Gondolkoztam, addig gondolkoztam, míg eszembe jutottak az alapiskolás helyismereti órák. Mikor arról tanultunk, hogy a Csallóközt Aranykertnek nevezték. Erre a motívumra fűztem fel hát a fürdő dizájnját. Kell ennél jobb origó?
Képeinken a kedves olvasók a várkonyi Amade Kastélyszálló spa-ját láthatják. Amiért érdekes, az nem más, minthogy a dizájn a helyiből, az „itteni”-ből indul ki. Mert igenis, a mi hagyományainkból is lehet luxust stilizálni. Ezért csurog itt arany a falakon, és ülnek békák a medence felett.
Nem, nem volt nehéz ezt a világot megálmodni. Csak meg kellett látni, ami mindvégig ott volt a szemem előtt, ott dobogott a talpam alatt: Várkony múltját. Persze, néha ez a legnehezebb! Hogy olyan legyen a fürdő, amilyennek minden valamirevaló fürdőnek lennie kell: a nyugalom szigetének.
Az egész belvilággal arra szerettem volna emlékeztetni a vendégeket, hogy nem akárhol járnak. A Csallóköz szívében vagyunk, Európa legnagyobb és legcsodásabb folyóközi szigetén, amelyet a régiek Aranykertnek neveztek. Nem véletlenül ragyog aranyszínben a medence mennyezete, és vonja be aranyos fénnyel a homokszínű falakat.
Mert nemrégiben az itteniek még a Duna homokjából mosták az aranyat. (A hatvanas évekből származó képek az emeleten ezt a műveletet mutatják be.) A belépőbe egy csallóközi népművészeti mintát festettünk fel aranyfestékbe kevert homokkal. Egy terítőről másoltuk ide: időálló, mert nem csupán szép, hanem modern is, és az itteni nép alkotókedvét mutatja.
A bejárattal szemben a várkonyi Amade család jelmondatát láthatjuk: Amore et candore. Szeretettel és becsülettel. A hotel róluk kapta a nevét – az Amadék nagynevű és nagy tettekkel bíró nemesi család volt. Várkonyban volt az ősi fészkük, s itt állt az eredeti váracsuk. A kárpitozott székek a belépőben ennek hangulatát idézik.
Az üvegajtókra a várkonyi báró Amade László verseit írtuk, aki – mint az iskolában tanultuk – első igazi dalköltőnk volt, „A szép fényes katonának” című dalát ma is éneklik a Háry Jánosban. Könnyedén verselt latin és német modorban, sőt, a szlovák nyelvvel is kacérkodott, próbálkozott, ahogy az öltőzőbe vezető ajtó verse mutatja.
Egy csallóközi népművészti minta.
A recepció aranyos tapétája is „emlékeztető”: a kastély kertjét idézi fel a szökőkúttal, az öltőző pedig a Csallóköz gazdag vízi világát. A berendezés itt is a helyi asztalosok ügyes kezét dicséri, a padokat és asztalokat a kastély régi tetőszerkezetéből nyert gerendákból készítették.
Az ember szereti a természet formáit, a golyóbist, vagyis a napot, a hullámvonalat, vagyis a vizet – ezért ismétlődnek ezek a formák a fürdő mennyezetén és belterében (és a kastélyban is kívül-belül).
A hiedelem szerint a Dunában tündérek éltek, az ő aranyhajukról származik a kimosott arany: amúgy az Alpokból hozza ide a Duna sodró vize. A mosott aranyat a helybeliek sáraranynak nevezték. Érdekesség, hogy még pár éve is váltottak ki engedélyt aranymosásra. (A műveletet a vendégek is kipróbálhatják: a szállónak van ilyen programja.)
A bőszen kuruttyoló békanemzetség sem véletlenül áll ugrásra készen az emeleten: Várkony címeréből kerültek ide. (Egy helyi keramikus, Alföldy István mintázta meg őket.)
A szitakötő is gyakori vendég errefelé, s „vezérmotívumként” nem csupán a spa üvegajtaján tanyáznak, hanem tömegével kint a kertben is.
