Tisztelt Szerkesztőség! A múlt hónapban megjelent olvasói levélre szeretnék reagálni, én ugyanis nem a feleséggel, hanem a férjjel értek egyet.
Hosszú éveken keresztül jómagam is férjnél voltam, és az én házasságom is gyermektelen maradt. Azzal a különbséggel, hogy nálunk én ragaszkodtam a gyermektelenséghez. Jól éltünk, szerettük egymást, csak ebben az egy kérdésben nem értettünk egyet, ezért váltunk el.
Öt évvel a válás után még mindig úgy gondolom, hogy ha újrakezdeném, ugyanígy döntenék. Hogy miért? Először is szeretem a munkámat, élvezem, hogy egyre magasabb pozícióban dolgozom, és hogy a munkámnak köszönhetően rengeteget vagyok úton. Azt gondolom, hogy egy gyerek csak visszafogna ebben. A kolléganőim is így jártak: mióta gyerekük született, nem tudnak előrelépni. Megrekedtek egy szinten, sőt, van, amelyikük még alacsonyabb pozícióban dolgozik, mint a szülés előtt.
Nem beszélve az állandó hajszáról, hisz egy gyerek rengeteg pénzbe is kerül. Voltak, akik feladták az állásukat, és azóta is állandó rettegésben élnek, vajon jutni fog-e a számlákra és pelenkára is.
Azok sincsenek jobb helyzetben, akik hat hónap vagy még rövidebb idő után mentek vissza dolgozni: fizetniük kell a bölcsődét vagy a dadát. Ráadásul a munkahelyen sem nézik jó szemmel a hiányzásokat, mikor a kicsi beteg, vagy csak ellenőrzésekre kell vinni. Egy kolléganőmet épp a sok hiányzása miatt bocsátották el. Őszintén szólva, a főnökség helyében én sem döntöttem volna másképp, hiszen az illető az otthoni gondok miatt nem tudott a munkájára koncentrálni.
A szülés után a legtöbb ismerősöm feladta az addigi életét – a fodrász, a kozmetikus és a divat is a háttérbe szorult. Hiába bizonygatják a család felé, hogy ők így boldogok, nekem már páran bevallották, hogy az éjjelezésnek, a kakis pelenkáknak és a szoptatásnak a boldogsághoz semmi köze sincs. Kedves levélíró, én a helyedben kiélvezném a gyerektelen évek minden pillanatát. A kettesben eltöltött évek, egymás tökéletes megismerése, romantikus esték és utazások: szerintem ezek a legfontosabbak egy párkapcsolatban.
Rita
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
