Kislány koromban féltem a pulykától, hogy megcsíp. Rút-rút-rút! Mindig kipirosodott a „mérges” feje. Sosem értettem, mi fityeg a nyakán és a fején, mert a tarajos bőrt mérgében mindig felfújta. (Később megtudtam, hogy ezt a húsképződményt homlokszarvnak is nevezik, és a kakasé jóval nagyobb, mint a tojóé.)
Szóval, „lányka koromban” igyekeztem távol tartani magamat a pulykáktól. Ezért nem is tudtam róluk semmit.
Nagyvadak Bősről
Fekete és fehér madarak
Pedig a pulyka különleges nagymadár! Ráadásul vadpulykák is élnek Dél-Szlovákiában. A vadpulyka igazi nagyvadnak számít. De hogy is kerültek ide? A vadpulyka őshazája Észak-Amerika. Honosításával nálunk már a 19. század vége felé is próbálkoztak több nagybirtokon. Elsőként Forgách Károly hozatott tíz pulykatojást Amerikából Gímesre.
Pár évre rá Zselízen, de Betléren is sikerült betelepíteni. Ám évekkel később kivesztek, mert nem volt sok belőlük. Az újratelepítés története Vágtornócra vezet minket. Idősebb Suba Imre élt barátja ajánlatával, aki vadpulykatojásokat ajánlott fel neki. Ennek 35 éve.
A pulyka Amerikából terjedt el, hozzánk a törökök hozták be. Az indiánok ezer évvel ezelőtt kezdték háziasítani a vadpulykát. Tudjuk, hogy az amerikaiak egyik legfontosabb ünnepe a hálaadás napja, mikor hálát adnak a jó termésért. Ez mindig november hónap negyedik csütörtökjére esik. A nap annyira egybefonódott a pulykával, hogy pulykanapnak is nevezik, és ilyenkor egészben sült pulykát tálalnak az asztalra. Az elnök egy pulykának mindig megkegyelmez.
– Édesapám főzootechnikus volt, s a vadásztársasággal belevágtak a tenyésztésbe – kezdi a beszélgetést Suba Imre, a Szlovák Vadászati Kamara központi irodájának az igazgatója. – Ám a harmincöt vadpulyka mind elpusztult, ami a dúvadnak – a ragadozóknak – volt köszönhető. Nagy pofon volt ez számunkra. Én vadászjelölt voltam akkoriban. Ám nem adták fel, és később a tótmegyeri vadaskertbe tőlünk kezdték betelepíteni a vadpulykákat.
Minden tollán szem
Először sok vadász átkozta Suba „fekete” madarait. Bezzeg évekkel később! Három évre rá ugyanis elejtették az első vadpulykát. Eme nagy testű madár vadászata művészetszámba megy. Nem hiába mondják, hogy minden tollán szem van. Megállapították, hogy a látása és szaglása megegyezik az emberével, viszont a hallása kifinomult. A legapróbb neszt is meghallja, olyankor menekülésre fogja a dolgot.
„Húsának íze is jobb, mint a házié, de nyoma sincs benne az ún. vadíznek” – olvasható róla. Estére szeret felgallyazni: egy magasabb ágra ül, így védekezik a földi ragadozók ellen. Az amerikai indiánok a húsáért vadászták, ám isteni hatalommal is felruházták. A Mayflower fedélzetén az Európából érkező első telepesek a hideg és az éhezés áldozatai lettek, a megmaradottak az őszi termést egy nagy vacsorával ünnepelték. Ez volt az első hálaadás napi vacsora, ahol pulykát tálaltak fel. (Ezt tudták csak levadászni.) Ez a szokás utána is megmaradt az Egyesült Államokban. Nálunk szenteste hal, ám karácsony első napján sok házban „madár”: pulyka vagy kacsa kerül az asztalra.
Értékes trófea
A vadpulyka ecsettolla, vagy más néven szakálla keresett trófea. Ez az ecsettoll a mellrészén található. Igazából nem is toll, inkább a vaddisznó sörtéjére hajaz, ami egy zsírcsomóba ágyazódik be. Miután a „nagyvadat” elejtik, az ecsettollát kiveszik, kiszárítják, és vadászkalapba fűzik. Egy elsőéves kakasnak még igen rövid az ecsettolla, de egy négyévesnek akár 20 centiméteresre is megnőhet. Hiába, itt is sokat tesznek az évek: a kétéves kakas sarkantyúja is nagyobb, már ütközik, és kezd hurukkolni. Ezt a gurgulázó hangot csak a párosodási időszakban használja. A vadászok a pulykát „erdőszéli szárnyasnak” hívják, mert ott tartózkodik szívesen, ahol védettséget talál, ám a nyílt terepet is keresi, hogy táplálkozni tudjon. A párzási időszaka tavasszal áprilistól május 25-ig tart. A tojók 8-10 tojást raknak le egyszerre. A vadászat pedig ugyanúgy tavasszal folyik. Ilyenkor kakasokra lőnek, illetve az őszi szezonban mindkét nemre.
– Mi nem élünk az őszi vadászattal. A tavaszi dürgés az igazán értékes. Ősszel óvjuk őket – magyarázza Suba Imre, aki elárulja, hogy a vágtornóci vadpulykaállomány 50 darabból áll.
A vadpulyka trófeáját, az ecsettollból kitépett szálakat nálunk is sok vadász a kalapjára tűzi
Azt mondják, hogy a dürgő pulykakakas elejtése nem ad olyan vadászati élményt, mint a szarvasbőgés. Ám nagyvadként értékes trófea. Gyönyörű tollazata miatt sokan kipreparálják. Fekete Zoltán erdész (Bős) állománya 20 vadkakasból áll. A tollazata alapján két alfaja van: míg az észak-amerikai faj fekete, addig a Mexikó vidékén élő bronz-barna színű. Mindkettő megtalálható Bősön.
– Aki eljön hozzám vadpulykára vadászni, annak ez már a sokadik vadja, és életében legalább egyszer szeretne egy nemes madarat is elejteni. Volt már nálunk gróf nagykárolyi Károlyi László is, aki Fóton él. Cserkeléssel lőtte meg a vadpulykát. Nagy élmény volt őt kísérni – meséli Fekete Zoltán. Azt is megtudjuk, miért nem tart tojót. – Azok bizony igen szeretnek repülni. Mindig a templomtorony körül repkedtek. De volt, hogy a kálváriáról kellett összeszednem őket – teszi hozzá nevetve.
A képen Károlyi gróf, aki pulykára vadászik Bősön
Adódik, hogy a pulykakakasok összeverekednek, a nyakukat összetekerik, és addig csípik egymást, míg az egyik el nem hull. A csibék kényesek, mert pici korukban igénylik a meleget. (Ezért jobb nyolchetes korukig akár egy meleg istállóban nevelni őket.) A hidegben megfáznak, meghúrosodik a fenekük. Továbbá a hajnali páratartalom sem kedvez nekik, hiszen ilyen nincs az amerikai prériken. Ezért kerülnek csak nyolchetes korukban a vadállomány közé.
– Ám később már a mennykő sem vág beléjük – mondja Zoltán. A vadpulyka húsa fenséges, csak másképp kell elkészíteni, mint a házit. A vágtornóci Éles Karcsi bácsi vadőr a borozójában már sokakkal megkóstoltatta a vadpulykalevest vagy a belőle készült sültet. Ledarálva vagy ragunak is isteni.
Háziasítva
A Pereden élő Takáč Krisztián (25) fiatal kora ellenére igen céltudatosan teszi a dolgát. Mindig is szerette az állatokat, kiskora óta körülöttük forog. Mezőgazdasági szakközépiskolát végzett, négy éve saját vállalkozást visz. Baromfitenyésztéssel foglalkozik.
– Tyúk, csirke, kacsa, liba és három éve pulyka képezi az állományt – sorolja Krisztián. – A pulyka ritkaságnak számít, ma már kevesen tartják. Kényes és hosszú a tartása, pont ettől értékes. Főként karácsony előtt van szezonja!
Takáč Krisztián
A pulykacsibéket egynaposan vásárolja, keltetőből. Az első héten 34 °C-ra van szükségük, ezért benti neveldét alakított ki. Itt a csibék 3-4 hétig tartózkodnak. Ezt követően kerülnek a külső helyiségekbe. A szabadban pedig arra kell ügyelni, hogy ne ázzanak meg.
– Most öt hónaposak. Ezek a súlyuk miatt már nem tudnak repülni. A tojók 12-14 kilósak, a kakasok pedig a 22 kilót is elérik – tudjuk meg. – Főként a tojókat vásárolják, már csak a méretük miatt is. Mert mit lehet kezdeni egy 22 kilós pulykával?
A házi pulyka kíméletes tartásban részesül. Nem véletlen, hogy az üzemi példányok sokkal kisebbek, mindössze 6-8 kilósak. A fehér színűek kifejezetten húshibridek. Ezeknél legnagyobb a súlygyarapodás, az is főként a mellrészen, ami az összes hús egyharmadát teszi ki. A növekedésükhöz viszont fontos a megfelelő táp, ami kukorica, búza, fehérje és szója keveréke.
Krisztián (Pered) jól tartja a pulykáit. A gazda egy fiatalember, aki a libák mellett pulykát is tart (Pered köztudomásúlag a libatenyésztés Mekkája). A gazda és pulykái között nagyon jó lehet a kapcsolat. Ezt onnan sejtjük, hogy pulykáék órákig pózoltak volna nekünk.
Az utóbbi időben miért nem tartanak pulykát az emberek? – teszem fel a kérdést Krisztiánnak. Hiszen régen minden étteremben cordon bleu-t, töltött pulykát kínáltak. Miért tűnt el a pulyka?
– A teljes állattenyésztés leszálló ágban van! Generációk maradtak ki a láncból. Mindenki a szupermarketben vásárol, állattal dolgozni senki nem akar. Az idősek már nem bírnak, a fiatalok meg nem akarnak. Az emberek elkényelmesedtek. Ugyanis egy állattenyésztő nem mehet wellnessezni! Karácsony előtt pucoltan, egészben, konyhakészen is árulom a pulykát. Ám van olyan vevőm, aki nem bánná, ha sütve tenném le az asztalára – teszi hozzá mosolyogva.
Igen, meg lehet élni az állatokból, de nem napi 8 órás munkával. Míg az állatok kicsik, addig éjjelente óránként ellenőrizni kell őket. Viszont januárban jön a holtszezon.
Karácsony előtt Krisztián eladja az utolsó szárnyast – és csak február elején veszi meg az első csibéit. Több mint egy hónapig lehet pihenni, a szezon csak márciusban indul be. Krisztián szerencsés, mert összetartó családja van: a szülei növénytermesztéssel foglalkoznak, és a felesége is besegít a tenyésztésbe. Szeretné bővíteni az állományt. Az álma pedig egy farm, kiterjedt gazdasági udvarral, ahol akár birka és kecske is megfér majd egymás mellett.
Egy régi amerikai hálaadási képeslap, melyet Pásztor Mártától kaptunk, aki Amerikába ment férjhez
Végezetül pedig következzék a diós pulyka receptje, melyet minden olvasó figyelmébe ajánlok:
A pulykacombokat és a -szárnyakat besózzuk, szórunk rá fűszerkeveréket, majd pár órára állni hagyjuk. Ezután sörbe pácoljuk, és egy éjszakára hűtőbe tesszük. A sörpácba teszünk egy kis olajat, és a húst betesszük a sütőbe. Sütés közben megforgatjuk, meglocsoljuk. Mikorra már szép pirosra megsül a bőre, apróra vágott dióval megszórjuk a tetejét, és készre sütjük. Rizzsel, majonézes krumplival tálaljuk.
