Annak ellenére, hogy egyre többen szeretik a sushit, vajmi keveset tudnak arról, hogyan is kéne ezt az ízletes rizses, halas apróságot fogyasztani. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy ismertetjük a sushievés legalapvetőbb szabályait.
Ám mielőtt a dolgok közepébe vágnánk, az első és legfontosabb, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ettünk-e már életünk során valaha is igazi, ínycsiklandozó sushit? Ugyanis sokan úgy rajonganak ezért a japán ételért, hogy eddig csak all-you-can-eat (egy bizonyos befizetett összegért minden mennyiségben ehetsz) sushiétteremben jártak, ahol a minőség abszolút a mennyiség rovására megy.
Saját bőrömön tapasztaltam mindezt. Eleinte nem rajongtam a sushiért, de kíváncsiságom miatt kipróbáltam egy hasonló étteremben, s hogy őszinte legyek, egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle. Akkor úgy gondoltam, talán soha többet nem eszek majd sushit. De a finom ételek istene mégis megszánt, s az egyik kedves ismerősömtől ajándékba kaptam egy kupont, mely egy valódi sushiétterembe szólt. Ekkor változott meg minden. Rájöttem, hogy a sushi hihetetlenül ízletes, mennyei manna, amit csak kevés helyen tudnak megfelelő módon elkészíteni. Most viszont lássunk néhány alapszabályt, ami a sushievést illeti!
A szójaszószdilemma
A sushit egyáltalán nem illik a szójaszószba tunkolni! Ha mégis megtesszük, ezzel csak a séfet sértjük meg, aki azt fogja gondolni, hogy a rizsnek és a halnak annyira borzalmas íze van, hogy azt a szójaszósszal kell elnyomni. Egyszóval: ez udvariatlanságnak számít. Persze, van, aki nem tudja nélkülözni a szójaszószt, és egyszerűen ragaszkodik hozzá. Nekik azt ajánljuk, hogy arra figyeljenek oda, ne a rizses végét mártogassák a szószba, hanem a halas részét. Ugyanis ha a rizses részét mártjuk szójaszószba, az könnyen megszívja magát, s elveszíti eredeti ízét. Továbbá az sem túl esztétikus, ha rizsszemek úszkálnak a szójaszószban. Az ízesítést tehát bízzuk a séfre.
A wasabi
Bánjunk csínján vele, ugyanis a legtöbbször a séf keze által már kerül némi wasabi a sushiba. Tehát először ízleljük meg, majd ha még szeretnénk rá egy kis wasabit tenni, ugyanúgy járjunk el, mint a szójaszósznál, tehát a halra kenjünk, ne a rizsre. A rizsnek ugyanis az étkezés közben minél tisztábbnak kell maradnia, hiszen a japánok rendkívül büszkék a rizsükre. (Vigyázat! A wasabit és a szójaszószt azonban véletlenül se keverjük össze a tányérunkon!)
A gyömbér nem köret!
Kevesen tudják, hogy a friss vagy pácolt gyömbérdarabok nem köretként és ízesítésként szolgálnak a tányéron, hanem egyszerűen arra valók, hogy a két sushifalat közben meg tudjuk tisztítani vele az ízlelőbimbóinkat. Ne kezdjük a szójába mártogatni és a sushi mellé elrágcsálni őket, mert az sértésnek számít!
A pálcika
Örök dilemma, hogy mivel együk az apró korongokat. Van, aki köti az ebet a karóhoz, és azt vallja, hogy sushit csak pálcikával szabad enni. Ez viszont nem igaz, ugyanis a japánok többsége nem lát benne semmi kivetnivalót, ha kézzel fogjuk meg az apró sushifalatokat.
Sushiétterem
Ahogy már említettem, érdemes keresni egy igazi sushiéttermet, ahol a séf saját kezűleg készíti el nekünk ezeket a friss, halas csodákat. Azoknak is csak ajánlani tudom, akik nem rajonganak különösebben ezért az ételért, ugyanis akkor még valószínűleg nem kóstolták meg azt az igazi, mennyei, japán sushit...
Derzsi Bernadett
