Metercia*. A harmadik. Aki az égieknél elintézi, aki közbenjár, hogy itt lent rendben menjenek a dolgok. Hogy a bányász szerencsével járjon, gazdag érclelőhelyekre bukkanjon, s ne érje őt vész, bányaomlás.
Az olajfestmény – a rozsnyói Metercia – a középkor emberének gondolkodását tükrözi. Szent Anna majd megsegít bennünket...
- 1. A sziklás hegygerinc lejtőjén egy bányaüzem van, ami a néhol napra is kibúvó telérek művelésére létesült... (A telér hegyhasadék, amit kitölt az ásvány.)
- 2. A munkát mindig a kutatóaknácskák mélyítésével kezdték...
- 3. Faalkotmány az akna felett, lójárgánnyal, ércszállító bödönökkel... Ezek hozták a felszínre az ércet...
- 4. A bányász az akna mélyén egy nagy kőzetdarabot akart a szállítókötélre erősíteni. Akkoriban a bányászok az utasításokat kiabálták egymásnak, ám a zörejek miatt sok volt a félreértés, így baleset is adódott...
- 5. Kohótelep két olvasztárral. Mi van az ércben?
A bányászok Szent Annát tartották védőszentjüknek, patrónusuknak. Szent Anna a Názáretben élő Joachimnak volt a felesége. Már húsz éve éltek együtt, de a gyermekáldás nem adatott meg nekik. Mikor Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani a templomszentelésre, a pap visszautasította. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis Isten átkának tartotta. (Ilyen kegyetlen gondolkodás telt ki az akkori emberektől.) Joachim ezután 40 napig böjtölt a sivatagban, és Istenhez imádkozott, hogy áldja meg őket gyermekkel. Mire megjelent neki a remény angyala, Gábriel arkangyal.
Megígérte neki, hogy a termékenységért sokat imádkozó Anna majd gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának hívnak. Azt is megjósolta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel, vagyis teremtő erővel. Szent Anna és Szűz Mária azóta is a termékenységet szimbolizálják. Itt jön a képbe, hogy miért apelláltak a középkori bányászok Szent Anna közbenjárására: ők is szerették volna élvezni azt a termékenységet, ami Annának és Joachimnak megadatott. Hisz mikor a föld mélyén rejtőző ásványok után kutakodtak, és kiaknázták az aranyat, az ezüstöt és a vasércet, igazából a Földanya méhének gyümölcsét élvezték.
Kik voltak a rozsnyói bányászok?
Szászok, akik Szászországból, Thüringiából és Sziléziából érkeztek, és kiváltságokat kaptak, hogy fellendítsék a bányászatot. Az első időkben csak ezüstöt bányásztak Rozsnyón: a város gazdag volt és virágzott. Később is csak kényszerből váltottak vasércre, mert Amerikából elkezdett bejönni az olcsó ezüst. Abban az időben viszont, mikor a Metercia készült, még csak egy vashámor volt Rozsnyón.
De mi is az a rozsnyói Metercia? Egy értékes táblakép, amely Szent Annát ábrázolja harmadmagával.
Középen három alak, a háttérben pedig a korabeli bányászat és kohászat látható. A kép szinte dokumentálja a környékbeli bányaművelést. Egy 170 cm széles, 1 cm vastag hársfa táblára festették – és a helyi püspöki székesegyház főhajójában található, másolata pedig a Rozsnyói Bányászati Múzeumban (ez a replika nyárfára készült annak érdekében, hogy ne lehessen az eredetivel összetéveszteni). A táblakép mellesleg a középkor európai festészetének is kimagasló alkotása. A festő nem volt bányász, éppen csak lelkiismeretesen megörökítette azt, amit látott. Szerencsénkre. Így aztán láthatjuk, hogyan bányásztak az ezerötszázas évek elején...
Mert mikor is festették a Meterciát?
A késői középkorban, 1513-ban (bal oldalon kivehető az évszám). A festmény a bányaegyesület megrendelésére készülhetett. A festő kiléte a mai napig ismeretlen, csak annyit tudunk róla, hogy L. A. mono grammal szignózta magát. Temperafestékkel dolgozott, s a kép rétegeit alaposan megvizsgálva olyan pigmenteket találtak a szentek gótikus öltözetén, melyeket a Rozsnyón is fellelhető ásványokból nyertek ki: azuritot (Szűz Mária köpenyének kék színét kölcsönözte), malachitot (Szent Anna zöldes inge), cinnabaritot (vörös pigment, Szent Anna köpenye és Szűz Mária alsó blúza).
Sőt, olyan részletekre is felfigyelhetünk, mint a magyar Szent Korona Szűz Mária fején. Itt ismerősen csenghetnek számunkra István király szavai, mellyel Mária kezébe ajánlotta az országot: „Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.” Rozsnyó különben a Rosnoubana néven emlegetett Rozsnyóbányáról kapta a nevét, és nagyon sokáig az esztergomi érsekség tulajdonát képezte... Annak az Esztergomnak a tulajdonát, ahol István király született – és ahol a királyi palotája állt.
Ennyi sok mindenről mesélhet egy kép, amelyik még ennél is több titkot rejt: arról, hogy a rozsnyói Metercia kép mennyire titokzatos, számos tanulmány értekezik. Még mindig keresik a kép ismeretlen alkotóját, aki kiemelkedik a késő gótikus festészetből, s már a reneszánsz stílus előhírnöke. (Mikor is felfedezik a perspektívát, és már el tudják helyezni a térben a tárgyakat, alakokat...)
*A latin Metercia jelentése: én (vagyok) a harmadik; s a „me” és „tertia” szavak összevonásából keletkezett.
