Mi a jó házasság titka? Otthon a döntés a nő kezében van. Igen, a domináns macsó tetszik a nőknek, de csak akkor, ha más férfiaknak parancsol. Otthon ugyanis a nő szeret parancsolni. És ez így van rendjén – ez a jó házasságok tapasztalata.
A szabály legyen szabály. Ma már Emmának is az a véleménye, hogy a férfiakat irányítani kell. Húszéves korában volt egy barátnője, aki azt mondta: „Egy férfit nem szabad szabadjára engedni, mert akkor nem tudja, mit kezdjen magával, és megvadul.” Emma akkor felháborodott: Micsoda butaság! Egy nő ne legyen kápó, a kapcsolatban mindkét fél legyen egyenrangú! Aztán mialatt egyik kapcsolatból a másikba botladozott, barátnője boldogan élt, és még ma is együtt van az ő alamuszi Józsijával.
Emma ma már tudja, hogy ez nem véletlen, a barátnőjének igaza volt. Minden tartós kapcsolat eme elv alapján működik a környezetében – és mindegyikben a nő hordja a nadrágot. Náluk otthon is. A szülei több mint negyven éve házasok. Mindig az édesanyja döntött arról, mit főznek, hová mennek szabadságra, hol fognak lakni. És így működik összes ismerősük házassága is. Nemcsak a régi nemzedék él így. Emma megfigyelte a munkahelyén, hogy más családokban is az asszonyok tartják kezükben a gyeplőt: a kolléganői rendelik meg a nyári üdülést, ők választják ki, milyen autót vesznek, ők egyezkednek a kazánjavítóval, ők tervezik meg a hétvégi programot.
A férjek néha-néha elintéznek valamit, de jobbára ráhagyatkoznak az asszonyokra. Pedig nem holmi papucsférjek, hanem értelmes, vezető pozícióban levő sikeres emberek, akiket a feleségük sokéves házasság után is csodál. Kinn a világban a férfi kezében van a gyeplő, de otthon snitt, váltás: otthon a nő mondja meg, hányat ütött az óra...
Azt a férfit szeretjük, aki másnak parancsol
A szakemberek szerint ez a fajta kapcsolat teljesen normális, és nem lehet elítélni. Ezt mondja a pszichológus. „Pontos az a megállapítás, mely szerint a nők a domináns férfiakat kedvelik. Sok száz kutatás bizonyítja ezt. Viszont van egy lényeges momentum, mégpedig az, hogy a nők nem azt akarják, hogy nekik parancsoljon a férfi, hanem azt, hogy más férfiaknak parancsoljon.
A nők azt a férfit találják vonzónak, aki uralkodik más férfiakon, kiismeri magát a férfiak világában, a hierarchiában és a hatalmi játékokban. Tetszik nekik, ha a férfi határozott, de nem szeretik, ha a férfi velük szemben játssza a főnököt.
A nő az, aki választ
Egyébként a kapcsolat alakulását is mi tartjuk kézben kezdettől fogva. Monica Moore amerikai pszichológus a nyolcvanas évek elején különös kutatásra szánta el magát. Néhány éven keresztül esténként bárokban ücsörgött, és alaposan megfigyelte a nők ismerkedési technikáját. Itt győződött meg róla véglegesen, hogy a párkapcsolat dinamikája mindvégig a nő kezében van. Megállapította, hogy a nő az, aki felszedi a férfit, nem pedig fordítva. A férfi csupán a nő részéről feléje áradó nonverbális cunami (kezdetben véletlenszerű rácsodálkozások, majd sokatmondó pillantások, hívogató odafordulások, finom kézmozdulatok sokasága) után lép a tettek mezejére, pávatollait felborzolva odasündörög, majd megszólítja a jeleket kibocsátó hölgyet – abban a hiszemben (ami teljességgel téves), hogy ő a kezdeményező.
Monica Moore azt is felderítette, hogy a kapcsolat minden jelentős fázisában a nő az, aki megteszi az első lépést. Ő kelti fel a férfi figyelmét, ő nyilvánítja ki, hogy érdekli a férfi, majd lehetővé teszi a találkozást. Arról is ő dönt, sor kerül-e a szexre, vagy sem. A fogamzásgátló tabletták korában a nő határozza meg, mikor és mennyi gyerek születik a kapcsolatból. „A kapcsolat kezdettől fogva a nő stratégiája szerint alakul. A nő – szemben azzal az általánosan elfogadott nézettel, miszerint ő a passzív fél – mindig aktívabb szerepet játszik, mint a férfi. Noha a férfiak rendületlenül hiszik, hogy ők irányítják a kapcsolatot, a valóságban a nők azok, akik döntenek annak sorsáról – akár a partner részvételével, akár nélküle” – mondja Sabina Riedl és Barbara Schweder, a Wie Frauen Männer gegen ihren Willen glücklich machen című kötet két szerzője.
Először igyekszik, azután ellustul
Miért bosszantja a nőket a férfiak passzivitása, amikor a nő dominanciája annyira természetes? Azért, mert a férfiak a kapcsolat kezdetén rendkívül igyekvőek. Ötleteket gyártanak, programokat szerveznek, még olyan őrültségekre is képesek, hogy hajnali öt órakor kocsiba ülnek, és kiviszik szívük választottját a város szélére megnézni a napfelkeltét... Hazafelé menet pedig a legjobb vendéglőbe invitálják egy pompás villásreggelire. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha a nők bosszankodnak, hogy egy-két év múlva az érintett pasi (immár férj vagy élettárs) délelőtt tízig alszik, és reggelire bármi megfelel neki, amit a hűtőben talál.
„A nőre vadászó férfi mindent megtesz, hogy meggyőzze a nőt: ő a legjobb hím, akivel a jó sorsa összehozta. A nőket elég gyakran csalódás éri, amikor a férfi felhagy ezzel a hízelgő igyekezettel – írja könyvében az előbbi szerzőpáros. – Ennek a jelenségnek igen egyszerű magyarázata van. Mégpedig az, hogy idővel radikálisan csökken a férfiak tesztoszteronszintje. Ekkor már a hűség kerül előtérbe, és a hűség akkor a legerősebb, amikor a tesztoszteronszint alacsony. A természet bölcsességének köszönhetően.”
A tesztoszteron
A tesztoszteron csökkenésével néha egy kicsit unatkozunk életünk párja mellett, de ezt el kellene fogadnunk, ha fenn akarjuk tartani a kapcsolatot. A magas tesztoszteronszint és a házasság nem fér össze. Ezt egy kísérlet bizonyítja, amelyet John Wingfield és Robert Hegner végzett hím verebekkel. Alapul azt a megállapítást vették, hogy az emberek és a madarak párkeresési szokásai sokban megegyeznek. Amikor az addig hűséges verébférjnek a tudományos kutatás érdekében egy kis adag tesztoszteront fecskendeztek be, a férjecske elhagyta a családi fészket, és eszeveszetten udvarolni kezdett a közeli verébhölgyeknek... Tehát vigyázat: a boldog párkapcsolatban nincs szükség sok tesztoszteronra. Úgy vagyunk vele, mint a sáfránnyal: egy csipetnyi is elég.
A férfiak élete könnyebb – hála nekünk
Az urak sokszor hálásak a nőuralomért, mert megkönnyíti az életüket. A nős pasik, ha jó kezekben vannak, tovább élnek, egészségesebbek, és a pályájukon is sikeresebbek, mint azok, akik egyedül vannak. A nőknek köszönhetően a férfiak boldogan élhetnek, akár a gondtalan gyerekek – a döntések minden terhét a nők hordozzák.
A pasik az otthon nyugalmában erőt gyűjthetnek hatalmi harcaikhoz és munkahelyi csatározásaikhoz. Ők a matriarchátus előnyeinek igazi élvezői.
Mit szólnak ehhez a férfiak?
János: „Az a véleményem, hogy ha nem volnának nők, a pasik ellustulnának. Nem igyekeznének, nem fejlődnének, nem törekednének semmire. Megelégednének a legelemibb létfeltételekkel. A pasi sokszor semmit nem csinál, mikor nincs a közelben nő. Csak úgy – elvan. A nők puszta létükkel motiválják a pasikat, mert egy jó nőt ki kell érdemelni...”
Patrik: „Egy ügyes nő úgy tudja orránál fogva vezetni a férfit, hogy az észre sem veszi. Ezért nem is esik rosszul. A legtöbb családban a nő dönt arról, mire költik a megkeresett pénzt, mit főznek ebédre és vacsorára, mi lesz az esti program... A férfi abban dönt, hogyan alakuljon a helyzet a Perzsa-öbölben. Véleményem szerint a házastársaknak hallgatniuk kell egymásra. Mindig legyenek képesek olyan megoldást találni, ami mind a kettőjüknek megfelel.”
András: „Bevallom, én az a fajta vagyok, akit noszogatni kell, nem is kicsit. Főleg olyan esetekben, amikor valamit nagyon nem akaródzik megtenni. Példának említhetném a bevásárlást vagy a szobafestést. Tudom, hogy el kell végezni, mégis a barátnőmnek kell odarugdosnia a bevásárlókosárhoz... Nekem az lenne az ideális, ha maga shoppingolna egyet, nélkülem.”
