Az a helyzet, hogy a nőknek elegük lett abból, hogy ebben a világban majdnem minden jó a férfiaknak jutott, ők osztják a pénzt és az eszet. Ennyit mi is tudunk, gondolták, és elkezdték másolni a viselkedésüket. Persze a könnyebbik végén fogták meg a dolgot: kezdték az ágyban. Úgy választják ki a férfit, ahogy egy férfi választaná a nőit.
Hova jutottunk? – lássuk csak cikkünkből. Persze a jelenségen ismét csak a nők háborognak, mert a férfinem elég jól belesimult ebbe a szép, új világba.
– Nem értem a mai nőket! – mondja Mária. – Mind lefekszik a fiammal, aztán se szó, se beszéd, beköltözik hozzá. A fiam már 35 éves, és én szeretném, ha már végre megállapodna. Már azt se bánom, ha féllábú lesz, akit elvesz, csak lássam, hogy a fiam szereti, és boldog vele. Mert az én fiam nem becsüli a nőket. Amin egyáltalán nem csodálkozom. Jóképű, okos srác, ráadásul pénze van: buknak rá a lányok. Fordított a szereposztás: nem ő harcol értük, a nők vadásznak rá. Mindent megtesznek neki, megalázzák magukat, a fiam meg röhög rajtuk. Minek izguljon? Ha elmegy Kati, jön Juli, és az egyik szebb és okosabb, mint a másik. Ha jól számolom, eddig 25 nő fordult meg az ágyában, és ezek csak azok, akikről én tudok...
– Legalább a fele le is táborozott a lakásában. Azt gondolják: ha jól tapadnak, a fiam csak eltartja őket. Én meg szomorú vagyok, mert a fiam nem boldog. Mi több, attól félek, kiég. Lassan kezdem azt gondolni: ma már nincsenek is rendes lányok. És ezt nem csak a túl gyors szex miatt gondolom így. A fiam „társai” otthonosan mozognak az én házamban is. Felteszik a lábukat a fotelre, kényelmesen elhelyezkednek a kanapén, én meg a férjem kiszorulunk a nappaliból. Nem veszik észre magukat. Arról nem beszélve, hogy nyugodtan végignézik, ahogy elmosogatok – őutánuk. A jelenség általános, eddig mind így viselkedett.
Most azonban mintha történt volna valami... A fiam találkozott egy mélyen hívő lánnyal, akinek eszébe sincs lefeküdni vele, pedig már két hónapja ismerik egymást! (Két hónap! – nagy szó, ha egy lányt ennyi idő után még nem sikerült ágyba dönteni.) És azt látom, hogy a fiam teker. Érdekli ez a lány, izgalmasnak találja, udvarol neki. Nagyon kíváncsi vagyok, ki lehet, hogy nézhet ki, mert úgy látszik, a lány egyáltalán nem gondolja, hogy velünk is meg kéne ismerkednie. Ilyen még nem volt...
Vannak emberek (általában Y-kromoszómával rendelkeznek), akik nehezen vagy egyáltalán nem képesek megállapodni EGY nő mellett. S ma már nem is kényszeríti őket senki az elköteleződésre, a SOK nő önként és vállvetve jelentkezik kipróbálásra.
A következő történetet – akárcsak az elsőt – szintén az élet írta. A 27 éves Zoli feltűnően csinos srác volt, jó humorú, vagány, ráadásul a szüleinek is volt mit a tejbe aprítaniuk. Nem volt olyan nő, akit ne kapott volna meg – egy hét vagy egy óra után. Akadtak érdekesebb lányok, akikkel járt is egy ideig; de inkább csak unaloműzésre használta őket. Hány nő volt meg neki? Maga se tudta, a sokadiknál elvesztette a fonalat. A becserkészést mindig valami szórakozóhelyen kezdte. Ott kinézett magának egy facér lányt, akit leszólított. (Vagy megvárta, amíg őt szólítják le, mert ma már az sem ritka). Kb. egy óra flörtölgetés után már csókolóztak is... Nem árt megjegyezni: Zoli röhögött a lányokon, végtelenül lenézte őket.
Aztán egyszer egy messzi faluban bulizott. Felfigyelt egy szolid, barna lányra, aki úgy tűnt, jól elvan a barátaival, nem óhajt ismerkedni. Nem volt rajta kivágott blúz, sőt a tánc közben a csípőjét sem riszálta úgy, mint egy rúdtáncos. Milyen érdekes! – gondolta Zoli, és hamarosan a lány mellett termett. Legnagyobb meglepetésére azonban hiába vette elő a csajozós dumáját, Orsi – merthogy így hívták a lányt – le akarta rázni. Már jó két-három órát rászánt az „ügyre”, mikor egy óvatlan pillanatban a csaj elpárolgott. Fogta magát, és hazament! Megszökött előle? Ilyen még nem történt. Zoliban felébredt a vadászösztön. Ki ez a nő? Meg kell ismernie! Két hétig tartott, míg kinyomozta a telefonszámát. Miközben tárcsázta a számot, arra gondolt: Orsi bizonyára el fog ájulni ekkora nagy tettől (mármint, hogy kinyomozta a számát), és holnap a karjaiba omlik
Legnagyobb meglepetésére azonban a lány kijelentette: ne haragudjon, de nem óhajt mindenféle bunkó alakokkal ismerkedni. Úgy látja, hogy Zoli tárgyként kezeli a nőket, és azt hiszi: mindig mindenkit megkaphat. Ő pedig nem akar játékszer lenni, hagyja őt békén... Zoli szája tátva maradt. Lehetetlen, hogy ő, az alfahím, visszautasítást kapjon! Orsi becserkészése lassan a mániájává vált. Üldözte őt, megkörnyékezte a barátnőit, tavasszal orgonát szedett neki. Két hónapba telt, mire Orsi egyáltalán hajlandó volt vele leülni egy kofolára, és egy évig, mire szívből megbízott benne, és lefeküdt vele. Addigra azonban Zoli már úgy belehabarodott, hogy se nem látott, se nem hallott. Orsi hét éve a felesége, és ma is úgy néz rá, mint egy kivételes csodára, a Nőre, aki minden tiszteletet megérdemel.
Mindkét történet ugyanarról szól: a fiatal nők túl könnyen adják magukat. A pasik meg válogatnak – és unatkoznak. A világ nem lett jobb azzal, hogy ma már a nők udvarolnak, és nem fordítva. A férfiak valahogy nem tudnak mit kezdeni az új helyzettel, így aztán kihasználják. (Lázba inkább a régi módi hozza őket: ha végre olyan „vadra” akadnak, amelyre hajthatnak! Persze ez sem általános, mert a többség bizony elkényelmesedett, és semmiféle erőfeszítésre nem hajlandó. Ha te nem akarsz, van másik! – mondják. Minek törjem magam? Ma egy átlagos pasira is két-három kezes bombázó jut.)
Úgy tűnik, minél fiatalabb korosztály felé fordulunk, a lányok viselkedése annál megdöbbentőbb. – Hogy ezek a mai lányok! – meséli Zsófi, a 16 éves Gyuri édesanyja. – El se tudod képzelni. Randevút kérnek a fiamtól, felkérik táncolni, kinyomozzák a telefonszámát. Volt lány, aki olyan képet küldött neki magáról, amelyen félmeztelen volt. Volt, aki a szoknyája alatt lefényképezte a bugyiját, így ajánlotta fel magát. Nem ritka az obszcén SMS sem – én már attól elpirulok, ha elolvasom. Gyuri időnként megmutatja nekem, és tanácstalanul kérdi, mit szólok ehhez. Mit szólhatnék? Köpni-nyelni nem tudok. És aggódom! Szeretném, ha a fiam átélné az első szerelem báját és szépségét. Látom rajta, hogy ő is csalódott. Gyakran mondogatja: „Anyuka, ezek a lányok nem normálisak. Nekem egy se kell. Az a baj, hogy én egyiket sem tudom szeretni. Inkább egyedül vagyok.”
Mivel nekem nincs ilyen korú gyermekem, és mivel kíváncsi voltam, mit szólnak mindehhez a lányos anyák, megkérdeztem egy barátnőmet, Elvirát. Az ő lányai 16 és 14 évesek.
– Sajnos, a mai csajok többsége tényleg ilyeneket csinál, nagyon kevesen várják ki, hogy a kapcsolat érzelmileg megérjen az intimitásra. Nem azt mondom, hogy nincsenek „rendes“ lányok, de alig. A lányom barátnői már több fiún vannak túl, amit természetesnek tartanak. Őszintén szólva: a szüleik is.
Baráti társaságomban gyakran azt látom: nemhogy féltenék a gyereket, hanem (ez főleg az egyedülálló anyákra jellemző) mintha az „anya-lánya” barátság nevében még támogatnák is a jelenséget. Mosolyogva mondják: már nagylány, fiúzhat, hadd érezze magát jól... Én azt mondom: a lányom a gyerekem, a sorsáért felelősséggel tartozom. A jó viszony nem azt jelenti, hogy mindent megengedek neki. És magamnak sem.
– Tisztában vagyok vele, hogy ebben a korban különösen fontos, milyen példát mutatok. Egyedülálló vagyok, és gyakran magányosnak érzem magam. De nem keresgélek a pasik között. A kamaszok nagyon kritikusak az anyjukkal szemben, és nem szeretném, ha kikapósnak tartanának. Másrészt kiskoruktól arra törekedtem, hogy minél többet beszélgessek velük. Szerencsére a lányaim tudják, hogy bármit elmondhatnak nekem, bízhatnak a titoktartásomban. A nagyobbat arra biztattam, hordjon csinibb ruhákat, ismerkedjen, mert ő bizony jól elvan a könyvei között, a négy fal közé zárva. A kisebbik meg, ha nem vigyáznék, úgy öltözne, mint egy útszéli. Úgy is viselkedne! Neki azt kellett megtanítani, hogyan vegyen vissza magából.
– Tudnak még udvarolni a mai fiúk? – teszem fel a kérdést. – Minden a lánytól és a szülőktől függ. Például a lányom első két fiúja úgy félt tőlem, mint a tűztől. Ide se merték dugni az orrukat, mert tudták, hogy szabályokat hoztam: például időre kell megérkezni. A lányom nemrégiben új fiúval ismerkedett meg, aki csak éjfélre hozta haza. Jól kiosztottam. Megmondtam: hozzánk többet be nem teszi a lábát, ha ez még egyszer előfordul! Kikötöttem azt is, hogy a szerelem nem mehet a tanulás rovására, a lányom nem ihatja részegre magát, nem dohányozhat, és nem alhat házon kívül. A fiú időnként nálunk alszik – másik városból való –, de kötelező a külön háló. A srác hamar felfogta, hogy nem mumus vagyok, csak egy épelméjű anya. És igen, tud udvarolni. Úgy érzi, megéri, hiszen kincset talált. Egy olyan lányt, aki nem adja könnyen magát. Egy gyönyörű első szerelemnek vagyok a szemtanúja.
Kedves anyák, nagymamák! Önök hogy látják: tényleg kikapósak a mai lányok? Önök is féltik a fiukat? Vagy inkább úgy vélik, a fiúk használják ki a lányokat? Milyen tapasztalataik vannak? Várjuk leveleiket a témával kapcsolatban!
