A korzár csehül kalózt jelent, magyarul egy Korszak leZárását. Negyedszázada, a rendszerváltás idején alakult nyitrai egyetemistákból a ma is ismert verséneklő együttes. Huszonöt év alatt rengeteg verset zenésítettek meg, és a mai napig aktívak: Komáromban, a Jókai Színház Vasmacsaka Stúdiójában rendszeresen Kor-Zár-klubot tartanak.
Az idők folyamán a zenekar komoly átalakuláson ment át, változott a tagok száma és a zenei hangzás is. Egy kávézóban beszélgettem a Kor-Zár együttes három oszlopos tagjával: Zsapka Attilával, Zsapka Zsolttal és Miklós (Zsapka) Mónikával. (Attila kicsit később csatlakozott hozzánk, hiszen aznapi pozsonyi fellépése után még próbája volt Komáromban.)
– Gyermekkorotokban is együtt zenéltetek?
Zsolt: – Kisgyermek korunkban ritkán találkoztunk, általában kéthavonta, a családi látogatások alkalmával. Mi Karván laktunk, az unokatestvéreim, Mónika és Attila Udvardon.
Mónika: – Nekem vannak velük kapcsolatos szép, gyerekkori emlékeim. Amikor ellátogattunk Zsoltiékhoz, a bátyám, Attilaautomatikusan eltűnt Zsolti szobájában. Ha szerencsém volt beengedtek, ha nem, kizártak, mert éppen titkos alkotói tevékenységet folytattak. Ott születtek a dalok. A közös zenélés igazán a főiskolai időkben kezdődött.
– Mi volt az a pont, amikor azt mondhatjuk, beindult a Kor-Zár karrierje?
Zsolt: – 1989-ben beneveztünk a Kaláka fesztivál tehetségkutatójára. Akkoriban még magnókazetták voltak, hát el is küldtünk minden számot, amit addig énekeltünk. Válogatás nélkül, hátha valamelyik megtetszik nekik. Meghívást kaptunk a fesztiválra. A következő évben már tudtuk, mivel induljunk – és különdíjat nyertünk.
– Mónika, hogyan kerültél a zenekarba?
Mónika: – Véletlenszerűen csöppentem bele. Nekem nem voltak zenészi ambícióim, mint a fiúknak. Kellett egy női hang a csapatba, keresgéltek – és végül én maradtam. Úgy döntöttünk, hogy egy alkalomra jó lesz ez így, és ennek már huszonöt éve. Nem panaszkodhatom, az elmúlt huszonöt év során nagyon jó sorom volt az együttesben.
– Hogyan válogattok? Úgy általában mindegyiktek ilyen rengeteg verset olvas?
Zsolt: – Attila ötlete volt, hogy alakítsunk egy Kor-Zár-klubot, abból a megfontolásból, hogy ezáltal ösztönözve leszünk, hogy a meghívott költő verseit elolvassuk, válasszunk közülük, és zenésítsük meg. Két-három havonta új költő jött a klubba, és ez minket is munkára serkentett.
A klub két éve Érsekújvárban indult, egy éve került át Komáromba. Mindegy, hogy mennyi idő telik el a klubok között, lehet az kettő vagy akár öt hónap is, mindig az utolsó két hét az, ami igazán aktív, amikor igen sürget az idő.
– Sok többletfeladattal jár ez a klub?
Mónika: – Az az igazság, hogy sokan vagyunk, és nyolc felnőtt ember idejét összeegyeztetni nem kis feladat. A tagok egy része más formációkban is zenél, négyen pedig különböző iskolákban tanítunk. A próbatermünk Újvárban van, különböző helyeken lakunk és dolgozunk. A klub úgy működik, hogy a következő találkozóra kitűzünk jó pár időpontot, amiből a végén egy vagy kettő marad. Addig az otthoni munka dominál. A fiúk megírják a dalokat, interneten elküldik, meghallgatjuk, majd a próbán elnyerik végső formájukat. Egyértelmű, hogy a klub sok feladattal jár, de ösztönzőleg hat a zenekar életére.
– Mennyi dal született a klubnak köszönhetően?
Zsolt: – Egy lemeznyi biztosan, bőven lehet közülük válogatni. Ez a 22-23 dal az utóbbi másfél év termése.
– Klubestjeiteket Z. Németh István vezeti, ő beszélgetett a meghívott költőkkel.
Zsolt: – Neki a kezdetek óta van kötődése a Kor-Zár zenekarhoz. Annak idején, még egyetemistaként popzenével próbálkoztunk, és Pista dalszövegeket írt nekünk. Azt elárulhatom, hogy a Kor-Zár-klub legközelebbi eseményén nem ő fog konferálni, mert a vendég székébe kerül: ezúttal az ő verseit zenésítjük meg.
– Ha már a szlovákiai magyar költőknél tartunk: elég szép számban zenésítettétek meg verseiket. Milyen kapcsolatban álltok velük?
Mónika: – Z. Németh Pistát a komáromi gimnáziumból ismerem. Gál Sándorhoz régi, személyes kapcsolat fűz minket, ami még családi vonalon indult. Édesapámék Karván és Búcson nőttek fel, és még onnan ismerik őt. Amikor elkezdtünk zenélni, szívesen választottunk a versei közül.
Zsolt: – Mindenkit most nem tudunk felsorolni, de Bettes István, Zirig Árpád, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, L. Gály Olga, Dénes György, Simkó Tibor verse is került már Kor-Zár-lemezre. A legelső hazai szerző, akinek a versét megzenésítettük, Tompa Mihály volt. A gólyához című művéhez született a dallam.
– A gólyához kor-záros változata a maga egyszerűségében nagyszerű. Éppen ez az, ami olyan jó a dalaitokban: a vers észrevétlenül kicsit közelebb kerül a hallgatósághoz, és olyan dolgokat is sikerül átadni belőle, amihez kevés a szavak világa. Példa erre M. Csepécz Szilviától A madárjós és a tél is a ti előadásotokban.
Zsolt: – Az a célunk, hogy a vers és a dallam kiegészítse egymást. A zene támaszt nyújtson a szövegnek.
Mónika: – Amikor a dal született, még nem lehetett tudni, milyen lesz a szerző sorsa. Szilvi is olyan költő, akit nagyon jól ismertünk. (Olyannyira, hogy első lemezünk borítóján az ő kislánya látható.) Nagyon sajnáljuk, hogy Csepécz Szilvi már nincs köztünk.
– A Kor-Zár-klub Varró Dániel-estjén egy másfajta hangzást tapasztaltam, mint amit eddig megszoktam. Jó értelemben vett slágergyanús, frissebb zenei világú számok ezek.
Zsolt: – A hangzás a kezdetekhez képest óriásit változott. A 15 éves jubileumi koncertünkön már velünk volt Benkó Ákos, vele jöttek be a dobok, és ez egy teljesen új hatást eredményezett. Tudatos törekvés volt részünkről, hogy valamilyen más irányba is elvigyük a Kor-Zár hagyományos, mondhatni, kalákás zenei világát. Elmozdultunk a hagyományos verséneklés kereteitől, és – az új embereknek köszönhetően – egy dzsesszes-blúzos hangzást sikerült megvalósítani.
A doboknál most Varjú Attila ül, Sipos Dávid pedig fúvós hangszerekkel van jelen a zenénkben, de ők ketten a Kor-Záron kívül több formációban is játszanak. A hegedűt Pikler Attila szólaltatja meg.
– Te is szerzel zenét?
Zsolt: – Zenei alapokat Attila, András (Madarász András), Fujas Andrej és én is szoktam írni, de a próbán aztán alaposan át vannak fésülve. A dal ott kapja meg az igazi arculatát, mindenki hozzáteszi a maga tudását.
(Időközben a próbáról megérkezett Zsapka Attila is.)
– Több csapatban zenélsz. Hol szerepel az életedben a Kor-Zár?
Attila: – A Kor-Zár a szívügyem. Mindent alárendelek a zenekar fellépéseinek. Még akár olyan áron is, hogy visszamondok egy saját fellépést. Ez a legrégebbi zenekarom, együtt találtuk ki, még szinte kamaszfejjel a főiskolán.
– Nem régebben indult ez? Az előbb Mónika elmesélte, hogy a családi összejöveteleken ti, fiúk kizártátok...
Attila: – Hát igen, ez úgy kezdődött, hogy Zsolti focistának indult, én voltam, aki gitározott. Zsolti egyszer csak azzal állt elő, hogy ő is tud gitározni. Egészen jól ment neki, jobban, mint azoknak, akikkel tábortűznél játszani szoktam. Még a Kor-Zár előtti időkben duóként indultunk versenyeken. Azután megalakult a Kor-Zár, aminek éppen az a varázsa, hogy ez egy baráti, családi társaság. A színpadról ez (állítólag) le is jön. Érezhető, hogy mi igazán jól érezzük magunkat egymás társaságában.
A Kor-Zár a tervek szerint őszre jubileumi koncertet tervez Komáromba. A Kor-Zár-klubok eddig összegyűlt zenei anyagából pedig egy újabb lemez születik. Íme, egy együttes, amelyik megtartva az értékeket, amelyeket képviselt, időről időre képes megújulni. Zenéik megtalálhatók a YouTube-on vagy a http://www.kor-zar.com/ oldalon.
