Minden embernek szüksége van egy kis időre, amikor egyedül lehet, önmagával lehet. Amikor csak megy, amerre a lába viszi. Éljünk lassabban!
Tíz dolgot végzünk egyszerre, de egyiket se rendesen? Elalvás előtt azt memorizáljuk, mi mindent kell elvégeznünk másnap? Tegyünk próbát egyszer, és egy óra hosszat ne csináljunk SEMMIT.
Teszt
Próbáljuk meg egyszer, hogy két percig ne nézzünk rá a számítógép képernyőjére, és ne nyúljunk az egérhez. Ha sikerül, gratulálunk. Nagyon kevesen vannak, akik képesek rá, hogy ne csináljanak semmit. Talán a szabadság alatt a tengerparton sikerül néhány percig a naplementét nézni, a tenger zúgását hallgatni – és nem tervezni, szervezni, kombinálni, írni, söprögetni, vagy a vánkosokat rendezgetni. Aki szerencsés, annak évente kétszer is sikerül. Pedig az embernek úgy kell a csend és a nyugalom, mint a falat kenyér!
Csakhogy az emberi természet már csak olyan, hogy arra vagyunk büszkék, ha határidőnaplónkban egyetlen üres sor sincs, ha a szabadságról hazatérve kétoldalnyi e-mail vár bennünket, és a hétvégén is meg-megcsörren a telefon. Szeretjük, ha nélkülözhetetlennek érezhetjük magunkat. Az SMS-t jelző pittyegés azt jelzi, mennyire fontos, sikeres, keresett személyiségek vagyunk. De tekintsünk csak magunkba: valóban ezt akarjuk? Egy perc megállás már azt jelenti, hogy lusták vagyunk?
Gyorsabban már nem is lehet
A 18. század végén, amikor elindult az első vonat, az emberek felhördültek: micsoda gyorsaság, ez isten és a természet ellen való vétek! Ma nagyot néznének, hiszen a japán csodavonatok vagy a francia TGV sokkal gyorsabban száguld. Vagy vegyük a postát: régen a szerelmes lány egy hetet várt választottja levelére, ma viszont pillanatok alatt megérkezik az e-mail. A választ is gyorsan el lehet küldeni. Csakhogy a gyakorlat azt mutatja, hogy sokkal lassabban válaszolunk az e-mailekre, mint ahogy a technika megengedné. Azért, mert olyan irdatlan mennyiségű e-mailt kapunk, hogy lehetetlenség időben válaszolni rájuk.
A másik probléma a személykocsi. Manapság nem tíz-tizenöt autó jár egy kisvárosban, hanem ennek a százszorosa. Tehát autóval közlekedve már nem tudunk időt megtakarítani, mert a kocsiját mindenki használja, és az utak túlzsúfoltak.
Már vannak egyesületek, amelyek próbálják megmagyarázni a munkaadóknak, hogy az eszeveszett munkatempó emberölő valami, sokkal többet ér a „slower, but better working people” (lassabban, de jobban dolgozó munkaerő). A siettetés rontja a munka minőségét, nem beszélve a stresszről, amely fölöslegesen terheli az emberi szervezetet. Az ember nem gép, amellyel kísérletezni lehet, hogy mennyit bír ki. Az embernek pihenésre is van szüksége. Amikor fáradtak vagyunk, aludnunk kell, amikor agyondolgoztuk magunkat, le kell állnunk. De ki engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy egész napon át csak nézze a falat? Az ilyen munkaerőt azonnal lustának nyilvánítják. A semmittevés gyanús.
Időzabálók
Ne várjon arra, hogy a munkahelyén valaki majd elkezdi a változtatást. Kezdje el maga. Gondolja csak el, mennyi fölösleges e-mailt és SMS-t olvas el naponta. Hány órát tölt tévénézéssel, facebookozással, képek nézegetésével. A statisztikák szerint a történelem folyamán sosem volt még annyi szabadidejük az embereknek, mint manapság. Nem is ez a baj, hanem az, hogy hogyan töltjük el a szabadidőnket. Mindig mindenhol ott akarunk lenni, ezért sehol sem vagyunk ott teljesen. Elütjük valamivel az időnket, mintha mindent azért tennénk, hogy egy perc szabadidőnk se legyen.
Nem lenne jobb, ha haszontalan pótcselekvések helyett valamit odafigyelve csinálnánk, ha facebookos álbarátokkal töltött idő helyett egy-két igazi és valódi barátunkkal találkoznánk? Tilda fogta magát, és kitörölte gépéből a facebookot. És mi történt? Semmi! A barátai rájöttek, hogy Tilda nem tűnt el a balfenéken, hanem csak másképpen akarja tartani velük a kapcsolatot.
Kapcsolja ki a világot, kapcsolja be saját magát
Képzelje el, hogy van egy óra szabadideje. Kapcsolja ki a telefont, a mobilját, és a televíziót, a számítógépet is kapcsolja le. Csak üljön csendben. Vagy feküdjön le a földre. És ne csináljon semmit. Ne írjon, ne firkálgasson, ne tervezze a hétvégét, csak lélegezzen nyugodtan. Nem tudja megtenni? Nem baj. A buddhista szerzetesek egy egész életen keresztül tanulják a semmit sem tevést, tehát elképzelhetjük, milyen nehéz feladat ez. Mert ha mindent kikapcsolunk magunk körül, akkor egyedül maradunk önmagunkkal. Ez a meditáció, a nyugalom, a lazítás lényege. Nem kell mindjárt az élet értelmén gondolkodni.
Lehet, hogy észreveszünk olyan dolgokat, amelyeket addig nem láttunk meg, mert átütőbb élmények és benyomások eltakarták őket a szemünk elől. Nézze meg önmagát. Jé, hisz nekem szép kezem van! Ez is egy felfedezés. Milyen szép ez a padló! – vesszük észre. Minden embernek szüksége van egy kis időre, amikor egyedül lehet, önmagával lehet. Amikor csak megy, amerre a lába viszi. Ez hiányzik mindenkinek. Mert ezek e percek jelentik a jelent! A jelen hiányzik nekünk a legjobban, hiszen a múlton sokat tépelődünk, az ismeretlen jövőtől pedig rettegünk. Mégis törtetünk, minél előbbre, ahelyett, hogy körülnéznénk, és érzékelnénk a jelent. Rosszul tesszük.
Szakítson időt önmagára
- Írja fel, mit szokott csinálni egy átlagos napon. El lehetne hagyni valamit a programjából? Ha igen, húzza ki.
- Nyugodtan mondjon nemet. Sok a munkája, és a kolléganője átjött fecserészni? Udvariasan mondja meg neki, hogy nincs rá ideje, dolgoznia kell.
Próbálja meg, hogy egy hétig nem megy fel a facebookra. Hétvégére kapcsolja ki az összes telefonját, szabadságról hazatérve olvasatlanul törölje ki összes e-mailjét, azután pedig figyelje meg, mi történik. (Nagy baj nem lehet, mert a számítógép lomtárából szükség esetén elő lehet szedni azokat a leveleket, amelyek fontosak.)
- Időről időre ajándékozza meg magát egy-egy szabad órával. Ne azzal, hogy fodrászhoz, manikűröshöz vagy nyelvórára megy, hanem olyasmivel például, hogy kikönyököl az ablakba, vagy leül a szobában, és arra gondol, amire akar. Ezt harcolja ki magának a családban. Mondja azt, hogy mindenképpen szüksége van erre az egy szabad órára.
- Évente egyszer írja össze, mi az, ami abban az évben sikerült önnek, mi az, ami tetszik magán, mi az, amiért hálás a sorsnak.
Szakítson időt szeretteire
- Vegyen egy olyan könyvet, amelyik a kedvesének és önnek is tetszik. Olvasson fel belőle a kedvesének, azután ő olvasson fel önnek. Ez kiváló módja annak, hogy közel kerüljenek egymáshoz. Nagyon jól tudomására lehet hozni a másiknak, hogy személye mennyire fontos önnek.
- Rendezzen sötét órát a gyermekeivel. Oltsa el a lámpákat, engedje le a redőnyöket, feküdjön ágyba a gyerekeivel, és beszélgessenek. A gyerekek nagyon szeretik azokat a történeteket, amikor a szülő arról az időről mesél, amikor ő maga volt kisgyermek.
- Barátnője nyakig úszik a gondokban? Vagy szerelmes, és el akarja mondani? Utazzanak el kettesben a hétvégén, és beszélgessenek éjjel-nappal.
- Édesanyja egyedül van, és társaságra vágyik? Hunyjon szemet régi sérelmei felett, és vigye el valahová, ahol kettesben lehetnek. Beszélgessen vele a papáról, a gyerekkoráról, a szüleiről, milyen volt, amikor iskolába járt... Ne feledje, hamarosan eljön az idő, amikor ezeket a dolgokat már nem lesz kitől megkérdezni. Addig faggatózzon, amíg lehet!
