A Nő mindig is gyereket akart, mióta csak az eszét tudta. Amikor tizennyolcat ütött az órája, konstatálta, hogy most már nyugodtan teherbe eshet.
Bármilyen férfit sodort is elébe az élet, ő mindenkiben csak gyermekei leendő apját kereste. A futó kalandok sosem érdekelték, még azokkal is hosszú távra tervezett, akik erre tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak már első ránézésre is.
Általában jóképű gazemberekbe botlott (tisztelet a kivételnek), akik a csillagos eget is leígérték a fiatal, naiv kislánynak, aki megette az összes jól hangzó mesét. Álmokat szövögetett közös jövőkről, és már az első randin ellenőrizte, hogy a férfi vezetékneve passzol-e gyermekei tervezett nevéhez, és ő maga szívesen viselné-e azt sajátjaként. Rejtélyes módon ezek a fiúk mindig olyanok voltak, akik voltak is meg nem is.
Mint az a bizonyos galamb az okos lány meséjében: Mátyás király azt a feladatot adta az okos lánynak, hogy hozzon is ajándékot, meg ne is. Az okos lány fogott hát egy fehér galambot, és Mátyás király színe elé járult vele, de mielőtt átnyújtotta volna a madarat, hagyta, hogy az elrepüljön. „Hoztam is ajándékot meg nem is” – mondta.
A Nő is okos lány volt, és bár nem tudatosan, mindig megoldotta, hogy legyen is férfi, meg ne is. Elvégre gyermekei leendő apját kereste, és az apa számára valami olyasmi volt, ami van is, meg nincs is.
Hiszen volt neki apja, mármint fizikailag létezett egy ember, akit apának nevezhetett, s aki életben is volt, csak éppen sosem volt jelen.
Így a Nő rendre csak olyan férfiakkal találkozott, akik sosem voltak ott igazán. Néha szó szerint, fizikailag voltak elérhetetlenek, mert például másik országban éltek, máskor pedig érzelmileg bizonyultak hozzáférhetetlennek. Néha mindkettő. Azok voltak a legnehezebbek.
A Nőnek mindig volt valakije, mert rettegett az egyedülléttől, miközben észre sem vette, hogy mindvégig egyedül volt. Sokáig tartott erre rájönnie, de egyszer rájött. Aztán még arra is rájött, hogy valójában nem „egy férfira” vágyott, aki talán végre szeretni fogja, hanem arra, hogy az apukája szeresse.
Aztán arra is rájött, hogy ez már nem fog megtörténni, de attól ő még szeretheti önmagát.
Farkas Flóra
