Pozsgások, kaktuszok és a rettenetes húsevők!

A kaktusz akár vendéglátóink névjegye is lehetne. Magával ragadta őket a kaktuszmánia, mint egy rettenthetetlen húsevő. Élnek-halnak minden pozsgásért és kaktuszért.

Dunaszerdahely mellett vagyunk, Lidér­tejeden. Az udvaron, a kertben, a ko­csibeálló mellett, amerre csak szem ellát, mindenütt kaktuszokat és pozs­gásokat látunk. (Pongyolán szólva min­den kaktusz pozsgás, de nem minden pozsgás kak­tusz.) Mindkét növény vizet tárol a szöveteiben, de csak a kaktuszok rendelkeznek areolákkal, puha tö­vispárnákkal. Vendéglátóinknál ráadásul a húsevő növényeknek külön üvegházuk van, ahol lesben áll­va kapkodják be a mit sem sejtő rovarokat. Mit le­het szeretni ezeken a szúrós és furcsa növényké­ken? Ilyesmiket kérdeztünk Karika Lászlótól és párjától, Hanke Elvirától. (© Fotó: Dömötör Ede)

Hanke Elvira és Karika László. László a kaktuszok embere, Elvira a pozsgásokkal jegyezte el magát.

Gyűjtők és szenvedélyes termesztők Lidértejedről

Szukkulenseknek nevezzük a szárazságtűrő növényeket, így a pozsgásféléket és a kaktuszokat.  Ezek szöveteikben tárolják a csapadékos időben felvett vizet. A kaktuszok levelei elcsökevényesedtek, tövisekké módosultak, hogy ne tudjanak párologtatni.

László: – A kilencvenes években a leányommal szí­vesen jártuk a vásárokat, mindig vettünk egy­egy kaktuszt. Felgyűltek a házban, a folyosón, aztán átültettem az egyik kaktuszt, s rácsodálkoztam, hogy milyen szép... Életre kapott a törő­déstől. Akkor még nem tudtam, hogy csak szeretet kell nekik, fény és levegő. Nem szabad szúrós szemmel nézni rájuk. (Nevet.) Magokat ren­deltem, lassacskán bővült a gyűjtemény. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd vásározni indulok velük...

– Ez időben mikor volt?

– Bizony ennek már tizennyolc éve. Bankban dolgoztam, jót tett a lel­kemnek, hogy az ülőmunka után elszöszmötölhetek a magoncokkal. Télikertet építettem nekik, mert már annyi volt belőlük. Mikor Elvira be­toppant az életembe, már több ezer kaktuszom volt. Ezután épült meg a ház mögötti nagy üvegház: utána már ketten szöszmötöltünk benne.

Elvira: – Nem tudom, mennyi növényünk van, több tízezer, de most már határozottan több a pozsgás. Májusban tobzódnak a kaktuszok: cso­dálatos látvány, amikor egyszerre virágoznak. A mai napig piacozunk, mert a piacozás boldogít, oldja a stresszt, barátságosabbá teszi a lel­ket. Kipakoljuk az asztalra a ládáinkat, és trécselünk az érdeklődőkkel.

A ládákat úgy állítjuk össze, hogy változatos, színes legyen a lát­vány. Virágkiállításokra is járunk, például a nyitrai Agrokomplex kiállításra vagy a trencséni virágvásárra.

– Tegyük helyükre a dolgokat: milyen növény a kaktusz – és milyen a pozsgás?

Elvira: – A pozsgás növényeket szukkulenseknek is hívjuk: a név a latin succus szóból ered, ami nedvet jelent. Sivatagi, félsivatagi növények – ahonnan származnak, ott hosszabb ideig ki kell bír­niuk víz nélkül. Lassú növekedésükhöz nem kell sok tápanyag. A kaktuszok – a kaktos görögül bogáncsot jelent – is a szukku­lensek családjába tartoznak, de már szúrnak. Az idősebbek job­ban ismerik a kaktuszokat, de a fiatalok nagy pozsgásrajongók.

László: – Októbertől márciusig nem öntözzük a kaktuszokat, a szukkulenseket is csak kicsikét. Öt fokban telelnek át az üveg­házban, ha hidegebb van, ráfűtünk. Januárban kisüt a nap, az üvegházban akár negyven fok is lehet: ilyenkor locsolunk. Feb­ruárban, márciusban pedig már rendszeresen. Ezek a növények tavasszal és ősszel fejlődnek, télen csak vegetálnak.

– Mi történik, mikor a kaktusz bekerül a panelbe?

Elvira: – A száraz, fűtött lakásban havonta egyszer ajánlatos meg­öntözni. Ha lepotyog egy­két levél, nem gond, tavasszal újra ki­hajt. Ellenben ha a gyökere vízben áll, elrothad. Ezért ajánlatos a földjét folyami homokkal keverni, mert az átereszti a vizet.

– Minden kaktusz virágzik?

László: – Előbb vagy utóbb. Például az amúgy közkedvelt fekete Aeonium jó tíz év után virágzott ki nálunk. Meg is lepődtünk! De volt itt a ház mellett egy Agave victoriae, amelyik csak éle­tében egyszer virágzik, harminc­ötven éves korában. A mi virá­gunk három méter magasra nyúlt; a gyűjtők kedvelik az ilyen kü­lönlegességeket.

A vevőket is a virág vonzza, akkor állnak meg leginkább a standunk mellett. A kaktuszok zöme évente virág­zik, bár némelyiken tavasztól őszig van virág.

– A pozsgások Elvira kedvencei. Mióta vannak divatban?

Elvira: – Én kertészeti iskolát végeztem, akkor még egyáltalán nem tanultunk a pozsgásokról. Ma pedig trendi szobanövény, talán mert nem szúr a levele. A legtöbb pozsgás nem fagyálló. Vas­tag a levele, gumója: ebben tárolja a vizet.

László: – Azért van pozsgás, amelyik szúr... Sőt, vigyázni kell vele, mert némelyik mérgező is lehet. Egy hatalmas Euphorbia trigonát szétvagdostam szaporításra, rosszul is lettem, mert a kezemre ke­rült a kicsorgó tejnedv. A legjobb, ha kesztyűben dolgozunk velük.

Eriocactus magnificus (gömbkaktuszféle)

– Nagyobb baleset nem esett?

Elvira: – Esett. Laci egyszer beledőlt a kaktuszokba... Egy nagy kak­tuszt vitt ki, elesett, a sok tüske bement a bőre alá. Az ügyeleten csak néztek, hogy mi történt vele, annyira feldagadt a keze. A tüskék alattomosak, bár mérgük idővel feloldódik a szervezetben.

– Honnan érkeztek a pozsgások?

László: – A zömét egy kassai gyűjtőtől rendeltünk a Záhradkár ker­tészeti újságon keresztül. Szaporítottam, pár év múlva már kiállí­tottunk Eperjesen. Kirakodtunk, ez a kassai úriember szintén ott volt, és minden látogatónknak elmondta, hogy: „Všetko moje.” Merthogy az egész országban csak neki vannak ilyen szép pozs­gásai. Szóba elegyedtünk, jóban lettünk, elmentünk megnézni a birodalmát... Gyűjtőkörökben ez már csak így megy. (Nevet.)

Opuntia violacea

– Sokan foglalkoznak kaktuszokkal az országban?

– Vagyunk páran. Mi a pozsonyi Nobilis kaktuszklubnak vagyunk a tagjai. A klubnak 60­-70 tagja van, az átlagéletkor 50­-60 év kö­rül mozog. Rendszeresen találkozunk, meghallgatjuk az utazók élménybeszámolóit. Többen ellátogattak már Argentínába, Bra­zíliába, Mexikóba, a pozsgások őshazájába. Bár a szukkulensek nem csak Amerikában őshonosak, nagy részük Madagaszkár­ról és Namíbiából származik. Azért is virágoznak télen az üveg­házban, mert ezeken a helyeken akkor nyár van.

Echeveria kesselringiana

– Mondjunk valamit a húsevőkről. Miért szeretik őket?

László: – Ez Elvira asztala! Rengeteget foglalkozik velük, nagyra értékelem a hozzáértését.

Elvira: – A virágkiállításokon sokszor rákérdeztek, hogy van­-e hús­evő növényünk, mígnem belevágtam. Először rengeteg növényem kipusztult, nagyon nem ment a levélről szaporítás. A húsevők mocsári növények, de ezt valahogy nem tudatosítottam. Addig a napig, míg az üvegházban három növénykémre elkezdett csö­pögni a víz. És azok megmaradtak! Rájöttem, hogy állandó víz kell nekik. Egyébként a növényt azért nevezik húsevőnek, mert az illata odavonzza a rovarokat, lepkéket, legyeket, és csapdá­ba ejti őket. A természetben a madarakat, a békákat, az egere­ket is megeszi, de a termesztett növények már csak a legyeket és a kisebb rovarokat fogyasztják.

A Vénusz légycsapója nálunk is előforduló húsevő növény, 30 évig is elélhet, édes illatával fogja meg a rovarokat. Ha érzékelőszőreihez hozzáér a zsákmány, csapdája azonnal becsukódik.

– Bekaptak már valami különlegeset is?

– Ha a Vénusz légycsapójába bekerül a csiga, a házával nem tud mit kezdeni. Az is érdekes, hogy nem pusztul el benne azonnal a légy, még sokáig zümmög. Ha délelőtt bemegyünk az üveg­házba, csak úgy búg a sok száz csapdába esett rovar.

– Mi a kaktuszgyűjtő öröme?

– Öröm, mikor évek után is szép a növény, amit tőlük vásároltak. Valahogy a szeretettel nevelt növényeket szeretik az emberek. Mindenesetre az olvasóknak kaktuszokkal és pozsgásokkal teli kertet kívánunk!

Sarracenia, avagy kürtvirág

Ez egy húsevő ragadozó – a húsevő növények zöme rovarfogó. A „ragadozás” képessége olyan növényekben alakult ki, amelyek tápanyaghiányos helyeken élnek, például lápokban. Hiányzik nekik a nitrogén, a kálium és a foszfor, s mivel a gyökérzetükkel nem tudják felvenni ezeket a tápanyagokat, csapdába ejtik a rovarokat, majd lassan megemésztik őket. Leírtak már hüllőket, kétéltűeket emésztő kancsókákat is.

Sarracenia, avagy kürtvirág

Ez-az infó

• A kaktusznak jelentős a fényigénye, de déli napon hőgutát kaphat. Némely kaktuszfaj két-három éves magoncai már virágoznak... Tipp: mindig száradjon ki a kaktusz földje, mielőtt megöntözzük (esővízzel, lágy vízzel). Kaktuszt tápozni csupán tavasszal szabad. Két-három évente elegendő átültetni őket. Nyáron tegyük ki levegőzni a lakásból.

A húsevők nem fagyálló növények. Nyáron ajánlatos kint tartani őket a szabadban, télen viszont be kell vinni a házba. Cserépben, tőzegben vannak el leginkább.

• A kaktuszokat és pozsgásokat jobb hideg helyen átteleltetni (mindenképp 13 Celsius-fok alatt), és egyáltalán nem locsolni. Ősszel már kezdenek zsugorodni, ekkor válnak meg víztartalékuk nagy részétől. Az alulöntözést jobban viselik, mint a túlöntözést. Ilyenkor gombás megbetegedést kaphatnak, ha viszont napos helyre tesszük őket, kigyógyulnak.
• Jobb, ha termelőtől vesszük a kaktuszt. A bevásárlóközpontban árult kaktuszokat, pozsgásokat tápoldatban tartják, hogy szépen mutassanak. Nem is bírnak ki sokat, általában idő előtt elhalnak. Nem úgy, mint a lidértejedi kaktuszbirodalom csodái...

Ma az esküvőkön a pozsgások hódítanak asztaldísz gyanánt. Talán mert felültünk a zöld hullámra, a pozsgások pedig illenek a kinti helyszínekhez, nem kényesek és nem drágák...

További képeket az alábbi galériában találnak!

⬇︎⬇︎⬇︎