyerek. Ilyenkor a félőseket kicsit bátorítani, a csintalanokat pedig „jegelni” kell.
A rendezői szavakra elhalkul a társaság, összeáll a kép, majd egy magabiztos hang hallatszik: Kamera megy, playback! És megszólal a zene, mindenki teszi a dolgát: mosolyog, és tánclépésekben egyre közelebb és közelebb kerül a medencéhez, majd az egyik pincér elegánsan, ruhástul megmártózik a langyos vízben!
– A felvétel kedvéért bármit vállalunk. Akár a medence széléről, de ha kell, egyenesen a medencéből kamerázunk – mondja nevetve Máté, miközben a szereplők bőrig ázva, fülig érő mosollyal kászálódnak ki a vízből. – Bár a felszerelés nem vízálló, megtanultuk kezelni a „vizes” helyzeteket. Eszköztárunk része a Jimmy névre hallgató daru, egy fémes állvány, amelynek a végén motorikus fej van. Ezzel a szerkezettel nagyon hosszú mozgásokat lehet leírni. Az úgynevezett „sliderekkel,” azaz kamerasínekkel pedig úgy tudjuk mozgatni a kamerát, hogy kivédjük az akaratlan kézmozgásokat. Legújabb féltett kincsünk pedig egy qadrocopter, ami egy pici, nagy felbontású kamerával felszerelt távirányítható helikopter: légi felvételeket lehet vele készíteni, minden erőlködés és mászás nélkül.
A nap előrehaladtával egyre inkább látszik, hogy a pezsgő hangulat, az állandó pörgés és az oda-vissza vágó cikizések ellenére ez mégiscsak munka. Méghozzá kemény fizikai munka, hiszen az ötkilós kamerát folyamatosan tologatni vagy „kitartani” kell. Első nekifutásra nem nagy kihívás, de úgy a második percben már fáj a karom, a harmadikban meg már fel is adom...
– Egy-egy forgatáson rengeteg nyersanyagot veszünk fel, akár 50-150 gigányit is. (Összehasonlításul: egy másfél órás mozifilm nagysága másfél-két giga.) Aztán ebből otthon, a számítógép előtt ülve áll össze a félperces reklámfilm vagy a háromperces klip. A zenekari klipeknél mindig a kezdés, az első fél perc a legnehezebb. Mindig be kell vágni valami meglepőt, ami megfogja az embereket. De a másfeledik perc is kritikus, itt valami újjal kell előrukkolni, különben a néző elkapcsol. Épp ezért azt tanácsolom a jelentkező zenekaroknak, hogy inkább a rövid számokhoz forgassunk videoklipet – mondja Máté búcsúzóul. – Az álmom az, hogy nagyjátékfilmet készítsek. A dunaszerdahelyi Rivalda Színház tagjaival már többször beszéltünk erről. Nem szeretek ígérgetni, de van „realitásértéke” az ügynek. Persze, ez nem elég, kell hozzá megfelelő technika – és nem kevés pénz is.
Mikor hazafelé indulok, Pitypang vidáman ejtőzik az udvaron. Megkönnyebbülten felsóhajtok: mégsem lett belőle kakasleves!
