A kínai orvosnő – ez volt a munkacíme a vele készült interjúnak. S azóta is így nevezzük Medve Lindát, a szép és okos párkányi lányt, aki Kínában végezte az orvosi egyetemet. Szeptembertől pedig – a kínai állam meghívására – ismét csak Kínában végzi doktoranduszi tanulmányait. Hogyan ünnepelnek a kínaiak? – kérdeztük tőle.
– Az újév Kínában a legnagyobb ünnep! Ilyenkor összejönnek a családok, aki pedig egyedül él, az is rengeteg meghívást kap ismerősöktől, barátoktól és idegenektől. Mert ezen az ünnepen senki sem maradhat egyedül! – szól a jelszó. Kínára jellemző a nagyarányú munkaerő-vándorlás: sok vidéki dolgozik a nagyvárosokban, sokan odahagyják családjukat és szeretteiket. Nemegyszer találkozom fiatal anyukákkal, akiknek alig pár hónapos gyerekét a szülők nevelik vidéken, mert muszáj volt „városba menni” és pénzt keresni.
– Az újév az egyetlen alkalom, mikor ezek az elszakadt emberek szabadon visszatérhetnek családjaikhoz. Ilyenkor egy vagy néha két hetet is otthon töltenek a szeretteikkel, nem csoda hát, hogy egész évben ezt a napot várják. Általában már egy hónappal előtte elkezdődik a készülődés a nagy utazásra: lefoglalják a vonatjegyet, repülő- és buszjegyet vásárolnak.
– Jellemző, hogy senki sem akar jegy nélkül maradni, mert ez annyit jelent, hogy nem jut majd haza. Kínában amúgy a tömegközlekedés jó színvonalú, a vonatok pontosak és tiszták, s bár rengeteg a járat, mindig tömve vannak. Nekem már volt szerencsém megélni az újévi „nagy utazást”: az egyik évben ott ragadtam egy kis faluban, mert egy hétig nem kaptam jegyet a csatlakozó járatra.
Medve Linda
– A másik éven ismét csak pórul jártam: Dél-Kínából akartam hazajutni Pekingbe, de már csak állójegy jutott, s vagy 36 órát álltam egy helyben… Úgy összezsúfolódtunk a folyosón, mint a heringek, és még azt sem írhatom, hogy majd eldőltem a fáradtságtól, mert ilyesmire nem volt esélyem, hisz minden oldalról utastársaim szoros „támogatását” élveztem. Körülöttem mindenki jobban bírta az utat, mint én. A dajkáló kismamák és kilencvenéves matrónák alaposan felkészültek kis összecsukható székeikkel. Miheztartás végett: Kínában mindig a nagy számok érvényesek, s mivel hatalmasak a távolságok, a legrövidebb út is minimum 12 óráig tart...
A holdújévet Kínában tavaszünnepnek is nevezik. A kínai holdnaptár szerint mindig az óév utolsó hónapjának 8. napján kezdődik, és egy hétig tart. Előtte a házakban nagy a takarítás, mindenki új ruhát vásárol, még a házakat védő védőistenségek képeit is kicserélik az ajtókon. A rokonok egymást látogatják, nagyokat esznek, a gyerekek piros borítékban pénzt kapnak, durrog a tűzijáték... Január végén (a holdnaptár szerint ekkor van az újév) egész Kína testben és lélekben megújulva várja az eljövendő tavaszt.
– Azóta a „kínai újévben” nemigen utazgatok, inkább otthon élvezem a színes évköszöntő díszletet. Ilyenkor pompásabbnál pompásabb lampionok díszítik az utcákat (főleg piros színben, ami a boldogságot és a szerencsét jelképezi), lépten-nyomon jókívánságokba és ajánlásokba ütközünk, minden tele van felfüggesztett feliratokkal, melyek elmagyarázzák, miért együnk fokhagymát, gyömbért vagy zöldséget, miért kell sokat mozogni…
– A jó tanácsokat pompás versikékbe szedik, az emberek meg szorgalmasan elolvassák őket, s mivel a rímek fülbemászóak, egy idő után mindenki ezeket a dallamokat kántálja. A legnépszerűbbek a piros halképek (a boldogságot jelképezik), a mosolygó kis dundi gyerekek (ugyanúgy boldogságot, szerencsét jósolnak), a végtelen csomó és a lótuszvirág, a halhatatlanság barackját kezében tartó öregapó vagy béka. Szimbólumok, amelyeket minden kínai jól ismer. Hiszi az ember, vagy sem, hogy boldogságot és szerencsét hoznak, azzal is hatnak, hogy csak ott vannak. Már attól jókedvünk kerekedik, ha rájuk nézünk, mert elhozzák a reményt, hogy a mai naptól változás várható, s ami eddig volt, és nem jó volt, annak vége szakad. S néha ennyi is elég...
– A petárdáknak is hagyományosan fontos szerep jut az év első napjaiban, durrogtatják is őket eleget. A kínaiak azt tartják, hogy elriasztják a gonosz szellemeket a házak közeléből. Szólnak éjjel és szólnak nappal, nincs egypercnyi megállás sem. Egy időben betiltották ezt a nagy hangoskodást, most viszont újból engedélyezték (szerintem nagy hiba volt!). Tény, hogy újévkor Kínában még a hároméves gyerekek is petárdákat hajigálnak!
– A legtöbb kínai buddhista vagy taoista, és az új év első napján általában kolostorba megy, és füstölőt éget (nem a nálunk ismert rövideket, hanem fél méter hosszúságúakat, és legalább 30-40 sorakozik belőlük egy dobozban). Megköszönik az isteneknek és szenteknek a törődésüket, és arra kérik az égi hatalmasokat, hogy az új évben is karolják fel őket, és vigyázzanak rájuk és családjukra. Az első napokon akkora a tömeg ezeken a szent helyeken és környékükön, hogy a hadsereg és a rendőrség segít a rendfenntartásban. Megáll az autósforgalom, lezárják az utcákat, és csak gyalogosan lehet közlekedni.
Érdekesség, hogy a Sárkány éveit mindig sok baljóslat veszi körül. Így volt ez az utolsó kettő, az 1988-as, illetve a 2000-es év esetében is. Talán azért van ez így, mert a Sárkány eljövetele előtt úrrá lesz rajtunk az elégedetlenség, és úgy érezzük, a dolgok nem mehetnek így tovább, változásra van szükség. Azonban ne aggódjunk! A 2012-es változások minden jel szerint pozitívak lesznek. Az év különösen szerencsés lesz a Sárkány jegyében, azaz az 1916-ban, 1928-ban, 1940-ben, 1952-ben, 1964-ben, 1976-ban, 1988-ban és a 2000-ben születettek számára.
– A kínai új évet a holdnaptár szerint számoljak ki, így minden évben változik az időpontja. Sok a kötelező program, nagy a ragaszkodás a formai hagyományokhoz: az ünnepi időszak minden napján pontosan meg van határozva, mit kell tenni, vagy éppen mit kell enni – mert azért az ünnepek itt is leginkább a nagy, formális evések ideje. (A forma mélyén azonban ott van a tartalom is, hisz a kettő kéz a kézben jár, így természetesen náluk is főszerepet kap a családi szeretet és összetartás ünneplése, a pihenés).
– A végén álljon itt egy jellemző történet: Az egyik éven meghívtam édesanyámat Pekingbe az újévre. Egyrészt azért, mert úgy érzem, ha módunkban áll, ekkora csodát látni kell, másrészt meg nem tudtam hazamenni – és már nagyon hiányzott a család. Azt már az előző években megtapasztaltam, hogy ha az ember ilyenkor otthon marad, be kell spájzolnia finomságokból, mert különben nyelheti az éhkoppot.
– Ez az az időszak, mikor napokra bezárnak a boltok (pedig azok aztán minden áldott nap 8-tól este 10-ig nyitva tartanak), sőt, még az éttermek és kifőzdék sem üzemelnek. Ezért anyuval meg újév előtt kiválasztottunk egy jobb éttermet, és elvitelre rendeltünk egy nagy fokhagymás-gyömbéres halat.
– Anyukám, aki nagy szakács hírében áll, mindkét kezét összecsapta az ámulattól, mikor meglátta a szivárvány ezer színében pompázó étekcsodát a fehér porcelántálon, amelyre nagyvonalúan kitálalták… De nem sokáig örülhettünk, mert egyszer csak a pincér fogta a halat, és sutty, belelöttyintette egy műanyag zacskóba! A szemünk előtt semmisült meg a tálalás csodája, édesanyám pedig majd elsírta magát. Szerencsére a hal íze nem szenvedett csorbát…
