A bocsánatkérésről

Kevesen mondanák magukról, hogy nem tudnak bocsánatot kérni. Holott épp ennek az ellenkezője igaz. Mert amit mi bocsánatkérésnek tartunk, az többnyire csak magyarázkodás, passzív agresszió vagy a veszekedés folytatása. A valódi bocsánatkérés ugyanis művészet.

Az igazi bocsánatkérés legfontosabb eleme az igyekezet, hogy változtatunk a viselkedésünkön, és a hibát többé nem követjük el. A nem őszinte bocsánatkérést nem követi javulás, és a helyzet lassanként egyre rosszabb lesz.

Hella és Balázs közel húsz éve házasok. Ez alatt a két évtized alatt mindig ugyanazon perlekednek. Hellát idegesíti Balázsnak az a szokása, hogy mindenen gúnyolódik. A feleségén is. Például: Hella lehalkítja a hangját a bérház folyosóján, mert nem akarja zavarni a többi lakót, s azt sem szeretné, ha hallanák, miről beszélnek. „Nehogy valami államtitkot árulj el” – csipkelődik Balázs. Hellának rosszulesik a megjegyzés, Balázs észreveszi, de ahelyett, hogy azt mondaná, „ne haragudj, ez szükségtelen kiszólás volt, folytasd, kérlek”, megint beleszúr: „Elnézést, hölgyem.” Ez látszólag bocsánatkérés, valójában azonban a csúfolódás folytatása.

Azonnal és őszintén

A bocsánatkérés – ha igazi és őszinte – nagyszerű módszer a látszólag megbocsáthatatlan szavak és helyzetek elsimítására. A jó bocsánatkérésnek azonnal kell jönnie, és nem szabad úgy hangoznia, mintha csak szokásból kérnénk elnézést. Illemből ugyanis bárki tud bocsánatot kérni, csak egy kis színészi tehetség kell hozzá. A kérdés az, hogy így mi értelme van. A bocsánatkérés a kapcsolat helyrehozására, a bizalom helyreállítására szolgál. S a bizalmat hosszú távon nem lehet képmutatással visszanyerni...

Ráadásul azt még el kell árulnunk: hiába azonnali és őszinte a bocsánatkérésünk, ez még önmagában mindig nem elég. Mindenki ismer a környezetében olyan embereket, akik lépten-nyomon elnézést kérnek. Csak úgy röpködnek körülöttük a „bocsánat” és az „elnézést” szavak, hiszen számukra nem jelent gondot, hogy minduntalan hamut szórjanak a fejükre.

Aztán újra és újra elkövetik ugyanazt a hibát. Ezért – hogy a bocsánatkérés valóban hatásos legyen – egy harmadik dologra is szükség van. Ez pedig nem más, mint a vétek elismerése és a valódi igyekezet, hogy az többé ne forduljon elő. Egyszóval soha ne tegyük meg azt újra, amivel a másikat megsértettük.

Az igazi bocsánatkéréssel az ember elismeri saját felelősségét a tetteiért, és kifejezi tiszteletét a másik személy iránt. A bocsánatkéréssel ezt mondom: „Tudom, hogy átléptem azt a határt, amit te kiszabtál, és ezt nagyon sajnálom. Mivel tehetném jóvá a hibámat?” Ha nem hangzik el a bocsánatkérés, és csak magunkban szenvedünk amiatt, hogy a másikat megsértettük, az a másikban azt az érzetet kelti, hogy nem számít számunkra, ami történt, és nem érdekel bennünket, hogy ő (a sértett fél) mit érez. 

Bocsánatkérés vagy mentegetőzés?

Sajnos, nagyon gyakran csak magyarázkodunk, nem pedig bocsánatot kérünk. Ismerjük, milyen ez. „Lekéstem a buszt”, „közbejött valami”, „megbetegedett a gyerekem” és hasonlók. Sokszor másra hárítjuk a felelősséget. Például nem megyünk el a találkozóra a barátnőnkkel. Ahelyett, hogy bevallanánk, hogy inkább otthon maradtunk, és megnéztük a sorozatunkat, azt mondjuk, rengeteg munkánk volt, túlóráznunk kellett. A főnök a hibás, a bonyolult munka, a túl sok feladat. Tehát nem én vagyok a hibás, hanem valaki más. Kényelmes, csábító megoldás ez – ugyanakkor helytelen. Mert nincs abban semmi rossz, ha szeretnénk egy nyugodt estét, de ha a barátnőnk rájön, hogy mi a valóság, az megrengetheti a belénk vetett bizalmát. A mentegetőzésnek ugyanis van egy igencsak rossz oldala: az ember hamar elfelejti, mit füllentett. Ráadásul, ha túl gyakran mentegetőzünk, a barátaink gyanút fognak, és utánajárnak, mi az igazság. Előbb vagy utóbb kiderül, hogy nem mondtunk igazat, és oda a szavahihetőségünk.

A legjobb az igazmondás

Kijelenthetjük, hogy az igazmondás a legjobb megoldás. Nem tudtuk leadni határidőre a projektet, mert megbetegedett a gyerekünk? A főnök is ember, megérti, hogy egy negyvenfokos lázban szenvedő gyerek mellett nem lehet nyugodtan dolgozni. Ha ez egy alkalommal fordul elő, és őszintén elnézést kérünk, akkor azt is meg kell ígérnünk, hogy ilyesmi többször nem fog megismétlődni. (Azt természetesen nem ígérhetjük meg, hogy a gyerekünk soha többet nem lesz beteg, de sok helyzetet meg lehet előzni.)

Az a legfontosabb, hogy a bocsánatkérés őszinte, rövid és érthető legyen. Közben ne csak magunkra gondoljunk – az első helyen legyen mindig a másik, akitől bocsánatot kérünk. A bocsánatkéréssel jelezzük azt is, amit érzünk, és azt is, hogy nagyra értékeljük a másikkal való kapcsolatot. 

Summa summarum: a felelősség felvállalása és az ígéret, hogy többször nem követjük el a hibát, a felnőtt gondolkodás és a lelki érettség bizonyítéka.

Az Új Nő tippjei

Az eredményes bocsánatkérés...

A következőkben nézzünk meg pár célravezető bocsánatkérést:

• „Nagyon bánt, hogy kiabáltam veled. Tudom, hogy rosszulesett neked. Máskor jobban vigyázok a számra.” – Megnevezzük a sértést, kifejezzük, hogy értjük a másik sértettségét, és ígéretet teszünk a javulásra.
• „Sajnálom, hogy nem értesítettelek időben a programváltozásról. Tudom, hogy nem szereted, ha az utolsó pillanatban szólok. Legközelebb majd előbb telefonálok.” – Elismerjük a hibánkat, s azt, hogy tisztában vagyunk a másik érzéseivel. Ígéretet teszünk a jobb kommunikációra.
• „Ne haragudj, hogy cipőben mentem be a lakásba. Nehéz megszoknom a házirendet. Legközelebb jobban odafigyelek.” – Ez a bocsánatkérés kifejezi azt, hogy nehezebben tartunk be egy olyan szabályt, ami nem a sajátunk. De megígérjük, hogy tiszteletben tartjuk a másik elvárásait.

...és ami nem bocsánatkérés

Most pedig tekintsünk meg példákat a bocsánatkérés helytelen formáira:

• „Sorry, de nem tehetek róla, hogy elfelejtettem.” – A „de” kötőszó törli a bocsánatkérés hatályát.
• „Elnézést, de rosszul értetted, amit mondtam.” – Ilyen esetben ahelyett, hogy elismernénk a hibánkat, a felelősséget a másikra hárítjuk. Sőt, azt sugalljuk, mintha a másik eltúlozná a dolgot, túlérzékeny lenne.
• „Igazad van, no, de én is ember vagyok. Mindenki hibázik.” – A konkrét hiba elismerése helyett a hibát általánosítjuk. Nincs benne sem őszinte megbánás, sem ígéret a javulásra.