Tisztelt Szerkesztőség! Feleségből végre anyává szeretnék válni. A férjemmel több mint tíz éve ismerkedtünk meg, és hat éve házasodtunk össze. Akkor még egyetértettünk abban, hogy először kettesben élvezzük az életet, és megteremtjük a feltételeket a családalapításhoz.
Azóta felépült a házunk, új autót vettünk, de gyermekünk még mindig nem született. A férjem ugyanis ellene van a gyerekvállalásnak. Attól tart, hogy nem lenne képes eltartani a családot, fizetni a kölcsönt, míg én otthon lennék. Épp ezért szeretne jobb munkahelyet találni, de ez mostanában nem túl egyszerű.
Mindeddig hiába próbáltam őt meggyőzni arról, hogy ennek ellenére vállaljuk be az első babát. Egyszerűen hajthatatlan. Mivel nem használunk semmilyen fogamzásgátló eszközt, már többször próbáltam kicselezni őt, de az együttléteink során olyan óriási önfegyelemről tesz tanúbizonyságot, hogy eddig még sikertelenül próbálkoztam. Mostanában minden reményem egy „baleset”.
Nem tudom, hogy mit csináljak: szeretem a férjemet, viszont gyermeket is szeretnék már. Harminc már rég elmúltam, és félek, hogy kifutok az időből. Többször próbáltam erről beszélni a férjemmel, kétségbeesésemben már azzal is megfenyegettem, hogy elhagyom őt.
Évek óta játsszuk azt, hogy kitűzünk egy célt, egy időpontot, hogy mikor lenne esedékes a babaprojekt.
A célt elérjük, de ő akkor visszakozik, és kitalál valami újat. Holott a gyermekeket szereti: a barátok, rokonok gyermekeivel nagyon jól megértik egymást, a kicsik pedig szinte lógnak rajta. Az ilyen összejöveteleken mindig nagyon rosszul érzem magam, mert folyton az jár a fejemben, hogy épp a mi gyermekünkkel is játszhatna.
Egyre kényelmetlenebbek számomra az ismerősök kérdései, hogy úton-e már a baba. Próbálom másfelé terelni a szót, elütni azzal, hogy még van időnk, még fiatalok vagyunk, de egyre kevesebb erőt érzek magamban a hazugsághoz. Isten előtt megígértük, hogy mindenben kitartunk egymás mellett, csak azt nem tudom, hogy a gyermektelenségben vagy a családban fogunk-e egymás mellett kitartani.
A.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
