Komárom, amely valaha élénk város volt, az utóbbi másfél évtizedben egy leszakadó régió központjává vált. A munkanélküli hivatal előtt kígyózó sorok állnak, az üzletek sorra bezárnak. Tudnivaló, hogy a környékbeliek még a 90-es évek elején is a földből egészítették ki a keresetüket.
Nem ismertem olyan falusi családot, aki ne fóliázott volna, vagy dolgozott volna a háztájiban, de az sem volt ritka, hogy városiak kapálgattak egy-egy kiskertben. Pedig volt munkahelyük – de jól jött az a kis plusz jövedelem. Ma azonban, ha végigmegyünk a környező falvakon – műveletlen (illetve dísz-) kertekkel találkozunk.
– Pontosan ez az, amin változtatni kéne! – mondja Boschetti Adrianna (29), a komáromi Platán Piac megálmodója és egyik szervezője. – Régiónk alkalmas arra, hogy önfenntartó életformát folytassunk, hogy ne függjünk senkitől. Ezzel szemben az itt élők igyekeznek valamilyen, már nem létező gyárban elhelyezkedni, ahelyett, hogy ahhoz fordulnának, ami adott: a kerthez, a földhöz.
– Nem csodálkozhatunk: bejöttek a nagyáruházak, ahol brazil csirkét, olasz paradicsomot és spanyol uborkát árulnak – jóval olcsóbban, mint ahogy az itteni, tisztességes őstermelő ki tudja termelni.
– Így igaz. Ugyanakkor látni kell, hogy valami változóban van. A vásárlók tudatosabbak: elegük van az élelmiszer-botrányokból, hogy a zöldségnek-gyümölcsnek nincs íze, hogy a húsok vizesek, a feldolgozott élelmiszerek mérgezettek. Az egészségünkről van szó. Egyre többen hajlandók többet fizetni az „igazi” paradicsomért, a tanyasi csirkéért – annak felnevelése ugyanis többe kerül.
Nagy a munkanélküliség – ezért egyre többen rákényszerülnek, hogy visszatérjenek ahhoz, ami eleve adott: a jó termőföldhöz. Persze, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Megtámogatni a túlélést, új távlatot nyitni: ez a Platán Piac egyik célja.
– Hogyan képzelték el a működést?
– Magyarországon már működnek őstermelői piacok. Több ilyen kezdeményezést tanulmányoztam, a vezetőkkel felvettem a kapcsolatot is. Barátaimmal (több komáromi civil csoportnak is tagja vagyok) létre hoztuk a Platán Piacot. Ennek lényege a következő: piacunkon csakis az őstermelőknek, illetve a kézműveseknek adnánk teret. Mivel az újrahasznosítás szintén a természettudatos életmód részét képezi, zsibvásárt is tartanánk – a háztartásokban sok felesleges holmi gyűlik össze, ami másnak jól jöhet! Emellett arra törekedünk, hogy a Platán Piac közösségi színtér is legyen. Például lenne itt borozó vagy teázó is – saját szedésből származó gyümölcsszörpökkel; gyermeksarok; a színpadon felléphetnének a helyi tehetségek. A kezdeményezés hosszú távon öngyógyító folyamatokat indíthat be: a régió gazdasági szempontból ismét a saját talpára állhat. Hiszen az itt élők munkahelyet teremtenének saját maguknak. Visszatérhetnénk a gyökereinkhez, a hagyományainkhoz, például a gasztronómia területén, Mivel az eladók előbb-utóbb összeismerkednének, kialakulhat egy mára kiveszett közösségi élet is.
– Mekkora az érdeklődés?
– Meglepően nagy. Igyekeztünk a Facebookon felmérni az igényeket. Számos olyan őstermelő és kézműves jelentkezett, akik eddig nem tudták megmutatni magukat, nem beszélve a sok támogatóról. A cserebere, árusítás máris megkezdődött.
– Hol biztosítanának teret a Platán Piacnak?
– Több ízben próbáltunk felvenni a kapcsolatot az önkormányzattal – sajnos, sikertelenül. Pedig épp most tisztítanak ki egy vásárterületet... Heti egy napot igényeltünk volna a Platán Piac számára. Talán az a baj, hogy mi csak szimbolikus összeget kérnénk az őstermelőktől az asztalért... Mára a remény, hogy a várossal karöltve alakítsuk ki a piacot, szertefoszlott. Persze, mindezt meg lehetne oldani egy kertben is – de vajon Komárom elbír három piacot? A határ túloldalán, Dél-Komáromban is ügyködhetnénk. Mi azonban ragaszkodunk ahhoz, hogy az itteni termelőkön segítsünk.
– És most mi lesz? Feladják?
– Semmi esetre sem! Nemrégiben jelentkezett nálunk egy web designer cég, hogy ingyen elkészítik a honlapunkat. Úgy gondoljuk, itt megjelenhetnének a termelők és kézművesek. A vásárlók kiválasztanák a nekik tetsző portékát, mi pedig 50-70 km-es körzetből beszállítanánk a központba. Heti egy napon lehetne elvinni az árut. Mindezt önkéntesekkel oldanánk meg – tehát többek közt a szállítás is ingyenes lenne, a vevő csak a termékért fizet. Ezen kívül együtt fogunk működni a Tehetség A Tét (TAT) rendezvénysorozattal – a tehetségek mellett bemutatkozhatnak, árulhatnak a „platánosok” is. Faluról falura járva népszerűsítenénk a kezdeményezést. Egyelőre így tudnánk összefogni a helyi őstermelőket, kézműveseket és a minőségi termékre vágyókat. Bízunk abban, hogy fokozatosan kialakul egy jól működő közösség, amely minden jó piacot működtet.
