Nem, tőlünk sincs messze, sehonnan sincs nagyon messze. Menjünk hát el Selmecbányára, jutalmul a bányában magyar idegenvezetőt kapunk, s mindenütt magyar szót hallunk majd! Egy ezüstváros, ahová a szív feltöltődni jár.
Rengeteg látnivaló van itt. Selmecbánya gazdag város volt, a leggazdagabb, ezüstvárosnak is nevezték. Meg persze aranynak, hisz aranyat is bányásztak itt jócskán. Anyukám is velünk jött kis kiruccanásunkra, s a gyerekek első látnivalóként a bányára szavaztak (hogyisne).
Mindeközben anyu a hátsó ülésről megjegyezte, hogy egyszer volt itt „pionírtáborban”, de nem tetszett neki, ezért a nagyiék hazahozták... Bezzeg most! Most el van kápráztatva, már odaúton darabonként meg-megálltunk, és csodáltuk a tájat. Az egész vidék csupa hegy-völgy. Aki a kálvária felől érkezik Selmecbányára (ahogyan mi is), ne csodálkozzék, ha a szíve örökre a város foglya marad!
Honnan az a sok ezüst és arany?
Mikszáth szavaival élve Selmecbányán vagy fölfelé kapaszkodik az ember, vagy lefelé ereszkedik. Itt még a kecskét is a ház falához kell kötni, nehogy ledőljön... Mi csak „gyíkokkal” találkozunk, hiszen a város régi címereiben, minden utcasarkon és épületen egy nyelvét kiötlő gyíkpáros mutatkozik.
A város neve egy Sebenitz nevű juhászhoz kötődik, aki az Óhegyen legeltette nyáját, amikor két titokzatos szalamandrát vett észre: az egyik hátán aranypor, a másik hátán ezüstpor csillogott. Ezek a gyíkok mutatták meg az ezüst- és aranylelőhelyeket.
Magasba, magasba!
A 800 méteres magasságba belesimuló tájban már az ókor óta arany és ezüst után kutakodtak. Később Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. A szabadtéri bányamúzeumban kissé izgultam, hisz a bánya mégiscsak sötét, nyirkos és szűk...
A bányajáratok valóban sötétek voltak, két szintet jártunk be, és 50 méter mélységig mentünk le. A falak mentén rozsdás bányagépek, felszerelések. A bányászat 1740-ben élte virágkorát, akkoriban 25 ezer kg ezüstöt és 800 kg aranyat is kibányásztak egy év alatt. Több dologban is világelső volt Selmecbánya: például itt alkalmaztak először puskaport a bányászatban, s itt jött létre a világ első bányászati akadémiája 1770-ben. Ekkor több mint 23 ezer fő (!) lakta a várost.
Ma alig 10 ezren élnek itt, abból mindössze harmincan magyarok. Miután a bányászatnak vége lett, Selmec iskolavárossá alakult.
Ahol ezüst és arany van, ott pénzhamisítás is van!
Sok monda szól erről: a selmeciek anno a kurucok ügyét segítették a hamisított tallérokkal. A selmeci vártoronyban folyt a művelet, a fejedelem mit sem sejtett. Aranyként ragyogtak a rézlibertások; kongtak, bongtak, csinosan csörögtek.
A mondabeli órásmesternére volt bízva, hogy próbát tegyen velük, aki piacon, kofáknál fizetett az érmékkel. Nem is lett volna semmi baj, ha át nem siet Besztercebányára. A mesterné egy sivalkodó malacra alkudozott. A malac gazdája gyanút fogott. Kőhöz ütögette, csöngette, foga közé tette az „aranyat”...
Végül rohant a tanácsurakhoz, s futottak is egy óra múlva a selmeci bíróhoz a hírrel: hamis pénzt vernek Selmecen! A városban sok hangulatos kávézót, cukrászdát ültünk végig, a teraszos utcákon régi boszorkányok és szerelmesek nyomait kerestük (azok állítólag otthon érzik itt magukat). Idegenvezetőnk Vojtus Hrtyan Ildikó volt, aki Budapestről került ide, de immár selmeci lakos. Köszönünk neki mindent, s jövőre találkozzunk ugyanitt
Érdekességek Selmecbányáról
Óvárosa egy vulkán kürtőjébe épült, ezért szűk és kicsi. Az idők során az utcák aztán teraszosan felkacskaringóztak a hegyre... Krúdy Gyula Szindbád című novellájának filmes adaptációja nagyrészt Selmecbányán játszódott... Gimnazistaként láttam először a filmet, s már akkor megdöbbentett, mennyire megőrizte patinás hangulatát a város.
A barokk palotákat egykor fazsindellyel fedték. A Szentháromság tér a város központja: valamikor itt éltek a leggazdagabb polgárok, akik a bányaművelést irányították. A Szentháromság-szobrot a pestisjárvány (1710) megszűnésének emlékére állították. Régen itt tettek fogadalmi esküt a bányászok.
A városháza toronyórája azért nevezetes, mert fordítva rakták össze. Mégpedig úgy, hogy a nagymutató mutatja az órát, a kismutató pedig a perceket. Az átutazó kereskedőket akarták vele megtéveszteni, akik nem akartak belefizetni az óratorony építésébe.
Az Óvárnak templomtornya van! A selmecbányaiak kényszerűségből, a törököktől való félelmükben a dombon álló templomukat védővárrá alakították... A templomból csak a torony maradt meg.
Itt nincs magyarfóbia
Itt nincs történelemhamisítás, sem magyarfóbia, van viszont magyar étlap, magyar idegenvezetés és magyar szó. Az emberek barátságosak és vendégszeretők. A műemlékek feliratai magyar nyelven is olvashatók.
Itt tanult Petőfi Sándor, illetve Mikszáth Kálmán is, aki többször megírta a várost.
Az ERB sörfőzde
A zsinagóga ad neki otthont. Az ERB tulajdonosa sörgyárigazgató volt, de megunta, hogy a multik addig szorítják le a sör árát, hogy minden jót ki kell belőle spórolni. Elkezdett hát igazi sört főzni, adalékok és tartósítás nélkül, az eredmény pedig egy páratlan nedű lett. Éttermük is nívós, sőt saját színházuk is van.
A Bányászati Akadémia
Mária Terézia bányászati és erdészeti akadémiát alapított itt, s az egész Monarchia területéről ide jártak tanulni a diákok. Itt született a híres bányászhimnusz is, amely azóta az egész Kárpát-medencében elterjedt. Az első világháború után az akadémiát Sopronba telepítették át. Minden év szeptemberében megrendezésre kerülnek a Szalamander napok, melyek alkalmat adnak Szlovákia és Magyarország bányászainak, kohászainak és geológusainak a találkozásra.
Világelső iskolák! Itt létesült a világ első bányászakadémiája, de erdészakadémiája is világhírű volt...
Kálvária
Csontváry Kosztka Tivadar festménye 1902-ben készült Selmecbányáról.
Klopacska vagy lármafa
Ez volt a város bakterének felvigyázóhelye. Minden éjjel két órakor felment a toronyba, és kopogtatott, hogy a hajnali műszakos bányászokat felébressze.
TOVÁBBI KÉPEINKET AZ ALÁBBI GALÉRIÁBAN TALÁLJÁK!
⬇︎⬇︎⬇︎
