Haraszti Ildikó (50) műfordító, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Az újságírás, majd a kormányzati külügyes munka után visszatért eredeti szakmájához és most főleg fordítással (angol, orosz, szlovák, magyar) foglalkozik.
Haraszti Ildikó
– Ez az igazán nekem való munka – mondja Ildikó – mert az írott szöveghez türelem és alázat kell. Szeretem, amikor minden szó a helyére kerül. A szöveg számomra nem csak stílus és tartalom, hanem ritmus, hangulat és dallam.
Ildikó mindenben pontosságra – és hitelességre törekszik. Igényesnek tartja magát, akinek semmi sem mindegy. Például, nem mindegy, otthon milyen csészéből issza a kávét… és milyen kanállal keveri meg. Minden apróságnak nagy jelentőséget tulajdonít: mit, mikor, kitől kapott.
Olvasni az „életnek” szeret, ahogy az iskolában az „életnek tanulunk”. A legnagyobb kikapcsolódást az életrajzi regények, a naplók és levelezések nyújtják számára. Mi, olvasók is gazdagodhatunk általuk, bizalmas közelségből ismerhetünk meg távoli világokat.
A zenében Charlie és Santana a nagy kedvencei (még a felhőszakadás miatt elmaradt pozsonyi koncertjén is részt vett), de Michael Jackson Earth Song című dala is mindig könnyekig meghatja, akárcsak Mozart Requiemje.
A legkedvesebb csészémet a zsigárdi nagymamámtól örököltem. Még álmomban is megjelent, ahogy odaajándékozta nekem. Ez a macskás csésze pedig a legújabb „zsákmányom”.
A könyvjelzők a gyengéim, ezt a pozsonyi Fő téren egy selyemfestő standján fedeztem fel, akit Zuzana Jurčovičovának hívnak.
A szentpéteri nagymamám a háború előtt hímzéssel foglalkozott. Erről a formás kisollóról mindig ő jut eszembe, bár a lányomnak vettem, aki ugyancsak ügyesen bánik a tűvel, cérnával.
Ez a szobrocska én lennék, a kislányom az iskolai kerámiakörön készítette.
Kézitáskából nagyra van szükségem, mert nálam mindig minden van. Ebbe még az e-book is belefér, amit nemrég a fiamtól kaptam, hogy ezentúl ne cipeljek annyi könyvet magammal.
Legérdekesebb nyakláncomat holdkő ékesíti, Viera Brunovská alkotása.
Parfümből, azt hiszem, ez a „kristálytiszta” illat illik hozzám.
Az irodalomban a legnagyobb kedvencem Kurt Vonnegut, mert a legmegrendítőbb dolgokról írva képes megnevettetni egyetlen mondatával.
Most éppen a francia Simone de Beauvoir leveleit olvasom, melyeket Nelson Algrenhez írt, a chicagói nyomornegyedek tudósítójához.
