Milyen szabályok vonatkoznak a meghívott hölgyekre? Kerüljék a fehéret és a feketét? Milyen ruhát vegyen fel az esküvői tanú?
Emlékeznek még a Négy esküvő és egy temetés című filmre, amelyben Hugh Grant a barátja esküvőjén először pillantja meg Andie MacDowellt? Az első, amit meglát rajta, a hatalmas fekete kalapja, egy még hatalmasabb masnival. Ez szolgáltatja az ürügyet, hogy megszólítsa. Sajnos, nálunk az ünneplődivat szinte teljesen megfeledkezik az idősebb korosztályról. Ügyes kezű varrónők csődöt jelentenek, mert a középkorosztálynak nincs semmi fantáziája. Kár! Kérdésünk: nálunk milyen öltözködési szabályok vonatkoznak az esküvőkre? Semmilyenek. (Sajnos.) Azon kívül, hogy a vendég ruhája nem lehet szebb (feltűnőbb, díszesebb), mint a menyasszonyé.
Kastélyban vagy hétvégi házban
Azért nem kell pánikba esnünk. Mindenki ismeri a saját rokonait, barátait, tudja, mit várnak el ilyen alkalomkor: hagyományos ünneplőruhát vagy egy sima nyári ruhát, ami a kezünk ügyébe akad. Irányadónak tekinthetjük az esküvői értesítőt. Régi fényképekből összevágott szellemes kollázs? Vajszínű papírra nyomtatott aranybetűk? Eligazít bennünket a szertartás helyszíne is. Falusi kis templom? Pozsonyban a Tükörterem? Az após kertje? A közeli kastélyszálló? Hagyományos házasságkötő terem a városházán? Valamennyi meghatározza a toalettet, sőt a szoknya hosszát. (Amit ritkán szabnak meg. Pedig kéne.)
Templomi szertartásra nem illik meztelen vállal vagy parányi miniszoknyában menni – nemcsak a helyszín miatt, hanem azért is, mert fáznánk benne. Falusi sátoros esküvőn alaposan megkínoz bennünket a tűsarkú cipő, mert belesüpped a fűbe… A kényelmes cipő itt a legfontosabb.
Tengerparti esküvőre pedig ne vegyünk nehéz, hímzett nagyestélyit. Ha az esküvői vacsorát jó nevű vendéglőben adják, a ruha legyen visszafogottabb, elegánsabb. Ja, és mellőzzük a kosztümöt – a kosztüm hivatalba, nem esküvőre való.
Mi mihez illik?
Ha csak vendégek vagyunk, felvehetjük kedvenc koktélruhánkat. Ha azonban kebelbarátnőnk tanúnak kér fel, gondosabban kell felöltözni. A hagyomány szerint az esküvői tanú ruhája színben harmonizál a menyasszony virágcsokrával. Sokszor megesik, hogy a menyasszony azt kívánja: a menyasszonyi ruha, a vőlegény öltönye és a két tanú ruhája egy színárnyalatban pompázzon. Akár így van, akár nem, minden esetben „össze kell beszélni” a másik tanúval, hogy mit vesz fel, hogy ruhánk összeillő legyen.
Persze egész más szerepben is jelen lehetünk. Például: ha volt kedvesünk nősül, és másvalakit vesz el, nem minket... Ilyenkor ne sajnáljuk a pénzt és a fáradságot: a legpazarabb, legfeltűnőbb ruhát vegyük fel, amit csak ki tudunk gondolni. És ne felejtsük el felcsípni a vőlegény legjobb barátját, és még éjfél előtt lelépni vele!
A fekete-fehér
Az esküvő a kevés alkalmak egyike, amikor a színek tekintetében meg van kötve a kezünk. Kerüljük a fehéret és a vajszínt – ez a menyasszonynak van fenntartva.
A fekete színt sem szoktuk esküvőre ajánlani. Régen a fekete azt jelezte, hogy az illető nem ért egyet az ifjú pár házasságával. Ma már nem él ez a hagyomány, ezért a fekete ruha megengedett. A feketét a múltban a gyász színének tartottuk, de lassan ez a jelentés is a múltba vész, akárcsak a szabály, hogy a retikül színének egyeznie kell a cipő színével. A mai menyasszonyok bármilyen színű ruhát felvehetnek, ezért a vendégek számára engedélyezni kell a feketét. (De nem szép, ha „fekete” lesz a menet, s minden nő „kis feketét” visel.) Annyi gyönyörű anyag kapható mostanában – csodás pasztellszínek, pazar virágminták –, hát miért kötnénk magunkat a feketéhez? Gondoljunk csak ismét az évszázad esküvőjére Londonban.
Merítsünk ihletet az internetről, ott megtalálhatjuk a legszebb toaletteket, és elleshetjük szabásukat. Ez esetben nem szégyen a lopás, hasznos inkább és örvendetes, mert ruhánk emelni fogja az alkalom fényét. Egy esküvőn ne csak a menyasszony pompázzon, hanem a vendégek is (a szivárvány minden színében, főleg egy nyári esküvőn).
Reggeltől estig
Válasszunk ki valamit – cipőt vagy ékszert –, és a viselet többi darabját ehhez igazítsuk. Ne nézzünk ki úgy, mint egy vásárfia. (Vagy mint egy nő, aki gardróbja minden jó darabját magára aggatta. Ez alpári szokás, jó ízlésű nő ilyet soha nem tesz.) Ha ruhánk bonyolult szabású, ráncolt vagy fodros, esetleg szembetűnően mintás, a választott ékszer egyszerű legyen.
Ez nem csak az esküvőkre vonatkozik. Az esküvőn viselt ruha ne csak stílszerű, hanem kényelmes is legyen. Ülni, állni, enni, inni, táncolni kell benne, sőt… Az esküvő előre nem látható „nagy” találkozások színtere, lehet, hogy ebben a ruhában pillantjuk meg a nagy Ő-t.
