A népbetegségként terjedő elhízást, különösen annak ún. központi (alma típusú) változatát ma a sokat emlegetett „metabolikus szindróma” egyik fő ismérvének tartjuk. A cukor- és zsíranyagcsere zavaraival járó „anyagcsere” (metabolizmus) tünetegyüttes viszont az érelmeszesedéses szív- és érrendszeri betegségek melegágya.
A metabolikus szindrómához sorolt kóros állapotok sora egyre bővül, gyakran olyan betegségekkel is, melyeknek idesorolása nem kis meglepetés még az orvosok számára is. Például az eddig szigorúan nőgyógyászati betegségnek tartott kórról, az ún. soktömlős petefészek tünetegyüttesről is kiderült, hogy valószínűleg a metabolikus szindróma valamiféle fiatalkori formája.
Ráadásul azt is megtudtuk, hogy nem is ritka betegségről van szó: egyes (talán kissé pesszimista) kutatók szerint minden ötödik, termékeny korban levő nőben kimutathatók a szindróma legalább enyhe jelei. Fokozza a kórkép iránti érdeklődést az a tény, hogy a betegség gyakran már a serdülőkorban kialakul.
Felismerését viszont nehezíti, hogy jelei megegyezhetnek a serdülőkorban „normálisan” is jelenlévő tünetekkel. A ki-kimaradozó, rendszertelen havivérzés, a fokozott szőrösödés, ill. az aknék megjelenése mindkét állapotra jellemző.
Serdülőkorban történő felismerésének viszont nagy a jelentősége, hiszen a fel nem ismert soktömlős petefészek (policisztás ovárium) magában hordja nemcsak a meddőség, méhvérzés, méhnyálkahártyarák, hanem az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás és az ezekkel összefüggő szívbetegségek kialakulásának rizikóját is.
Miért fokozódik a soktömlőjű petefészek kialakulásának veszélye a serdülőkorban? A pontos választ nem tudjuk. Kétségtelenül szükséges hozzá a hajlam öröklődése (genetikai ok), viszont egyre több bizonyíték utal az ún. környezeti (epigenetikai, „genetikán túli”) tényezők szerepére.
A csomagolásra használt műanyagokból napfény hatására felszabaduló vegyi anyag, a fehérítő fogkrémekből vagy a szójából szervezetünkbe kerülő anyagok képesek a nemi hormonok anyagcseréjébe beavatkozni, és így fokozni az emlegetett szindróma kialakulásának rizikóját. Normális esetben a havivérzések között tüszőrepedés (ovuláció) – az érett petesejt kilökődése a petefészekből – következik be. Hormonzavar esetén nem jön létre ovuláció, és a tüsző tömlővé (cisztává) alakul át.
Ha ez többször ismétlődik, kialakul az ultrahanggal felismerhető, megnagyobbodott, több mint tucat, pár milliméter átmérőjű tömlőt tartalmazó „soktömlős petefészek”. Mivel ez az ultrahangos kép gyakran a „normális” pubertásban is látható, a „nem normális”, tehát kóros, beteg petefészek diagnózisához szükséges a vérben keringő férfi nemi hormon (tesztoszteron) szintjének megállapítása is. Az emlegetett kórkép lényege ugyanis a férfi nemi hormon túlsúlya.
Ha a lánygyermek már elhízottként kerül serdülőkorba, vagy serdülőként kezd hízni, a fiúkra jellemző szőrösödés, aknék jelennek meg testén, és két évvel az első vérzése után még mindig szabálytalan a menstruációja, indokolt az alapos orvosi ellenőrzés – beleértve a petefészkek ultrahangos, ill. a vérben keringő férfi hormonok szintjének vizsgálatát is.
