Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a paleolit táplálkozás, vagyis mikor kizárólag húst, halat, tojást, zöldséget és gyümölcsöt, esetleg kemény sajtokat eszünk. A sok esetben allergén tejet, a gabonát, a rizst, a krumplit és a hüvelyeseket teljesen elfelejthetjük. A „paleo” azért is népszerű, mert fogyhatunk vele. Egyik barátnőm például a „paleóra” való átállás után 13 kilót fogyott pár hónap alatt.
Szendi Miklós Paleolit táplálkozás c. népszerűsítő könyvében azt ígéri, hogy jutalmunk az egészség lesz. Az ősember „étrendjének” bevezetése ugyanis csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, a cukorbajt és az allergiákat. Ezeket a kórokat őseink nem ismerték, csak a gabona megjelenésével terjedtek el!
Egy kőkorszaki szakinak, egy vadászó, halászó, gyűjtögető emberkének az evés igazi kalandot jelentett. Egyszer hopp, másszor kopp volt: hol dúskált a sok finom falatban, hol éhkoppot nyelt. A bőség hónapjaiban könnyedén degeszre tömhette magát, míg a kemény telek és soványka tavaszok próbára tették a vadászó, gyűjtögető leleményességét.
A mi szempontunkból a lényeg: soha nem fogyasztott feldolgozott élelmiszereket, finomított lisztet, cukrot, ráadásként pedig rengeteget mozgott. Hiszen a húst, a halat nem üzletben vette, tápláléka általában fürgébb volt, mint ő, elfutott vagy elúszott előle. S neki ugyancsak igyekeznie kellett, míg botvégre kaphatott egy nagyvadat.
Őseink mintegy 2,5 millió éven keresztül azt ették, amit a természet adott: halásztak, vadásztak, és a környezetükben található növényekkel színesítették étlapjukat. A gabonafélék fogyasztása csak a táplálékhiány következtében kialakuló földművelés megjelenésével vált elterjedtté, mintegy tízezer évvel ezelőtt.
Az emberi szervezet azonban ilyen rövid idő alatt nem volt képes alkalmazkodni az új táplálékforráshoz. Épp ezért minél jobban elterjedt a gabonafélék, s velük együtt a másféle, finomított szénhidrátok, azaz a burgonya, a rizs, a kukorica vagy a cukrok fogyasztása – annál betegebbek lettek az emberek. Megjelentek a civilizációs betegségekként ismert kórok, mint a rák, a szív- és érrendszeri megbetegedések, az elhízás, a cukorbaj, a különféle autoimmun betegségek vagy az allergia.
A finomított szénhidrátokat tartalmazó ételek, mint a pékáruk, a rizs vagy a krumpli, szervezetünkbe jutva túl gyorsan szívódnak fel. Ezek mind ún. magas glikémiás indexű ételek, melyekből a szervezetünk nagyon hamar energiához jut. Ez az energia azonban nagyon hamar el is fogy, így szinte folyamatosan éhesek vagyunk. Az ilyen ételek fogyasztása után drasztikusan megemelkedik a vércukorszint, így fokozódik az inzulintermelés. A szervezetünk pedig úgy reagál a számára feleslegessé vált inzulinra, hogy sejtjeinknek megtiltja az inzulin felszívódását, ami tovább fokozza az inzulintermelést, s csakhamar elhízáshoz vezet. A túlsúly pedig többek közt a diabétesz és a szívbetegségek előszobája.
A paleolit táplálkozás a ma is létező, civilizációtól távol élő természeti népek mindennapi étkezési szokásainak megfigyelésén (is) alapul. Őseink étlapjáról hiányoztak a gabonafélék, a tejtermékek, a hüvelyesek és a cukor, testükből pedig a civilizációs betegségek. Kutatások bizonyítják, hogy a civilizációtól elzártan élő törzsek tagjai jóval egészségesebbek, mint azon társaik, akik rákaptak a modern világ „ínyencségeire”: például a cukrozott üdítőket szürcsölő, chipset nassoló, gyorskaján tengődő ausztrál bennszülöttek körében óriási méreteket ölt az elhízás és a cukorbaj. S mindez csak azért, mert hátat fordítottak őseik egyszerű alapelveinek: edd azt, amit a környezetedben megtalálsz, vagyis húst, halat, tojást, zöldséget és gyümölcsöt!!!
A paleolit táplálkozás nem fogyókúra, hanem életmód, melynek célja visszatérni kőkori ősanyáink és ősapáink étrendjéhez, melyre teremtettünk. A paleolit táplálkozással – állítják odaadó hívei – újraalkothatjuk szervezetünk egyensúlyát, a meglévő betegségeinktől pedig megszabadulhatunk, ráadásul a komoly bajokat is megelőzhetjük. A fogyás pedig az áttérés kellemes „mellékhatása”.
Joggal merülhetnek most fel Önökben a kérdések: ha a kenyér, a tészta és a többi, gabonaalapú élelmiszer tiltólistára kerül, és a gyomrot kitöltő rizs vagy krumpli sem kerülhet a tányérunkra, akkor mi marad még? Ha nincs cukor, nincsenek tejtermékek, hüvelyesek, hol marad az élvezet? A zöldség, gyümölcs, hús, tojás, hal párosítás nem válik rövid időn belül unalmassá?
A válasz: némi fantáziával, kísérletezési kedvvel felvértezve nem maradunk éhesek, sőt, az étkezések után a lassan felszívódó szénhidrátoknak, vagyis a zöldségeknek, a különféle magvaknak köszönhetően több energiájuk lesz, s az egyes étkezések közt nem lesz szükség nassolásra.
Vajas Ildikó − Táplálkozási alapelvem
Nem azért élek, hogy egyek, hanem azért eszek, hogy éljek. Nos, a paleolit étkezésre való áttérés hatalmas változást okozott a konyhámban. A rengeteg tésztás étel ugyanis eltűnt a menüsorból. Soha nem érdekelt semmilyen, úgymond csodadiéta, fogyókúrára sem szorultam soha (a vékony csontúak táborát gyarapítom), de mikor a kollégám a kezembe nyomta Szendi Gábor könyvét, megváltozott a véleményem. Végre választ kaptam azokra a kérdéseimre, amelyekre az orvos csupán azt szokta volt mondogatni: „Hát, ezt nem lehet pontosan tudni.”
Szendi Gáborral együtt vallom, hogy a paleolit étrenddel viszont rengeteget teszünk egészségünk érdekében. Az átállás eleinte keserves volt. Az üzleteket végigjárva, a polcokon szinte semmilyen élelmiszert nem találtam, amely nem tartalmazott volna tejet, cukrot vagy lisztet. Hozzá kellett szoknom, hogy még a tízóraimat is kénytelen vagyok otthon elkészíteni. Az első paleolitos hét után már húsundorom volt, ezért egy szakács barátomtól, aki szintén áttért erre az étrendre, kértem recepteket. Családom kedvence a sütemény. De hogy lehet sütit sütni liszt nélkül? Szinte lehetetlen. Mármint annak, aki nem olvasott bele Szendi Gábor Paleolit szakácskönyvébe. A könyvből megtudhatjuk, mivel helyettesíthető a liszt, a tej és a cukor. A salátáktól a desszertekig találunk benne recepteket.
