Párterápia

Egyre több pár gondolkodik abban, hogy párterápiára megy, hiszen rengeteg a válás. És néha nem is a kapcsolattal vagy az érzelmekkel, csak a kommunikációval van probléma.

A házasságkötéstől a válóperig ma már nagyon lerövidült az idő!
A nők kiutat keresnek, hogyan lenne megmenthető a kapcsolatuk. Igaz, nem érzik jól magukat benne, de szeretnék megmenteni, mert kötődnek a társukhoz, és szeretnék egyben tartani a családot. Hogyan vágjunk bele? – kérdezik. Kit keressünk meg, mi fog történni velünk?

Párterápiánál a legtöbbször egy-másfél óra alatt lezajló beszélgetésekre kell felkészülni: néha kettesben, néha egyedül a szakemberrel. Itt a párok korlátok nélkül válaszolhatnak a terapeuta irányított kérdéseire. Van, aki együtt kezdi az üléseket, és van szakember, aki külön-külön szereti először meghallgatni a feleket. 

A siker
Nagyon változó, hogy sikerrel járnak-e, vagy ez mennyi időbe telik. Fontos a jó kapcsolat a terapeutával, hogy megbízzanak egymásban. (Nem biztos, hogy aki a kolléganőnek segített, az a szakember nekünk is „feküdni fog“.) Néha több hónapon keresztül találkoznak egymással, hisz a probléma is évek alatt alakult ki a pár között. Az első feladat mindig az, hogy próbálják feltérképezni a problémákat: egyáltalán ugyanazt látják-e problémának? Ezután együttesen meg kell fogalmazni, hogy mi az ülések célja.
Az egyik fél általában a háta közepére sem kívánja az egészet (főleg a férfiak), s nemegyszer a párját sem – s innen kell elindulni mint origótól. Tíz férfiból nyolc általában azt mondja, hogy csak a párja kedvéért van ott. Aztán túl vannak pár ülésen, és már jobban akarnak jönni, mint a nők, mert „itt végre valaki őket is meghallgatja“...

Tíz férfiból nyolc általában azt mondja, hogy csak a párja kedvéért van ott.

Riportalanyunk, dr. Süll Tamás (Komárom) az érzelmekre fókuszáló párterápiás módszer elkötelezett hazai képviselője. Az EFT nem valamiféle csodaszer, amitől azonnal rendbe jön a házasságunk – de sokaknak segített már, akik időt, energiát nem kímélve küzdöttek a kapcsolatukért. 

ZIPS, ami összekapcsol 
Párkapcsolatunk olyan, mint egy cipzár. Két ember összekapcsolódik, mint a cipzár két szára, és egybeilleszkedve egy erős egységet alkotnak – olvasható a ZIPS Család- és párkapcsolat-segítő központ honlapján. Mi van, ha a cipzárunk akadozik, néhol foghíjas, és nehezen kapcsolódik? Mielőtt kidobnák a szemétbe, érdemes javítóba vinni. Dr. Süll Tamás (40) református lelkipásztor és párkapcsolati tanácsadó segíti feloldani a problémákat, hogy a cipzár két szára illeszkedjen egymáshoz. 

Dr. Süll Tamás párterapeuta 

– Ifjúsági lelkész voltam, fiatalokkal foglalkoztam. A szerelmes fiatalok mindig motiváltak – meséli magáról Tamás. – Rájöttem, ha segíteni akarok, akkor képezni kell magam. Így kerültem a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem mentálhigiénés képzésére, majd a további képzésekre. Lassacskán a lelkészi hivatásom mellett segítő szakember vált belőlem. 

– Manapság a kék csíktól nagyon gyorsan eljutunk a válóperig. Mi ennek az oka? 

– A mai felgyorsult világban nincs idő gondolkodni. Ha megnézünk egy gyermeket, ahogy bekerül az iskolába, már nincs ideje játszani, gondolkodni – és ez így megy a felnőtté válásig. A párok csak akkor kezdenek el elmélkedni azon, hogy mi történik velük, amikor eljönnek hozzám. Mindemellett fontos, hogy valakihez kapcsolódjunk, nemcsak gyermeki korban, hanem felnőttként is. Amíg a nő és a férfi egymásra fókuszál, működik a viszonyuk. Majd megfogan a gyermek, és az anya fókusza elmozdul. Mi zajlik a férfiban? Semmi. Továbbra is a nőre fókuszál. Az iskolában nem oktatják a kapcsolati nevelést, ezért sokan nem tudják, hogy egy gyermek érkezése szükségszerűen eltávolodást idéz elő a pároknál, ami jó esetben nem tart hosszan. Sajnos, abban a hiedelemben vagyunk, hogy épp a gyermek nyújthat megoldást a párkapcsolati válságokra. Nem így van!

– Mire számíthatnak önnél a párok?

– Az első találkozón megkérem őket, hogy mutatkozzanak be három percben úgy, hogy helyet cserélnek. Ezután megkérdezem, hogyan érezték magukat a fordított szereposztásban – itt kezdődik a munka. Fontos, hogy a párok megfogalmazzák az elvárásaikat, hogy mikor lennének elégedettek... Az is fontos, hogy bevonódjanak egymás életébe. Egy ülés alatt persze semmi nem oldódik meg! Amikor két hét múlva újra eljönnek, és elmondják, hogy milyen nagyot veszekedtek, azt mindig jólesően konstatálom. Ez annyit jelent, hogy mindketten bevonódtak, és fontos számukra a kapcsolat. Ha ez nem történik meg, az általában azt jelenti, hogy az egyik fél már kihátrált a kapcsolatból. Valahol itt kezdik tudatosítani, hogy a kapcsolaton dolgozni kell, időt és figyelmet kell neki szentelni.

– A megromlott kapcsolatoknál a válságra koncentrál. A friss házasoknak mit tud nyújtani? 

– Ha egy párként szép lakásban szeretnénk élni, de különbözik az ízlésünk, akkor tanácsos egy belsőépítészt megkérdezni. Azt tartja a mondás, hogy az első házadat az ellenségednek, a másodikat a barátodnak, a harmadikat magadnak építed. Mi viszont már az első házasságot is szeretnénk magunknak építeni, ezért érdemes megkérdezni a szakembert, hogy mire ügyeljünk. Nyilván a tanácsadás sem garantál biztos sikert. Viszont vannak normatív krízisek, melyekre előre fel tudunk készülni – ilyen például az első gyermek születése. Emellett mindenki hoz a családjából követendő vagy épp elutasítandó mintát. A két ember hozott mintája ritkán egyezik, ezért fontos a csiszolódás. 

Fontos, hogy a párok megfogalmazzák az elvárásaikat, hogy mikor lennének elégedettek...

– Milyen módszerrel dolgozik?

– A párok esetében mindig három dimenziót veszek figyelembe: hogyan kommunikálnak, hogyan jönnek ki egymással. Nézem az egyén pszichés állapotát, ki ő, hogyan működik – és kettejüket milyen hatások érik. Nincs recept, minden eset egyedinek számít. Ugyanis semmi sem történik csak egyetlen ok miatt, mindig okok sorozatát kell figyelembe venni. A kötődéselméletet John Bowlby angol pszichoanalitikus fogalmazta meg. A szülő-gyermek kapcsolat meghatározó. Biztonságos kötődés mellett kialakulhat szorongó, illetve elkerülő kötődés is. Ha a férfi harmonikus családban nőtt fel, ha gyermekként fizikai és érzelmi téren biztonságban érezte magát, akkor a felnőttkori kötődései is biztonságosak lesznek. Ha az anyuka bizonytalan volt, stresszes időszakokat élt meg, esetleg sokszor költöztek, vagy a gyereket túl sok visszás inger érte, akkor szorongó, illetve elkerülő kötődés alakulhat ki. A bizonytalan felnőtt nem biztos a dolgában, ezért szorong. Akkor lesz csak nyugodt, ha mindent előre betervez. Sokszor azt mondják, hogy a mai férfiak zöme szabadságra vágyik, ezért nem akar elköteleződni. Ezek a típusok az elkerülők. Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen férfi nem tartja fontosnak a párját. Például, ha egy értékes poharat féltek, inkább nem használom, csak gyönyörködöm benne, nehogy összetörjem. Pont ez zajlik ezekben a férfiakban is. Elkerülők azért, mert félnek! 

– Hogyan tudjuk újraírni a mintákat?

– Először is fel kell fedeznünk, hogy milyenek vagyunk, és milyen ember a párunk. Igenis el lehet érni, hogy a kötődésünket biztonságossá alakítsuk: ezt a módszert nevezzük érzelemfókuszú terápiának. Ha nem jól olvassuk és értjük egymást, akkor csak a felszínt kapirgáljuk, növekszik a köztünk lévő távolság. Olyan ez, mint egy végtelen téglalap, amit vízszintesen kettéválasztunk. Felső része a felszín, amiben mozgolódunk. Ha a párunk a tehetetlenségében dühös, mi csak az érzelmi kitörését látjuk, a felszín alatti tehetetlenséget nem. A dühre reagálunk, ami láncreakciót indít el. 

– S ilyenkor mi a teendő? 

– Fontos tudatosítanunk, hogy mi zajlik a felszín alatt. Egy elkerülő kötődésű személy a veszekedések során bezárkózik és kilép, míg a szorongó személy inkább megnyújtja a bulit, és támadással védekezik. A párterápián az én feladatom, hogy biztonságos légkört hozzak létre, így a felek fel tudják fedni magukat és a gyenge pontjaikat egymás irányába. Ki kell lépni a vádaskodó, a menekülő, a házisárkány szerepéből! A megoldás az, hogy a berögzült reakciókat újra kell írni. A párterápián a felek megtanulják kezelni a helyzeteiket, hogy a mindennapokat sikerélményként éljék meg. (A ZIPS honlapja: parkapcsolat.sk)

Mikor nem lehet segíteni?
Vannak terapeuták, akik nem vállalják el a párterápiát, ha megcsalásról van szó, és az egyik fél még nem zárta le a külső kapcsolatot. Zavart okozhat, ha valami titok lappang a háttérben, s a pár nem kommunikál őszintén. Az is gond, ha valamelyik fél nem hajlandó együttműködni, mert alkoholizál, vagy bántja a párját. Ilyenkor fel kell függeszteni a terápiát. Olyan is van, hogy valaki csak alibiből megy el az ülésekre, hogy elmondhassa: lám, lám én mindent megtettem!

KÖTŐDÉS

• Az érzelemfókuszú párterápia (EFT) a kötődéselméleten alapszik. Régen a kötődésre úgy tekintettek, hogy ez igazából csak a gyerekkorban fontos. Egy gondoskodó szülő nem csupán enni ad a gyermekének, hanem az érzelmi szükségleteit is kielégíti: mindig lehet hozzá fordulni vigaszért, megértésért. A felnőttekről sokáig azt gondoltuk, hogy nekik erre már nincs szükségük, hisz a szüleikről „leválva” képesek a saját lábukra állni... 
• Az EFT annyiban hoz újat, hogy azt mondja: a kötődés és az erre a fajta biztonságra való törekvés a felnőttkorban is fontos. Azok a párok, amelyek ebbe a vágyott biztonságba vissza tudnak találni, egy-egy konfliktus után megújíthatják a kapcsolatukat.
• A gyerekkori kötődés Baj akkor van, ha gyerekkorunkban nem alakult ki a biztos kötődés: nem alakult ki az érzés, hogy apura vagy anyura mindig lehet számítani, mert fontos vagyok nekik, érdekli őket, hogy mit érzek. Ha ezt a biztonságot valaki nem tapasztalhatta meg gyerekként, akkor a felnőtt kapcsolataiban is megjelenhet a bizalmatlanság, a „nem vagyok elég fontos” érzése, a csalódástól való – sokszor alaptalan – félelem. Az EFT terápia nem tekint semmilyen érzésre hibás érzésként. Ha valamit érzünk, annak általában jó oka van. Ám azt mondja: a seb, amit gyermekkorunkban szereztünk, egy felnőtt kapcsolatunkban begyógyulhat.
•  Az egyik szakember ezt így fogalmazta meg: élete során már rengeteg irracionális gondolattal találkozott, de irracionális érzéssel még sosem. Tegyük fel, hogy egy nőben erős negatív érzéseket kelt, ha a társa késve érkezik haza a munkából (hisz az apja is mindig késett, nem számított neki a lánya). A nő úgy érzi, hogy nem figyelnek rá – és a csalódottsága számonkérésben, panaszkodásban fejeződik ki. Merthogy azt, ami valójában benne van, nem tudja elmondani. A férje szenved ettől, mert ő meg azt érzi, hogy „már megint nem csináltam valamit jól, nem vagyok elég jó, nem tudok megfelelni itthon se, a munkámban se”.
• Ha a férj folyton csak a kritikát hallja a feleségétől, és nem tud a mögöttes okokról, akkor lehet, hogy visszavonulással, szótlansággal, munkába temetkezéssel fog reagálni. A felek elkezdik nem jól olvasni és érteni egymást, ami csak növeli a távolságot köztük. Ebből a negatív spirálból néha csak egy külső személy – egy terapeuta – segíthet kilépni. 
• Otthon ez miért nem megy? Miért nem tudja a pár a konfliktust otthon megoldani? – kérdezhetnénk. Az otthoni vitáknak általában sodró lendületük van, pillanatok alatt hihetetlenül intenzív érzéseket élünk meg – és ezzel nagyon messze tudunk kerülni társunktól. A jó hír egyébként az, hogy amíg ilyen intenzív érzéseink vannak, addig fontosak vagyunk egymásnak. (Ha már nem érint meg a másik viselkedése, ha már nem is veszekszünk: az már a vég kezdete.)
• Tipikus kötődési sérülések Mondjuk, ha megtudom, hogy beteg vagyok, de a kedvesem elbagatellizálja a dolgot. Vagy elveszítek valakit, és nem érzem, hogy a párom igazán osztozna a fájdalmamban. Nem áll mellettem. (Lehet, hogy azért közömbös, mert azt gondolja, hogy ha velem sírna, azzal elmélyítené a fájdalmamat. Én azonban ezt nem tudom, mert nem mondta.) És nekem igenis fontos lett volna éreznem, hogy velem van... A testi intimitás, a szexualitás témaköre is idetartozhat. A szex körüli sérelmek megosztása és feloldása szintén fontos eleme a programnak.

–ando, néva–