Sok nő felveszi a férje nevét, mert szerelmese „gesztusként” ezt elvárja tőle. Erre szocializálta az anyja is (Lányom, a nőnek tűrni kell!), ezt látja a környezetében, és nem szeretne kilógni a sorból. Később persze megbánja a döntését – főleg, ha válásra kerül a sor. Akkor pedig kellemetlen visszavenni a lánykori nevet, akár többször egymás után!
Furcsa helyzetbe került Ilona is, aki egy fontos intézet vezetőjeként állandó szereplője volt a sajtóhíreknek. Férje után Varga Ilonaként ismerte meg a világ, de hétévnyi házasság után elvált. – Sokáig gondolkodtam, most mit tegyek. Vegyem vissza a lánykori nevem? Magyarázgassam, hogy ugyanaz az ember vagyok, csak nevet váltottam? Esetleg használjam továbbra is a férjem nevét, azt a nevet, amit a válási hercehurcában meggyűlöltem? Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, megtartom az exférjem nevét. Nem fogom mindenkinek mesélgetni, hogy elváltam. Tény, hogy Ilonka jól döntött, mert azóta másodszor, sőt, harmadszor is elvált, de az új férjek nevét már előrelátóan nem vette fel…
A honfoglaló magyarok a nevet azonosnak tartották a lélekkel, azért aztán nagyon komolyan vették a névadást. Úgy tartották: a névvel együtt az újszülött azokat a tulajdonságokat is megkapja, melyeket a név jelent. Rendes körülmények között tehát olyan nevet adtak a gyermeknek, amely erőt, egészséget adott az embernek az életútjára (például Tarhos, Üllő = fejedelem, Solt = szultán, Vajk = gazdag; a női nevek közül Nyuszt, Bíbor, Gyöngy, Tükör stb.). Ha a gyermek, de a felnőtt is, nagybeteg lett, úgy próbáltak segíteni rajta, hogy megváltoztatták a nevét.
Ezt a szertartást lélekcserének nevezik. Világszerte divatozott ez a szokás. Ha a családban már meghalt egy kisgyermek, az újszülöttnek, hogy a rontó erők előtt letagadják őt, olyan csúnya nevet adtak, mint: Nemvagy, Nemvaló, Ketüd (másodszülött) vagy Korcs, Balog stb. Lévén, hogy nincs neve a gyereknek, nem lehet őt megrontani, megbetegíteni sem. A családi lélekvándorlás hitének megfelelően az ősök nevei öröklődtek a családban. Ezért nem volt szabad élő családtag (pl. nagyapa) nevét adni az újszülöttnek.
Ha megengedik, bemutatkoznék: Horváth László vagyok. Legalábbis egy szorgalmas röntgenasszisztens szerint. Az orvostól vittem a beutalót, csatoltam hozzá az egészségbiztosítási kártyámat is, és a nevem mindkettőn szépen, olvashatóan, az államnyelv sorrendjének megfelelően, magyarul szerepel: Katalin László Horváth. Szegény asszisztens pedig nem értette, hogy lehetek László, ha Katalin vagyok. Fel sem merült benne, hogy esetleg a férjem vezetéknevéről van szó. Hiába magyaráztam, nem akart megérteni. Pedig egyszerűen csak másolnia kellett volna. A magyar (!) hölgy inkább felháborodottan morogta: „Manapság már mindent tolerálnak!”
A mai névhasználati kérdésekről, jogainkról és lehetőségeinkről Horony Ákost, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő jogsegélyszolgálat munkatársát kérdeztük.
– A hatályos törvények engedélyezik az idegen nevek anyakönyvezését, és több, de legfeljebb három keresztnév beírását – mondja. – A Szlovák Köztársaság is kötelezte magát, hogy kisebbségi lakosai számára biztosítja az anyanyelven való névhasználatot. Ha az anyakönyvvezető számára értelmezhetetlen névről van szó, bizonyítanunk kell, hogy a név valóban létezik. Elég, ha az interneten meg tudjuk mutatni. Bonyolultabb esetekben az illetékes nagykövetségtől vagy a nyelvtudományi intézettől kell igazolást kérni. Ezek címét az anyakönyvi hivatalokban kiadják. Ha egy személyt csak egy utónévvel anyakönyveztek, kérvényezheti második, illetve harmadik név felvételét is. Ha azonban valaki második vagy harmadik utónevétől szabadulni szeretne, arra is van lehetősége, sőt arra is, hogy utóneveinek sorrendjét megváltoztassa. Ezt mindhárom esetben abban a hivatalban tudja megtenni, amelyikben anyakönyvezték. Gyermek esetében a szülő kérvényezheti a változásokat, de a 15 évesnél idősebb gyermek esetében már a fiatalkorú írásos beleegyezése is szükséges. Mindhárom változtatás csak egyetlen egyszer hajtható végre.
– Mit tegyünk akkor, ha születéskor a szüleink elfelejtették kérni, hogy nevünket magyarul írják be?
– Az összes névmódosítással összefüggő ügyintézésre érvényes, hogy abban az anyakönyvi hivatalban kell lefolytatni, ahol annak idején a gyermeket anyakönyvezték, nem pedig a jelenlegi lakhely szerintiben. Az utónév magyarosítását bármikor el lehet végezni: nem kell hozzá hatósági engedélyt kérni, csak be kell jelenteni a hivatalban. És illetéket sem kell fizetni érte. Kiskorú esetében a szülő dolga ezt elvégezni, de 15 évesnél idősebb gyermeknél szükség van annak írásbeli beleegyezésére. Jó tanácsként szoktuk mondani, hogy a névmódosítást érdemes az okmányok szükséges cseréjének időpontjára időzíteni.
– A házassági szándék bejelentésekor a jegyespárnak arról is nyilatkoznia kell, hogy a későbbiekben milyen családnevet fog viselni a menyasszony?
– Igen. A házassági kérvény formanyomtatványában fel kell tüntetni, hogy a házasságkötés után a házastársak milyen családnevet fognak használni. Nálunk a törvény a menyasszony számára három lehetőséget kínál fel. A legelterjedtebb még mindig az, amikor az ifjú feleség felveszi férje családnevét. Manapság egyre nagyobb divat, hogy az ara felveszi a férj nevét, de második családnévként megtartja lánykori családnevét is. Az ilyen, úgynevezett összetett családnév választása esetén a születendő gyermek a közös vezetéknevet viseli majd. A harmadik lehetőség pedig a saját, lánykori családnév megtartása. Ebben az esetben előre meg kell határozni, hogy a születendő gyermek milyen családnevet fog viselni.
– Mi a teendő abban az esetben, ha nevünkről szeretnénk elhagyni a szlovák -ová toldalékot?
– Az „-ová” toldalék elhagyására a nem szlovák nemzetiségű vagy más állampolgársággal is rendelkező személyek esetében van lehetőség. Magyar nemzetiségűként lánygyermekünk születésekor már eleve kérhetjük a szlovák toldalék elhagyását az anyakönyvbe történő bejegyzés során. Ha erre születéskor nem gondoltunk, később is megtehetjük, azonban ha gyermekünk elmúlt 15 éves, akkor az ő beleegyezése is kell hozzá.
Házasságkötéskor a házasuló nő kérheti, hogy a megegyezés alapján választott új családi nevét toldalék nélkül jegyezzék be az anyakönyvbe. (Akkor is, ha a férje szlovák nemzetiségű!) Minthogy magyar nemzetiségű személy engedély nélkül kérheti az anyakönyvi hivatalban a szlovák toldalék elhagyását, ezért külön illetéket nem kell fizetni.
– Ha családnevünket a szlovák helyesírásnak megfelelően jegyezték be, van-e mód annak magyarítására?
– Erre is van lehetőség, engedély és illeték nélkül át lehet íratni a vezetéknevet a kisebbségi helyesírás szerinti változatra. Az anyakönyvi hivatal ellenőrzi, megalapozott-e a kérelem. Ha nem tudja visszaellenőrizni, felszólítja a kérelmezőt, bizonyítsa: a kért alak valóban létező név. A kérelmező ebben az esetben a Kormányhivatal Nemzeti Kisebbségi Főosztályához is segítségért fordulhat.
– Milyen határidőn belül kell az egyes módosításokat a hivatalok felé jelezni?
– A személyi igazolvány változtatására 30 nap, a vállalkozással és az autónkkal összefüggő irataink rendezésére 15, az új egészségbiztosítási kártya kiváltására 8 nap, az új jogosítványra pedig 7 nap a törvény által szabott határidő. A bankokba csak az új személyi igazolványunk megszerzése után kell mennünk. Az útlevelet illetően pedig nincs záros határidő.
