A könyv

Legyenek azok világatlaszok vagy éppen szívünknek oly kedves meseválogatások, mindig voltak könyvek, amelyek kivétel nélkül minden család polcán ott ékeskedtek. Ilyen státuszt érdemel az Enciklopédia is. Hosszabb címe: A történelmi Felvidék műemlékeinek képes enciklopédiája. Miben rejlik a különlegessége? Erről a könyv magyar nyelvű fordításának és újraszerkesztésének ötletgazdája, Orosz Örs mesél nekünk. – Ez nem egy hagyományos útikönyv. Ennél sokkal többről van szó... – kezdi nagy szusszal.

A könyvet a Sine Metu Egyesület jelentette meg. A név jelentése: félelem nélkül. Vagyis félelem nélkül helyezték ki a piros munkaruhás munkások a vasúti helységnévtáblákat – emellett számtalan nagy sikerű projektet vittek véghez. Legismertebb például a Gombaszögi Nyári Tábor, ahol közel ezer felvidéki fiatal fordul meg évente. A Sine Metu célja történelmi emlékeink mentése. Szeretnék kirakatba tenni a világszinten is értékes kincsekkel büszkélkedő Felvidéket. (A képen a Sine Metu által felélesztett gombaszögi Andrássy-kúria –, a rokokó házban a megmentett pálos cserépkályhával.)

– Miért született meg ez a könyv?

– A mű eredetije szlovák nyelvű, szerzője pedig Peter Kresánek. A könyv öt újranyomást ért meg szlovákul, angolul pedig kettőt. Csak éppen azon nyelven nem jelent meg, amelyen a leginkább érdekes lenne – magyarul.

– A könyvet egyszerre nevezhetjük enciklopédiának és útikönyvnek. Ez mit jelent?

– Eddig a legjobb magyar útikönyv Szombathy Viktoré volt, az 1973-ban megjelent Csehszlovákia című útikönyv. Szacsvay Péter Felvidéki utakon című négykötetes képeskönyvsorozata már a kilencvenes években készült, és gyermekkorom nagy kedvence volt. Ebben azonban nehézkesen lehet orientálódni, nem elég felhasználóbarát. Szükségét éreztem hát egy olyan aktuális műnek, amelyben könnyű a tájékozódás. Az Enciklopédia alapján könnyedén összeállíthatunk egy útitervet akár többnapos felvidéki utazásra is, például a Szepességbe, Gömörbe vagy épp Sárosba.

– Manapság a legtöbben az internetet böngészik. Elmagyaráznád, miért van szükség ma is útikönyvre?

– Az internet, bár kényelmes megoldásként szolgál, nagy a rizikója. Tele van ugyanis téves adatokkal, infókkal. Manapság úgy tájékozódunk, hogy séta közben meglátunk valamit, aztán rákeresünk. Az ember azonban így nem tudja, mit érdemes megnézni. Útikönyvünk vaskos, nem üthetjük fel akármikor a főtér közepén, de iránytűként szolgálhat az út előtt. Esetleg kifotózhatjuk belőle, hogy hol, mit és miért érdemes megnéznünk.

– Miképp sikerült tető alá hozni a megjelenést?

– Egyesületünk, a Sine Metu híre eljutott Peter Kresánekhez. Ő különben Pozsony polgármestere is volt, egész életében fanatikusan dolgozott ezen az enciklopédián. Ő maga keresett fel bennünket, így jutott el hozzám a könyv. Elmondta, hogy épp az újabb kiadást szerkeszti, segítségére tudnánk-e lenni az adatok aktualizálásában. Majd eljött Gombaszögre, én pedig elmondtam neki, hogy milyen kár, hogy ez a nagyszerű enciklopédia nincs meg magyarul. Elolvastam a könyvet, eljátszogattam a fordítás ötletével, végül úgy döntöttem, belevágok.

– Pontosan mennyi idő alatt írta meg Peter Kresánek a könyvet?

– Húsz évet szentelt az életéből ennek a könyvnek, az általa gyűjtött anyagnak csak a betördelése öt évet vett igénybe. A polgármester úr egy rendkívül elszánt és nagy tudású ember, akinek édesapja zenetörténész volt, édesanyja pedig művészettörténetet tanított. Ő maga is művészettörténész: Különben ez a könyv sikerének a kulcsa.

– A jó tördelés teszi felhasználóbaráttá a könyvet. Erre célzol, igaz?

– Így van. A tördelés az oldalak kialakítását jelenti, a szöveg elrendezését és a képek szöveghez illesztését, illetve hogy milyen grafikai elemek ismétlődjenek. Az Enciklopédia segítségével nyugatról keletre haladva, a régi vármegyék mentén járhatjuk be az országot. Szakszerű, részletes leírásokat tartalmaz – és rengeteg benne a magyar vonatkozású hivatkozás. Minden térképet maradéktalanul lefordítottunk, de zárójelben ott van a szlovák helységnév is, miután a legtöbben ma már nem ismerik a magyar megfelelőjüket.

– Piktogramokkal is jócskán tele van tűzdelve a könyv...

– A térkép mutatja a geomorfológiai viszonyokat – hogy például most hol fogunk hágón átkelni vagy mikor vagyunk éppen síkságon –, és piktogramokat is tartalmaz. A piktogramok rajzocska formájában informálnak. Így láthatjuk, hol van vár, hol van kastély vagy épp templom. Tudta ugyanis, hogy lehet bármennyire csodálatosan informatív a szövegünk, kudarcra vagyunk ítélve, ha nem tudjuk jól tálalni az olvasóközönségnek. Amúgy a könyv tördelését a szerző egy ír útikönyv, az Írország: a legjobb országjáró útvonalak alapján készítette, miután megvásárolta a könyv tördelésmintájának jogait. Az ír kiadvány a maga műfajában a legeladottabbnak számít.

Ez a csaknem 1000 oldalas enciklopédia 7000 kép segítségével mutatja be Szlovákia 17 500 műemlékét. Közérthető formában megalkotott, népszerűsítő kiadványról van szó. Találunk benne képeket és információkat városokról, falvakról,  várakról, kastélyokról, festményekről, szobrokról, oltárokról, templomokról, vagyis célállomásunk minden nevezetességéről. A sok-sok kép és részletes rajz könnyen  megszeretteti az olvasóval az ország szépségeit.

– Miképp zajlott a fordítás?

– Szeder László 4500 órát dolgozott a fordításon. Laci egy művelt, tizenkét nyelvet ismerő világutazó. Eltekert biciklivel a Fekete-tengerhez, majd onnan a Fehér-tengerhez, és vissza Komáromba, amivel 12 ezer kilométert tett meg! Igazság szerint fordítás közben csak úgy mellékesen létrehozta az első szlovák–magyar műemlékes szakszótárat. Hiánypótló munkát végzett ezzel, mert akik a magyar szaknyelvet ismerik, azok Magyarországon tanultak, miáltal a szlovákot nem tudják. Laci beleásta magát a témába, majd készített egy kiegészítést is: a szlovák–magyar és magyar–szlovák helynévmutatót. Ezt az eredeti mű nem tartalmazta.

– Szeder László szövegét ki vizsgálta felül?

– Kustyán Ilona tanárnő, a komáromi Selye János Gimnázium volt igazgatóhelyettese. Nekem még ő tanította a művészettörténetet, ahogy Lacinak is. Érdekességként megemlítem, hogy a tanárnőt Peter Kresánek édesapja tanította Pozsonyban. A végére összeállt egy szorgos, összetartó csapat.

„Igazság szerint szeretem az ilyen projekteket, izgalmas dolog összeterelni az entellektüeleket és táptalajt biztosítani a világmegváltó energiáknak, amelyek bennük rejlenek. Lacival egyébként tizenöt éve is együtt dolgoztunk, ő állította össze a Fórum Intézetben a Digitális Emlékezet adatbankot – ahol archív fotók őrzik a szlovákiai magyarok emlékezetét. De a Velemjáró programot is ő jegyzi. A Velemjáró weboldalán (amely már applikációként is letölthető) megtalálhatóak a hazai települések legfőbb adatai.”

– Ki jegyzi a gyönyörű fotókat?

– A magyar fordításban szereplő fotókat a szerzői jogokkal együtt megvettük az eredeti szerzőjétől. A könyvben 7000 kép van, de maga a háttérfájl 14 ezer képet tartalmaz.

– A kötet Szlovákia – A történelmi Felvidék műemlékeinek képes enciklopédiája címet viseli. Felvidéken azonban nem mindenki ugyanazt érti...

– A könyv jól volt megírva, mi pedig kiegészítettük a magyar vonatkozásokkal, Például nem volt eléggé kidomborítva Rákóczi szerepe Kassán vagy hogy Szenczi Molnár Albertet mi köti Szenchez, holott az olvasóknak ismerniük kell ezeket a kapcsolódásokat is. Tudjuk, hogy az itteni magyar vidékek nem alkotnak összefüggő egységet, mint például Erdély. Ezért is szükség van rá, hogy megismerjük a kistájakat, a csallóközi ember például megismerje Gömört vagy a Szepességet is. Hiszen még a néplélektani sajátosságok is másak az egyes kistájakon.  Ezek a helyek a mi örökségünk részei. Az is fontos, hogy a határon túli magyarok is megismerjenek bennünket. Egy magyarországi turista hatszor utazik el Erdélybe, mire egyszer eszébe jut a Felvidék. Pedig Erdélyig az út 1000 kilométer, míg Gömör Budapestről két és fél óra.

– Miért van ez így?

– Nem él bennünk elég mélyen a „Felvidék-tudat”, de ez a politikai okokat ismerve nem meglepő. Erdély sok száz évig önálló egységként létezett, a Felvidéket viszont száz évvel ezelőtt csak ceruzával megjelölték, hogy mostantól Szlovákiához tartozik – még összekötő utak sem voltak.

Szeretnénk erősíteni a Felvidék-köteléket. A gombaszögi tábornak is kimondott feladata, hogy legyen egy olyan hely, ahol a királyhelmeci egy sátorban lakhat a szerdahelyivel. Mást jelent a Felvidék nekünk, felvidéki magyaroknak – és mást jelent a magyarországiaknak. Nekem itteniként a magyarlakta nyelvterületeket jelenti. Ha erősíteni szeretnénk a Kárpát-medencén belüli hazai turizmust, akkor nem szabad megállnunk a nyelvhatáron. A könyv vezérgondolata ez: Szép dolog megismerni messzi vidékeket, de még szebb megismerni saját értékeinket. Főleg ha ebből is van nem is kevés.

–  Végül ki mindenkinek ajánlaná az enciklopédiát?

– Kivétel nélkül mindenkinek! Minden történelemkedvelőnek és utazni vágyó kultúrturistának, mert otthonunkba csempészhetjük országunk értékeit. A történelmi Felvidék, sajnos, egyelőre nem tudta elfoglalni az őt megillető helyet Európa turisztikai térképén. A Sine Metu célja az is, hogy ezen minél előbb változtasson.