A hiperaktivitás napjaink divatbetegsége. Ha egy gyerek elevenebb (s vajon melyikük nem az?), azonnal ráfogjuk, hogy hiperaktív. Ugyanakkor tény, hogy ma minden tíz gyerekből kettő tényleg ebben a tünetegyüttesben szenved.
Szerencsére a hiperaktivitás kezelésére mára már nagyon jó programokat dolgoztak ki (lásd az interneten: eleventeam, Vadaskert Alapítvány). Tudományos szempontból nem tudni, mi a hiperaktivitás kiváltó oka, mint ahogy azt sem, miért születik egyre több és több ilyen gyermek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem is igazi probléma.
(© Lena Birgitta Cronqvist Tunström)
Tünetek
A hiperaktivitás három fő területen jelentkezik: túlmozgásosság, impulzivitás és figyelemzavar. A három terület tünetei, jellemzői kombinálódhatnak.
A túlmozgásosság tünetei:
- Babrál, kézzel-lábbal fészkelődik.
- Elhagyja a helyét, amikor ülve maradást várnak el tőle.
- Rohangál, ugrál olyankor, amikor az nem helyénvaló.
- Nehézsége van az önálló, nyugodt játéktevékenységgel vagy az abban való részvétellel.
- Izeg-mozog, mint akit felhúztak.
- Túl sokat beszél.
A figyelemzavar tünetei:
- Nem figyel a részletekre, gondatlan, hibákat vét.
- Nehézsége van a figyelem megtartásában egy feladat- vagy játékhelyzetben.
- Úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá szólnak. Nem követi az instrukciókat, elmarad a kötelességek teljesítése.
- Nehézsége van a szervezésben. Elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket (nem szeret legózni, puzzle-t rakni, rajzolni).
- Elveszít dolgokat, minden füzete tépett, kisebb káosz uralkodik körülötte.
- Elvonják a figyelmét a külső ingerek. A mindennapokban feledékeny.
Az impulzivitás tünetei:
- Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna. Nehézsége van a várakozással.
- Félbeszakít másokat (beszélgetés, játék).
- A legkisebb „nem”-re hatalmas dühkitöréssel reagál.
- Mindig ő akar lenni a központban.
A jellemzők
Már óvodáskorban feltűnhet a hiperaktív gyermek túlmozgásossága, agresszivitása, indulatossága. Fura, hogy nem akar rajzolni, legózni, mint a többiek. A nagycsoportban romlik a helyzet. Nem akar megfelelni a követelményeknek, minduntalan kicsúszik a feladathelyzetből, félbehagyja a tevékenységét. A gyermek tényleg hiperaktív! – ez legtöbbször igazán az iskolában derül ki. A szülők legnagyobb meglepetésére az okos gyermek a vártnál rosszabbul teljesít. Erőfeszítésébe kerül 45 percig nyugton ülni, csendben lenni, figyelni.
Könnyen elveszíti a fonalat, nem látja meg az összefüggéseket – emiatt lemarad. Folyton babrál, izeg-mozog, beszélget. Vélt vagy valós sérelmeire azonnal, túlzott hévvel reagál. Állandóan a központban akar lenni: ő az osztály bohóca,aki kezdetben nagy tetszést arat. Igazságérzete rendkívül fejlett: ha valaki bajba kerül, mellé áll. Vezető típusú gyerek, ő akar lenni a „főnök” – és dühbe gurul, ha a többiek nem engedelmeskednek neki. Állandó nyüzsgése zavaró lehet a tanórán, a szünetekben gyakran keveredik konfliktusba, vagy csapódik „rossz” gyerekekhez.
Mindehhez gyakran társul tanulási nehézség: diszlexia, diszgráfia. A házi feladat megírása kész rémálom. Mindez odavezet, hogy a gyerek önértékelése, önbizalma csökken, kudarcosnak, ügyetlennek érzi magát.
Nehézségek a családban
A figyelemzavar, hiperaktivitás nagy erőpróba a családban. Néha valamelyik szülő, unokatestvér is hasonló temperamentumú. Mivel a szülők nevelési módszerei különbözőek, a határokat jól feltérképező gyerek más és más módon viszonyul: jól együttműködik az egyik, és szinte kezelhetetlenül öntörvényű a másik felnőtt jelenlétében. Nem ritka, hogy az apa a gyerek „neveletlensége” miatt az édesanyát vádolja, ő válik bűnbakká, és mindez akár párkapcsolati konfliktushoz is vezethet.
A gyermek kezelésében a felnőttek gyakran eszköztelenné válnak: elvesznek a szinte folyamatos kritizálásban, korlátozásban, büntetésben. A hiperaktív gyerek felügyeletéhez jó fizikum és türelem, néha kötélidegek szükségesek. Mindig történik velük valami, könnyen kerülnek bajba. A szülők sok esetben folyamatosan „szolgálatban vannak”. A nagyszülők nem szívesen vállalják a gyereket, akinek kirívó viselkedése a közös családi programokat is élvezhetetlenné teszi.
(© Lena Birgitta Cronqvist Tunström)
Ne adjuk fel!
A szülőknek végig kell nézniük, hogy gyermekük méltatlanul sok negatív kritikát kap, gyakran egyik iskolából a másikba küldik őt. Gyakran azt érzik, hogy szülői alkalmasságból megbuktak. Ugyanakkor ők az egyetlenek, akik ismerik őt, tudják, hogy a türelmetlen, követelőző, provokatív felszín mögött egy érzékeny, jólelkű, segítőkész gyermek rejtőzik, aki szárnyakat kap, ha érdemeit elismerik. Kreativitása, világra való nyitottsága, tudásszomja lenyűgöző.
A hiperaktivitást nem lehet kinőni. Ha ezek a gyerekek megfelelő törődésben, feltétel nélküli szeretetben nőnek fel, miközben a felnőttek kitartóan segítik őket a mindennapi szabályok megtanulásában, az önfegyelem, az önkontroll fejlesztésében – felnőttkorukra kimagasló teljesítményre lesznek képesek. Sikeres üzletemberek, élsportolók, eredményes kutatók, tudósok egész sora mutatott hasonló tüneteket gyermekkorában.
