Több, mint hetven éve ismerjük az antibiotikumokat. Nagyszerű gyógyszerek, de van egy nagy hátrányuk: szervezetünk gyorsan rezisztenssé, ellenállóvá válik velük szemben. Itt, Szlovákiában különösen rossz a helyzet: túl sok antibiotikumot szedünk, néha fölöslegesen, gyakran helytelenül.
Magda barátnőm nem gyógyszerész, mégis név szerint ismer minden antibiotikumot. „Gyenge az immunrendszerem. Nemegyszer megkérdezte tőlem az orvos: Kér antibiotikumot?” Magda mindig kért valamilyen széles spektrumú antibiotikumot – és kapott is. Ma már azonban alig szed antibiotikumot, mert attól tart, rezisztenssé válik a szervezete. Jól gondolja.
Ciprus, Görögország, Szlovákia
Több, mint hetven évvel ezelőtt sikerült elindítani a penicillin gyártását. 1943 első öt hónapjában már annyi penicillint állítottak elő, hogy 180 súlyos beteget meg tudtak gyógyítani. Az aranylázhoz hasonló időszak kezdődött. A legnagyobb gyógyszergyártó cégek versengtek, ki tudja előbb leküzdeni a gyártás buktatóit. Az amerikai cégek a kemény versengés eredményeképpen egy gyógyászati adag penicillin árát két év alatt kétszáz dollárról hat dollárra csökkentették.
Az aranykor hamarosan véget ért. Mára nagyon megcsappant a gyógyszergyártó cégek érdeklődése az új antibiotikumok iránt, mert nem számít jövedelmező üzletágnak. Pedig új antibiotikumokra mindig szükség van, mert gyors ütemben növekszik az antibiotikum-rezisztencia. Egyre több a multirezisztens baktériumtörzs, amelyek ellen ma még nincs orvosság.
A gyógyszergyárak számára nem kifizetődő az antibiotikumok előállítása, ezért a fejlesztés lelassult. 1990-ben még 15 új antibiotikum jelent meg a piacon, 2000-ben már csak 5. 2005-ben egy új antibiotikumot jegyeztek be, az utána következő években szintén ugyanannyit. A gyógyszergyártó cégek befektetései nem térülnek meg. Tíz, de lehet, hogy már öt év múlva leállnak a gyártással. Ráadásul olyan nagy országok, mint India vagy Kína, nem tartják be a márkavédelmi előírásokat, és azon nyomban elkezdik az olcsó generikumok gyártását. Éppen ezért a gyárak számára sokkal kifizetődőbb a magas vérnyomás elleni gyógyszerek, a szívgyógyszerek vagy a véralvadást szabályozó gyógyszerek gyártása.
Szlovákia azok közé az országok közé tartozik, ahol nagyon magas az antibiotikum-rezisztencia. Akárcsak néhány mediterrán országban, Cipruson, Görögországban, Franciaországban vagy Spanyolországban, ahol könnyen hozzá lehet jutni az antibiotikumokhoz. Az északi országokban, például Dániában, Hollandiában, Norvégiában, Lettországban vagy Észtországban nem adnak az orvosok mindjárt antibiotikumokat. (Nehéz is hozzájutni.)
Szlovákiában a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munkásokat Képző Főiskolán készült egy felmérés. Az ország területén működő klinikákról lekérték az antibiotikumokkal kezelt súlyos betegek vérmintáit. Összesen 260 mintát vizsgáltak meg, és kiderült, hogy 93 százalékuk 12-15 antibiotikummal szemben rezisztens. A betegek 3 százalékának szervezete csak egyetlenegy antibiotikumra reagált.
A felmérés tovább folyik, mert meg szeretnék állapítani azt is, hogy a betegek közül hányat nem lehetett meggyógyítani, s ezért meghaltak. Mert ez a legérdekesebb információ: meg fogunk-e halni egészen hétköznapi fertőzések miatt, mert rezisztensek vagyunk a gyógyszerekkel szemben? A kutatók viszont egy rendkívül érdekes jelenségre bukkantak. Egy nő, akinek a szervezetében egy Indiából származó multirezisztens baktériumtörzset találtak, amely nem reagált egyetlen antibiotikumos kezelésre sem -- életben maradt!
Mindez azt jelenti, hogy rettegnünk kell? Nem kell, de nem szabad úgy tennünk, mintha mindez nem jelentene veszélyt. Kezdetben volt a penicillin, és húsz év múlva a baktériumok már rezisztensek voltak vele szemben. Majd jött egy újabb antibiotikum, és a baktériumok tíz évvel később rezisztensek voltak. Az antibiotikum-rezisztencia rendkívül gyorsan emelkedik, és változik a baktériumok veszélyessége is – könnyen halált okoznak. Ennek voltunk tanúi két évvel ezelőtt, amikor Németországban egy közönséges E-coli baktérium megölt 50 embert. Ha ez nem a fejlett Németországban, hanem valahol a Csádi Köztársaságban történik, akkor a halottak száma több ezerre rúgott volna.
A mikroorganizmusok nagyon könnyen átadják egymásnak a genetikai információkat. Gyorsan és összevissza szaporodnak, és nemcsak az azonos törzshöz tartozók, hanem a különféle fajú mikroorganizmusok is. Természetesen nem csak ez az egy felmérés készült Szlovákiában. 2011 óta Szlovákia is elküldi az antibiotikum-rezisztenciával kapcsolatos kutatási eredményeit az ECDC (European Centre for Disease Prevention and Control)adatbázisának. Internetes oldalukon a laikus is látja, hogy Szlovákiában nem rózsás a helyzet.
A kórházi betegeket vizsgálva kiderül, hogy nagyon sok az antibiotikumokra nem érzékeny baktériumtörzs. Sok beteg csak egyetlen antibiotikumra érzékeny. Még komolyabb a helyzet a körzeti rendelőkben, hiszen az antibiotikumok 80 százalékát itt írják fel az orvosok. A felmérések szerint Csehországban minden negyedik gyereket kezelik antibiotikummal, Szlovákiában viszont minden második gyerek antibiotikumot kap, amikor beteg.
Szlovákiában főleg a makrolid antibiotikumokkal szembeni rezisztencia növekszik. A makrolidek széles spektrumú antibiotikumok, ezeket írja fel leggyakrabban az orvos. Ugyanakkor a makrolid antibiotikumoknak a második vonalban lenne a helyük! Ezeket akkor kellene adni, amikor az első vonalba tartozó, kevésbé széles spektrumú antibiotikumok nem használnak. A makrolidek felírásában Szlovákia az első helyen áll Európában. Makrolidekkel kezelikpéldául a felső légúti fertőzéseket, holott ezeknek a betegségeknek 80 százalékát vírusok okozzák, amelyek ellen az antibiotikum nem hatékony, tehát fölöslegesen szedjük. Az orvosok így biztosítják be magukat a súlyosabb fertőzések ellen. A másik probléma a betegek fegyelmezetlensége: nem tartják be a szabályokat, hogy annyi tablettát vegyenek be, amennyit az orvos előír, és annyi ideig szedjék a gyógyszert, ameddig az orvos helyesnek tartja.
Tehát az orvosok a bizonytalan diagnosztizálás miatt inkább antibiotikumot írnak fel. Egyre több olyan beteg van, aki az interneten kikeresi, milyen gyógyszerek vannak a piacon, és nyomást gyakorol az orvosra, hogy azokat írja fel neki.
Hogyan tovább?
Csehországban már sikerült elérni, hogy csökkenjen az antibiotikumok, főként a makrolidek felírása. Sokat segít, ha az állam szabályozza az antibiotikum-fogyasztást, például a gyógyszerárhoz való hozzáfizetések módosításával. Az Állami Antibiotikum Bizottság megteheti, hogy egyes antibiotikumokat betilt, vagy korlátozza a használatukat. Eltűnhet az antibiotikummal szemben kialakult rezisztencia akkor is, ha a betegek hosszabb ideig nem szedik a szóban forgó gyógyszert. Hasznos lehet továbbá a betegek felvilágosítása, ezért jelölték ki Európában az antibiotikumok napját (november 18.). Dániában és Ausztriában például az orvosokat korlátozzák, hogy első gyógyszerként makrolideket írjanak fel a betegeknek.
Alaposabb kivizsgálás
Az antibiotikum kitűnő, gyorsan ható gyógyszer, de csak akkor kell adni, amikor valóban fontos. Az orvos csak akkor írhatja fel az antibiotikumot, ha megbizonyosodott róla, hogy bakteriális fertőzésről van szó. Biztos, ami biztos alapon vagy alibizmusból nem szabad antibiotikumot adni a betegnek. Az antibiotikum nem láz- vagy köhögéscsillapításra való.
Van egy módszer, amely megkönnyíti annak eldöntését, hogy kell-e antibiotikum a betegnek, vagy se, bár ez a módszer némileg időigényes. Nemcsak a CRP kivizsgálás eredményeire támaszkodik (a vérvizsgálat segít megállapítani, hogy bakteriális vagy vírusos fertőzésről van-e szó), hanem a többi tünetet és a gyermek kórelőzményeit is figyelembe veszi. Természetesen az orvosok sokszor nehéz helyzetben vannak, mert a szülők kikényszerítik az antibiotikum felírását.
A biztosító szempontjai
A biztosítók utánanéznek, hogy az előírt kezelés megfelelő volt-e. Több ezer olyan beteget tartanak nyilván, akik egyszerű influenza esetén antibiotikumot kaptak, holott ezt a gyógyszert csak komplikációk esetén kell felírni.
Például akkor, ha az influenzás betegnek felső légúti bakteriális fertőzése is van. A biztosítók, például a Dôvera azzal próbálja megoldani a problémát, hogy értékeli az orvosokat. Negyedévenként rendszeresen tájékoztatja őket, hol helyezkednek el a gyógyszerfelírási skálán. Ha bizonyos gyógyszereknél túllépik a szlovákiai átlagot, kevesebb lesz a bevételük. Az Általános Egészségügyi Biztosító is ellenőrzi a gyógyszerek felírását. Tavaly több mint ezer ellenőrzést végeztek, melynek során átnézték az orvosok egészségügyi dokumentációját, és több mint hárommillió euró büntetést szabtak ki.
Eleinte csak az embereket gyógyították antibiotikumokkal, aztán adni kezdték a háziállatoknak, a közös gazdaságok állatainak, ma pedig már nagy mennyiségben használják az antibiotikumokat a növénytermesztésben is. A betegek mikrogrammokban kapják a hatóanyagot, a növényzetre viszont 500 kg-nál többet is kiszórnak a mezőgazdasági repülőgépek. Antibiotikumokat adagolnak a halastavakba is. Az ember akkor kap antibiotikumot, amikor beteg. Az állatoknak viszont megelőzésképpen adagolják. A haszonállatok növekedési hormonokat is kapnak, hogy gyorsabban fejlődjenek. A növekedési hormonok a vegyi összetételt tekintve nagyon közel állnak az antibiotikumokhoz. Az Európai Unió ezek közül egyet, az avoparcint már 2006-ban betiltotta.
Ha az orvos egy súlyos fertőzésben szenvedő, nagyon ellenálló baktériumtörzset hordozó betegének 500 mg-os vankomicint akar felírni, akkor ezt jóvá kell hagynia az antibiotikum-bizottság elnökének. Az állatok több ezer tonnát kaptak az ehhez hasonló avoparcinból!
Egyes országokban rendkívül hosszú a várakozási idő egy-egy térd- vagy csípőműtétre. Ezért a betegek Bangladesbe vagy Pakisztánba mennek elvégeztetni a műtétet, mert az ottani orvosok kitűnő képzést kaptak Nagy-Britanniában -- ráadásul az angol árak egyharmadáért végzik el a műtéteket. Csakhogy a betegek nemcsak új térddel vagy csípőízülettel térnek haza, hanem multirezisztens baktériumtörzseket is magukkal visznek a bangladesi és pakisztáni kórházakból.
A higiéniai standard más Nagy-Britanniában, mint Bangladesben és Pakisztánban. Ezek az ellenálló baktériumtörzsek gyorsan terjednek Ázsiában és Afrikában, mert az ottani orvosok lazábban kezelik az antibiotikumokat, mint Európában. Kenyában például a szupermarketekben és a benzinkutakon is lehet antibiotikumokat kapni, ráadásul recept nélkül! Ungváron meg a piacon árulják a nálunk szigorúan szabályozott antibiotikumokat.
Alexander Fleming és a penicillin felfedezése
1928-ban a brit orvos-bakteriológus szabadságra ment, de előzőleg nem rakott rendet az asztalán, ahol mikrobiológiai kutatásait végezte. Amikor hazaérkezett, egyfajta penészt vett észre a Petri-csészében, amely elpusztította a Staphylococcusokat. Így fedezte fel a penicillint. A gondolat, hogy a penész gyógyszer is lehet, nem volt új. A penicillinnel is találkoztak már a tudósok, de Fleming volt az, aki közelebbről megvizsgálta. Rájött, hogy más penész nem tud elbánni a baktériumokkal, ez azonban igen; hogy a penicillin elpusztítja a veszélyes Streptococcusokat, Staphylococcusokat és azokat a baktériumokat, amelyek a tüdőgyulladást, a kankót, az agyhártyagyulladást és a torokgyíkot okozzák, hogy káros mellékhatása pedig nincsen. Gyógyszert azonban nem tudott előállítani belőle, mert nem volt egy ügyes biokémikusa.
1929-ben ismertette felfedezését a kutatóorvosok klubjában, de nem keltett érdeklődést. Akik jelen voltak, később elmondták, hogy Fleming rossz előadó volt, ráadásul végtelenül szerény. Tudományos cikke sem keltett feltűnést 1929-ben. 1932-ben felhagyott a penicillin kutatásával.
Tíz évet kellett várni, míg valaki újra elővette a témát. 1939-ben egy ausztrál fiziológus és patológus, Howard Florey, Sir Dunn oxfordi intézetének igazgatója először írt kérvényt a kutatás folytatásának támogatására. Állította, hogy a penicillin nagyban is könnyen, gyorsan előállítható (ebben tévedett). Bár a kérelmezett 100 font helyett csak 25-öt kapott, létrehozott egy kutatócsoportot, amelybe Ernst Chaim biokémikust és Norman G. Heatelyt is meghívta.
1942-ben, kísérletképpen, megkapják a penicillint az első betegek, és megtörténnek az első „csodás” gyógyulások. A gyógyszergyárak azonban nem mutatnak érdeklődést a gyógyszer iránt. Florey Amerikába utazik kampányolni, és 1943-ban az USA-ban a penicillin gyártását (az atombomba fejlesztése után) a második legnagyobb fontosságú tervnek kiáltják ki. Még 1942-ben Alexander Fleming penicillint kér Howard Floreytől haldokló barátja számára. Florey elküldi a gyógyszert, és Fleming barátja meggyógyul. Ekkor kezdenek írni a lapok Európában az új csodaszerről. A Nobel-díjat odaítélő bizottság 1945-ben az orvosi Nobel-díjat három embernek ítéli oda: Alexander Flemingnek, Howard Floreynek és Ernst Chaimnak.
