„Önfelfedezés, sz*rt! A megcsalás kegyetlen, önző, hazug és bántó. A megcsalás az megcsalás, akármilyen hangzatos new age címkét raknak is rá...”
Az idézetek Esther Perel tollából származnak, aki ma a világ legismertebb párkapcsolati terapeutája. Affér – avagy gondoljuk újra a hűtlenséget című munkájában írta meg a fenti kijelentéseket, arra utalva, hogy önsegítő könyvek tucatjai hiába mondanak mást, az emberek többségét a hűtlenség a semmi partjára veti és traumatizálja.
Az ember nem monogám. Ha az lenne, nem lenne annyi válás. Csak a gibbonok hűségesek, az emberek nem... (A gibbonok amúgy a legkisebb élő emberszabású majmok.) Különlegességük, hogy a főemlősök közül csak ők hűségesek élethossziglan a párjukhoz.
A világ ma olyan, hogy semmi nem az, ami – semmi nem olyan, mint az neki a természete. Sokan azt mondják, hogy már más világ van, a megcsalás nem probléma, mit kell ezen kiakadni, ma már mindenkinek több belefér. Aztán mégsem fér bele, mert alig születik meg az első gyermek, máris válunk.
A bíróságok nem kongatják a vészharangot, mert akkor az állandóan szólna, annyi a válási beadvány – a párok zöme amúgy is az élettársi viszonyt bontja fel. Az ok: a párom megcsalt, cserbenhagyott, más nőket nézeget az interneten, regisztrált a társkeresőn...
Pedig szeretem a feleségemet!
Afférok a házasság komolyabb problémái nélkül is megeshetnek. Erre a nézetre jutott Kenneth Paul Rosenberg amerikai pszichiáter is, aki szerint a félrelépő férfiak több mint fele és a nők harmada számol be arról, hogy boldog házasságban él. A kapcsolaton kívüli alkalmi szex általában nem a kielégülésről szól, sokkal inkább az izgalomról, arról, hogy én megtehetem, mert nekem többet szabad, mint neked.
A terapeuták praxisában a leggyakoribb felállás, hogy az egyik fél válni szeretne, a másik viszont meg akarja menteni a kapcsolatot – az utóbbi sokszor éppen az, akinek afférja volt. Ez is azt mutatja, hogy a külső kapcsolat nem feltétlenül jelenti az érzelmek végét a hűtlen fél fejében.
A félrelépés még mindig az egyik legrombolóbb cselekedet: velem ezt meg lehet csinálni, nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető, nem érek semmit... Vannak, akik azt mondják, hogy a hűtlenség után nincs élet, nem lehet újrakezdeni. Futni és menekülni kell. De sokan azt is is mondják, hogy akik nem válnak el, azok nem lábtörlők, hanem épp hogy harcosok. Azzal, hogy feldolgozzák a fájdalmat, hatalmas ajándékot adnak a családjuknak.
Mi az igazság?
Vitára hívjuk olvasóinkat, írják meg véleményüket (ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk). A témáról nézzék meg Mátyus Zoltán pszichoterapeutával készített interjúnkat, mely a válásterápia bugyraiba enged betekintést.
