Sok száz euró egy szobanövényért? Ma ez a divat!
Évek óta olvasni arról, hogy a szobanövények a reneszánszukat élik. Egyre többen – főként fiatalok, s nem csupán a gyűjtők – fordulnak eme zöldnek kikiáltott hobbi felé, s vadásznak a drágább darabokra. A divatnak a Covid-hullám ágyazott meg, az embereknek rányílt a szemük a sarokban senyvedő legénypálmára: elkezdtek vele foglalkozni...
S mint minden hobbi, amire van kedv és idő, ez is a végletekig futott. Amire ugyanis kereslet van, annak az árucikknek felmegy az ára. A hobbiszobanövényes csoportokban a felkapott virágokért ma már 3-400 eurót is kifizetnek, de néha ezreket is a különlegességekért. Trenddé vált ma drága szobanövénnyel menőzni.
Mennyit ér igazán a Monstera?
A növényszülőséget nem a drága hobbik között tartották számon, de ennek vége. Ma egy rajongónak semmi sem drága, főleg ha státuszszimbólumként kezeli a hobbiját. Nagy vihart váltott ki, mikor két évvel ezelőtt az érdekesen szabdalt levelű könnyezőpálma, a Monstera egyik példánya közel 5000 új-zélandi dollárért kelt el egy helyi aukciós oldalon.
Monstera levél
Persze nem csak Új-Zélandon nyúlnak mélyebben a zsebükbe az emberek: egy brit felmérés szerint a növényszülők 48 százaléka költött már el 100 és 500 font közötti összeget egyetlen szobanövényre. Nincs másként az Egyesült Államokban sem, néha a szakmabeliek is csak kapkodják a fejüket. A különleges növényboltokban néha több száz ember áll sorban az (online) várólistán az olyan ritkaságokért, mint a Philodendron joepii vagy a Philodendron lynamii.
Egy év alatt is hatalmasat tud változni egy növény ára (ha telítődik a piac, sokszor lefelé). Ezért ne üljünk fel a divat hintójára – befektetésként nem lehet és nem is szabad a szobanövényekre gondolni. Mindenki számára elérhetőnek kellene lenniük, hiszen annyi örömet adnak nekünk...
Slágerdarab!
A Monstera deliciosa albo variegata, vagyis a zöld könnyezőpálma fehér-tarka változata az egyik legkeresettebb növényfajta, de a tarka Philodendronok és Syngoniumok is sokaknak szerepelnek a bakancslistáján.
Tulipánmánia – Semper Augustus
Az emberek mindig is rajongtak a virágokért, a holland gazdaság például majdnem összeomlott a tulipán miatt. 1636-ot írtunk, mikor is mendemondák szerint a tulipánmánia családokat tett tönkre, sokan a csatornába ugrottak kétségbeesésükben, végül már csak majmok árulták a tulipánokat... A tulipán jókor került Hollandiába, az országba a gyarmatokról dőlt a pénz: a polgárság csecsebecséket gyűjtött, s rávetette magát a tulipánra is. (Amúgy egy flamand diplomata hozta be az Oszmán Birodalomból Németalföldre.)
A Semper Augustus, a leghíresebb tulipán.
A módos polgárok számára a csíkos szirmok státuszszimbólumnak számítottak, mutatta a tehetősségüket. Hat vállalat is foglalkozott a tulipánok importjával. Lejegyezték, hogy volt egy 5000 guldenes tulipán is (ez akkoriban egy ház ára volt, más feljegyzések szerint egy mesterember egyéves fizetéséért azért már lehetett tulipánt venni).
1637 elején aztán megemelkedtek az árak, az emberek túl akartak adni a tulipánjukon, ami még a földben lapult. A mai kutatók szerint viszont az összeomlás csak fáma, bár a kereskedők sokat vesztettek a „kerti szajha” miatt.
Növényvadászat egykor
A növényvadászat a viktoriánus korban merész foglalkozásnak számított. 1904-ben egy skót botanikus elmerészkedett Kína délnyugati vidékeire, ahol több ezer új növényt gyűjtött be, miközben üldözték és meglőtték a helyi törzsek vadászai. (Ilyen sorsra jutottak az orchideavadászok is, akik nemegyszer az életüket vesztették, miközben orchideák után kutattak a trópusokon.) A növényvadászok nem voltak egymás barátai, rivalizáltak egymással.
Nemegyszer levizelték egymás növényeit, sőt lekopasztották az erdőt, mert találtak egy értékes orchideafajtát; egy maroknyit hazavittek magukkal, a többit felégették, nehogy másnak is jusson belőle. A botanikusok sokszor éveket töltöttek a semmi közepén, gyűjtötték a magokat, leskiccelték a növényeket természetes közegükben.
Jan Brueghel szatírája a tulipánmániáról. „Már csak majmok árulják...” (1640)
Növényvadászat ma!
Ma sok rajongó nem nagyobb példányt keres, beéri egy kis levéllel is, melyből aztán ő nevelhet otthon nagy növényt. Őket hívják ma növényvadászoknak. Vannak olyanok, akik lopásra adják a fejüket: Amerikában a ritka fajokat értékesítők nemegyszer fülön csípik a tolvajt, akinek a táskája tele van levágott hajtásokkal, a legritkább és legértékesebb példányok lecsippentett darabkáival... (Itt a tolvajt el is ítélik.) Nálunk is jelzik már a szupermarketek, hogy az emberek hajtásokat csennek.
A hajtás nagy kincs, amit a rajongók akár meg is oszthatnak egymással, becserélhetnek egy másik növényre. Tőlünk nyugatabbra jogászok vitatkoznak azon, hogy a barkácsáruházak és faiskolák padlóján talált letört leveleket, hajtásokat az ember hazaviheti-e, hogy otthon talajba vagy vízbe helyezze, ahol aztán gyökeret ereszthetnek... A tiltott zóna egyelőre a botanikus kert, onnan tilos hajtást csenni. A miheztartás végett: A növénybarátok többsége persze jó ember, nem pakolják tele a hátizsákjukat hajtásokkal.
