Harminc évvel ezelőtt, mikor a Nő újraindult, hosszú cikket írtunk arról, hogy a nő miért lesz anorexiás.
Bezzeg a férfiak, ők nem küzdenek testképzavarral. S hogy ezek szerint a jelenség nemspecifikus, vagyis nemhez kötött.
Az elmélet nem állt helyt, mert mára megjelentek a testképzavaros férfiak, akik halálra tornázzák (és fényképezik) a testüket a fitnesztermekben. A jelenség inkább kultúrafüggő (jólétfüggő), s nem nemhez kötött. Ma már a férfiak is testképzavarral küszködnek.
– Csökken a nemek közötti különbség – mondja Kohlné Dr. Papp Ildikó (Budapest) pszichológus és dietetikus. – A mai ideál az ápolt, izmos férfitest. A legalapvetőbb különbség a férfiak és a nők között az, hogy a nők általában elégedetlenek a külsejükkel (ugyanúgy elégedetlen magával egy ötvenkilós nő, mint egy kilencvenkilós), a férfiak viszont képesek megmaradni a realitás talaján. Ez azt jelenti, hogy a férfi tényleg akkor kezd bele a fogyókúrába, ha súlyfeleslege van.
– Melyek a leggyakoribb evési hibák a férfiaknál?
– A nők a fogyás érdekében a táplálkozásukra figyelnek, a férfiak inkább a testmozgásra, tehát náluk általában valamilyen sport szokott lenni az első lépés az új élet felé vezető úton.
Ez rögtön csapda, hiszen az agyban bekapcsol a jelző, hogy „mozogtam, ezért többet ehetek”. Pedig dehogy!
– Diétáznak a férfiak?
– Tíz kliensemből nyolc még mindig nő. Viszont sajnálatos tény, hogy egyre több az evészavarban szenvedő férfi. Csak éppen ők nem tudatosítják, hogy baj van velük. A férfiak akkor fordulnak dietetikushoz, ha egészségügyi panaszok is jelentkeznek náluk. Sokszor csak mellékesen derül ki, hogy a túlsúly mögött falászavar áll.
– Mennyi az a túlsúly, amelynél már szükséges szakértő segítségét kérni?
– Nem ez a mérvadó. Baj akkor van, ha valaki elégedetlen az alakjával, rengeteget edz, s emiatt inkább lemond programokat, társas összejöveteleket. Sajnos, a társadalom az evészavart még mindig a nők mentális betegségének tartja. Még mindig elvárás, hogy egy férfi ne beszéljen az érzéseiről – ezért az érzelemkifejezés náluk gátolva van. Sok férfi panaszkodik arra, hogy nincs ideje reggel leülni reggelizni, s a kimaradt ebédet is a vacsorával kompenzálják. Ez amiatt veszélyes, mert a vacsora veszi át a főétkezés szerepét. Sajnos, alapvető szükségleteinket nem tiszteljük. Sokan azt mondják, lehetetlen, nekik annyi dolguk van, de aztán a legtöbb embernek meglepően könnyen megy az átállás a napi háromszori étkezésre.
– Ha egy férfi lefogy, mennyire jellemző az, hogy meg is tudja tartani a súlyát?
– Itt is markáns különbség van nő és férfi közt. A nők mindig még tovább akarnak fogyni, mert úgy vannak vele: ha ennyi sikerült, akkor több is sikerülhet. Ennek, sajnos, soha nincs vége. Ezzel szemben a férfiak sikerként könyvelik el, ha lefogynak 10, 20 vagy 30 kilót.
– Mi a helyzet az anorexiával és a bulimiával?
– Már a férfiaknál is jelen van az anorexia és a bulimia, bár kis arányban. A férfi nem hánytatja magát; ugye, náluk a falászavar a gyakori. A falászavarral küzdők 40 százaléka férfi. A falászavart kontroll nélküli falásrohamok jellemzik, amelyek során az érintett hatalmas mennyiségű ételt fogyaszt el. Ezek a rohamok általában egyedüllétben zajlanak. Másik férfiprobléma az izomdiszmorfia, vagyis az izomzat méretével való kényszeres, rögeszmés foglalkozás. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a férfi sportol, egy izompacsirta – ám ő mást lát a tükörben. Emiatt kényszeresen edz. Ha ki kell hagyni egy alkalmat, az erős szorongást vált ki belőle. Emiatt kimarad a bulikból, mindenből; beszűkül, csak az edzéssel foglalkozik.
