A napozás káros – halljuk úton-útfélen. Újabban az ellenkezőjét is. Mi hát az igazság?
Szendi Gábor pszichológus könyvében, a Napfény vitaminban – mint tudományos igazságkeresése során már többször is – arról a több évtizede tényként elfogadott állításról bizonyította be, hogy megalapozatlan és elavult, miszerint a napozás káros. Hogy is van akkor ez most pontosan?
– Ahhoz, hogy megértsük az emberi szervezet működését, azt, hogy igazából mire is volna szüksége, az embert evolúciósan kell szemlélni. Ez a szemlélet ma még teljesen idegen a nyugati orvoslástól, és ezzel magyarázható, hogy olyan fatális tévedéseket tekint tudományos igazságnak, mint hogy például az UV-sugárzás okozza a melanómát. Már csak a józan ész is azt diktálja, hogy ha évmilliókig az egyenlítői nap alatt éltünk, akkor a nap nem lehet ártalmas. Persze kifehéredtünk, persze van nekünk ózonlyukunk, de a vizsgálatok mégis azt mutatják, hogy azoknál a legkisebb a melanóma kockázata, akik állandóan napon dolgoznak. A másik érv az UV-teóriával szemben, hogy a melanómák 80%-a a naptól fedett testrészeken alakul ki, holott a fejen és a nyakon kéne a leggyakoribbnak lennie!
– Azon állítás is a hisztériakeltés része, hogy egyre gyakoribb a melanóma. Amikor újraelemezték tíz évre visszamenőleg a melanómadiagnózisokat, kiderült, hogy csak a bizonytalanul megítélhető, kezdeti stádiumú melanómák száma növekszik évről évre. Vagyis változik a diagnosztizálás, egyre több anyajegyet ítélnek a bőrgyógyászok gyanúsnak, s ezzel akaratlanul is megerősítik saját téves feltevésüket. A legújabb vizsgálatok szerint a melanómát génmutáció indítja el. Kétségtelen persze, hogy a gyakori leégés károsíthatja a bőrsejtek DNS-állományát, ezért a tíznél több hólyagos leégés megnöveli a melanóma kockázatát. Az UV-teória azonban súlyos torzulást okozott a tudományban, ugyanis mindenki az UV-hatást kutatja. Holott a D-vitamin-hiány, az elhízás, az alkoholfogyasztás a leégésnél is nagyobb kockázatot képvisel a melanóma kialakulásában. És sajnálatos módon alulkutatott a bőrünket érő megannyi vegyszer DNS-károsító hatása is.
– Ezek szerint, ha kerüljük a leégést, akkor nem kell tartanunk a melanómától, és szabadon napozhatunk, szoláriumozhatunk?
– Így van. A napozás vagy a szolárium kárhoztatása babonás félelmekből és téves vizsgálatokból ered. Ezek az állítások olyan vizsgálatokban gyökereznek, amelyekben melanómában szenvedő, illetve egészséges embereket kérdeztek ki napozási és szoláriumozási szokásaikról, és összehasonlították őket. Viszont mikor más vizsgálatok a visszaemlékezés torzításait elemezték, kiderült, hogy akik melanómások voltak, úgy vélték: ők okozták maguknak a bajt. Ezért 20%-kal több napozásról, illetve szoláriumozásról számoltak be.
Akik meg egészségesek voltak, azok óvatosságuknak tulajdonították azt, hogy egészségesek maradtak, ezért alulbecsülték korábbi napozási és szoláriumozási idejüket. Speciel a szoláriumot én azért is jó dolognak tartom, mert rendkívül szabályozottan lehet vele megszerezni az alapszínt, ami aztán tavasszal-nyáron megvéd minket a leégéstől.
– Napozhatunk tehát – csak bőrvédelemmel. Egy laikus milyen kritériumok szerint válasszon a piacon kapható megszámlálhatatlan naptej, napolaj, napozókrém közül?
– A napozószerek használatát nagyon nem ajánlanám, több okból sem. Sok vizsgálat találta úgy, hogy a napozószereket használók körében 2-3-szor gyakoribb a melanóma. Ennek több oka is van. Egyrészt a napozószerek gátolják a D-vitamin-szintézist, ami önmagában is véd(ene) a melanóma ellen. Másrészt a napozószerekben biztonsági szempontból kétes vegyi anyagok találhatók, amelyek az UV-sugárzással interakcióban DNS-károsítók lehetnek. Gyakran tesznek A-vitamint is a naptejekbe, ami serkenti a bőrdaganatok növekedését. Sok napvédőben már nanorészecskék vannak, például titánium-oxid, ami a bőrön át bejut a véráramba is. A legbiztonságosabb a fokozatos napozás és a jó minőségű szoláriummal való felkészülés.
– A napozás a terhesség alatt is javasolt, vagy a kismamáknak inkább kerülniük kell a napsugárzást?
– Évtizedek óta olyan kevés D-vitamin bevitelét ajánlották a kismamáknak, amiről ma már tudjuk, hogy gyakorlatilag nem befolyásolja a D-vitamin szervezetben mért szintjét. Miközben ez a vitamin valójában egy hormon, ami szinte az összes szövetünkre hat – és hiánya a magzati korban súlyos következményekkel jár. Hogy csak egy-két példát mondjak: a skizofrénia egyik döntő oka a magzati D-vitamin-hiány. Szemben a pszichiátria állításaival, a skizofrénia nem azonos gyakoriságú a Föld egyes országaiban, hanem délről északra haladva egyre gyakoribb. Városokban is gyakoribb, mint vidéken. De hiánya már a magzati életben elindítja az autoimmun betegségek kialakulását is. Ezt abból is tudjuk, hogy a magas anyai D-vitamin-szint megvédi az utódot az 1-es típusú – gyermekkori – cukorbetegségtől és a szklerózis multiplextől. Kevéssé ismert, hogy a magzat tüdejének kifejlődésében is fontos szerepet játszik a megfelelő D-vitamin-szint. De nem szabad megfeledkeznünk a csontfejlődés zavarairól sem, melyek a magzati korban kezdődnek. Sőt, hiányával arányosan nő a császármetszés és a koraszülés kockázata. Ezért a várandós anyukák számára rendkívül fontos a napozás. Vagy inkább úgy mondanám: a megfelelő D-vitamin-szint, amit napozással és vitaminpótlással kell elérni.
– Bevallom, most kicsit összezavarodtam. Akkor most a D-vitamin valójában nem is vitamin, hanem hormon. És mint könyvében írja, hiánya a nőknél meddőséget, endiometriózist és más női problémákat okoz…
– Én inkább úgy mondanám: ezen problémák kialakulásában jelentős szerepet játszik a D-vitamin-hiány. A D-vitamin-hiány következtében ugyanis jelentősen csökken a nők megtermékenyülési képessége, aminek evolúciós értelme a leendő magzat védelme a D-vitamin-hiányos állapottól. Magyarán: a természet úgy intézi, hogy a kevés D-vitaminnal rendelkező nő vetéljen el, mert magzata úgyis károsodna. A terhességi komplikációkat okozó problémák, mint például a bakteriális vaginózis vagy a terhességi cukorbetegség is azt jelzik, hogy a D-vitamin hiánya számos biológiai funkciót érint. A policisztás ovárium szindróma tulajdonképpen azért alakul ki (ugyanúgy, mint a terhességi diabetes) mert a D-vitaminnak a vércukorszintet és inzulinérzékenységet szabályozó funkciója gyengül. A D-vitamin-hiány ezért a cukoranyagcsere zavarával összefüggő összes betegségben ‒ az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegségben és az Alzheimer-kórban is ‒ kóroki tényező.
Szendi Gábor
– Hiánya kihat a férfiak termékenységére is?
– Olyannyira, hogy hiányában nem működik megfelelően a here, így a spermiumok életképessége, mozgása is leromlik.
– Nem egészen értem. Ha hiánya ‒ mint könyvében írja ‒ 16 fajta daganatos megbetegedés (mellrák, vastagbélrák, prosztatarák, petefészekrák stb.) előfordulásának a kockázatát növeli, akkor miért hallgatják agyon ezt az információt. Esetleg a túladagolás veszélyétől tartanak?
– A mai orvostudomány tele van végzetes mítoszokkal. Ezek mintegy szájhagyomány útján terjednek, és erejüket semmiféle tudományos eredmény nem képes csorbítani. A D-vitamin-hiány okozta fejlődési zavarokra már az 1800-as években rámutattak. Feltűnő volt, hogy a nagy ipari városokban élő gyerekek jelentős része a naphiány okozta problémákban halt meg, míg vidéken ezek a betegségek ismeretlenek voltak. Mégis csak a 20. század 20-as éveire sikerült tisztázni, hogy a csontok D-vitamin hiányában nem tudnak fejlődni. Itt meg is rekedt a tudomány, pedig már az 1940-es években megjelentek tanulmányok, amelyek arra mutattak rá, hogy Észak-Amerikában délről északra haladva két és félszeresére nő a rákos halálozás. 1980-tól aztán exponenciálisan kezdett nőni a D-vitamin rákmegelőző hatásáról szóló vizsgálatok száma. A kutatások eredményei azonban süket fülekre találtak a nyugati orvoslásban, miközben mára minden negyedik ember rákban hal meg.
– Ennek egyik oka, hogy a rákkutatásban túlhangsúlyozódik a gének szerepe. Mindig elképedek, amikor nőknek mindenféle tanácsokat adnak a mellrák megelőzésére – de soha nem mondja meg nekik senki se, hogy megfelelően magas D-vitamin-szint már 70-80%-os védelmet nyújtana! A másik ok a túladagolástól való félelem. Kiszámolták, hogy ha a világon mindenki csak napi 2000 NE D-vitamint szedne (ami mellesleg minimális adag a napi 5-10 000 NE szükséglethez képest), akkor 25%-kal csökkenne a rákos halálozás, és három évvel megnőne a várható élettartam. A minimális 2000 NE azonban a hivatalos ajánlás szerint a biztonságosan szedhető dózis felső határa. A túladagolástól való beteges félelem okát akár nevetségesnek is tekinthetnénk. Már ha ez a félelem nem okozott volna már eddig is több fölösleges halált, mint a II. világháború összesen! Az egész ott kezdődött, hogy Angliában az 50-es években D-vitaminnal dúsították az élelmiszereket az angolkór megelőzésére. Aztán néhány gyermek ismeretlen okból meghalt, és a halál okának a vészesen megemelkedett kalciumszintet találták.
Elvileg ez a D-vitamin-túladagolásnak is lehet a tünete, kész volt hát az ítélet, hogy ezek a gyerekek D-vitamin-túladagolásban haltak meg. Csak évekkel később fedezték fel azt a ritka betegséget – a Williams-szindrómát –, amelyben ezek a gyerekek szenvedtek.
– A Williams szindróma egyik következménye a kórosan magas kalciumszint. A D-vitamin- túladagolás egészen ritka baleset formájában fordul elő. Egy kezemen meg tudom számolni, hány esetet írtak le a szakirodalomban. Az érintett betegek heteken át milliónyi NE D-vitamint szedtek, és még ekkora dózis után is gyorsan, károsodás nélkül felépültek. Egyébként a D-vitamin nemcsak megelőzés szempontjából, hanem már kialakult rák esetén is fontos. Ez utóbbi esetben ajánlott a vér a D-vitamin-szintjét a 60-80 ng/ml értékről – ami a vizsgálatok szerint már komoly védelmet jelent a rák ellen –100 ng/ml-re felvinni.
– Hogy lehet még időben felismerni a hiányát?
– Ma gyakorlatilag szinte mindenki, aki nem szed D-vitamint, annak hiányában szenved. A nagy kérdés, hogy mennyit is kell szedni. Mivel túladagolás gyakorlatilag nem létezik, inkább anyagi megfontolásokból érdemes tudni, mi a szükséges adag.
– Játsszunk el a gondolattal, hogy mindenki hozzájuthat olyan mennyiségben, ami a szervezete számára szükséges. Ez esetben „csak” megelőzhetnénk az olyan súlyos agyi betegségek, mint az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór és a depresszió kialakulását, vagy a már kialakult betegségek tünetei is enyhülnének?
– Mivel a D-vitamin aktív hormon, hiánya számos betegség súlyosbodását idézi elő, illetve szedése nagyon sok kórképben jelentős javulást eredményez. A szklerózis multiplexben szenvedőknél bizonyított, hogy a hirtelen romlás a betegség lefolyásában mindig a D-vitamin-szint süllyedése után következik be. Nagy adag D-vitamin folyamatos szedésével viszont kivédhetők a visszaesések. Sok betegségnél tételezik fel a D-vitamin-receptor zavarát, ezért a beteg ilyenkor sokkal nagyobb dózist igényel. Krónikus obstruktív tüdőbetegségeknél, de általában minden légzőszervi betegségnél is fontos a magas D-vitamin-szint, mert – mint már mondtam – a D-vitamin a légzésfunkciókban is fontos szerepet játszik. Az izomerőt például olyan mértékben befolyásolja, hogy az időskori gyengeség miatt járásképtelen emberek mozgásképességét is sikerült már D-vitamin-adagolással visszaadni.
– Kinek és mikor ajánlott még a D-vitamin pótlása?
– A D-vitamin pótlása minden életkorban télen is, nyáron is fontos. Nyilván nem azonos mértékben, hiszen nyáron mégiscsak felszedünk valamennyit. Azonban ne felejtsük el, hogy bőrünk kivilágosodása ellenére sem érhet minket a mi égövünkön annyi napfény, amennyiben elődeink az egyenlítő táján részesültek. A ma ott élő természeti népek vérében a D-vitamin szintje 60-70 ng/ml. Aki szeretne sokáig egészségesen élni, az jól teszi, ha magasan tartja D-vitamin-szintjét. Különösen fontos az influenzajárványos időkben, mert ennek hatására termelődnek olyan immunfehérjék, amelyek megvédenek minket a légúti fertőzésektől. A legújabb elméletek szerint influenzajárvány akkor tör ki, amikor a népesség D-vitamin-szintje a kritikus határ alá süllyed.
– Szervezetünk minden életkorban ugyanannyit képes termelni belőle?
– Ahogy a bőr öregszik, szintetizálóképessége csökken. Az öreg bőr negyed annyi D-vitamint képes előállítani. De még a tablettában bevitt D-vitamint sem mindenki szervezete hasznosítja egyformán. A túlsúlyos embereknek például sokkal több D-vitamin bevitelére van szükségük.
– A sötét napokon hogyan tudunk elegendő napfényvitamint vinni a szervezetünkbe? Táplálkozással?
– A különféle élelmiszerek elhanyagolható mennyiségben tartalmaznak D-vitamint, ezért nincs értelme erre építeni. Szlovákiában szerencsére a D-vitamin szabadon kapható (Magyarországon vényköteles). Legjobban zsíros ételekkel szívódik fel, ezért főétkezéskor érdemes beszedni. Időnként érdemes vérszintet mérni, hogy lássuk, a szedett vitamin milyen mértékben hasznosul. Sok embert ért már csalódás, amikor hosszú nyaralás vagy tartós vitaminszedés után megmérette a vérszintjét, és éppen csak meghaladta az alsó, már elfogadható 35 ng/ml határértéket. De ez nem elég. Ahhoz, hogy szervezetünk jól, egészségesen működjön, megfelelő mennyiségű napfényvitamin kell.
