Jády Mónika sokáig a munkatársunk volt itt az Új Nőben. Majd a szerelem Svájcba repítette, ma egy gyönyörű kislány édesanyja. Zürich mellett él egy kisközségben bankár férjével és lányával. Hogy telik egy anyuka napja a koronaszörny tarolta Svájcban? Olvassuk el harmadik levelét.
Svájcba az olaszok hurcolták be a vírust. Az első beteg február 25-én kapta meg a pozitív tesztet Tessin kantonban. Ez a kanton Olaszországgal határos. Tudni kell, hogy Svájcban naponta csaknem 68 ezer olasz lépi át a határt, akik svájci munkahelyükre igyekeznek.
Az óvoda nem egész napos!
Szóval, Svájcban sem egyszerű összeegyeztetni az anyaságot a karrierrel. Az állami óvoda nem egész napos, négyéves kortól délelőttönként (a mi községünkben 8.20-tól 11.55-ig) vannak a foglalkozások. A második óvodai évben ehhez hozzájön még két délután (13.30-tól 15.15-ig). Az ebédidőt általában itthon töltik a gyerekek, vagyis itthon ebédelnek! Páran a napköziben: ám a napközi nem ingyenes, s minél magasabb a család éves bevétele, annál többet kell fizetni érte. Napközibe be lehet jelentkezni csak ebédidőre is, vagy délután négyig, vagy este fél hétig. Újabban reggel, tanítás előtt is fogadják a gyerekeket. Az ebédet pedig (saláta, egyszerű főétel, gyümölcs) egy helyi étterem szállítja.
Ha több gyermek van a családban, kifizetődőbb „nanny”-t fogadni vagy pótmamát keresni. Vannak olyan háztartásbeli asszonyok, akik saját gyermekeik mellett felvállalják más gyermek vagy gyermekek ebédeztetését és felügyelését. Olyan családot is ismerek, ahol mindkét szülő részmunkaidőben dolgozik: az apuka hétfőtől csütörtökig, az anyuka pénteken és a hétvégeken. Így mindig van otthon valaki, aki ellátja a gyerekeket. Ha pedig mindketten elvannak hazulról, bébiszittert hívnak – vagy megkérik a nagymamát, hogy ugorjon be vigyázni a gyerekre. Az egyik ismerős anyuka idén kezdett el dolgozni, nyolcéves fia heti egy délután az apai nagyszülőkkel van.
Amikor Svájcba kerültem, egy csapásra otthonról dolgozó anya és háziasszony lett belőlem. Manapság már Svájcban sincs olyan sok „született feleség”, mint régen, a kisgyermekes anyukák általában részmunkaidőben vállalnak munkát.
Mit dolgozik egy svájci anyuka?
A variánsok száma végtelen: van, aki műkörömépítéssel kezdett foglalkozni, és otthon fogadja a klienseit, van, aki fodrászkodik és így tovább. Mi úgy döntöttünk a férjemmel (aki munkájából kifolyólag sokat van úton), hogy én inkább itthon maradok, ameddig a lányunk kisiskolás.
Eddig olyankor végeztem a házimunka javát, amikor a lányom iskolában volt. Hetente egy-egy reggel jógára, pilatesórára mentem. Néha találkoztam egy-egy barátnőmmel. Naponta-kétnaponta főztem. Tanítás után mindig kettesben megebédeltünk a lányommal, aztán játszott egy kicsit, majd leckét írt. Hetente háromszor délután is volt tanítás, ilyenkor negyed kettőkor mindig visszakísértem az iskolába. Hétfőn a délutáni tanítás után furulyaórája volt, kedden délután az iskola könyvtárában szoktunk találkozni, aztán angolórára vittem a szomszéd községbe... A szerda délután szabad volt: ilyenkor tudtunk találkozni ismerősökkel, vagy csak elugrottunk körülnézni Zürichbe.
A csütörtök délután a zumbáé volt, péntek délután pedig a barátnőkkel játszott: vagy a lányom ment hozzájuk, vagy ők jöttek. Hétfőtől csütörtökig minden nap kaptak házi feladatot (matematikát vagy németet, hétfőn általában mindkettőt). Úgyhogy délután vagy estefelé még számoltunk vagy írtunk, miközben én a vacsorát készítettem. A hétvége pedig: hétvégére itt nincs lecke!
Jády Mónika
Három hete itthon
Most már három hetet itthon töltöttünk kettesben. (A férjem továbbra is bejár az irodába.) Vannak városok, falvak, ahol online oktatás folyik – nálunk egyelőre még nem vezették be. Az első hét szerdáján a tanítónő a tanteremben várta a gyerekeket a következő hétre szóló tanulási tervvel, tankönyvekkel, munkafüzetekkel és feladatlapokkal... (Itt, Svájcban a gyerekek nem hordják haza a füzeteiket, könyveiket. Ha házi feladatot kapnak, hazahozzák a munkafüzetet. Matematika-tankönyvet, olvasókönyvet most láttam először.) Múlt héten már csak az iskolaudvaron lehetett átvenni a tanuláshoz szükséges dolgokat, vagy kérésre a tanítónő betette a postaládába. (Volt olyan osztály, ahol íméllben továbbították a gyakorolnivalót.)
A cél az lenne, hogy a gyerekek önállóan dolgozzanak. A kislányom második osztályos, nála ez még nem megy simán, de rajta vagyunk...
Napi rutinunk!
A járvány óta nagyjából ugyanakkor kelünk fel, mint korábban. Reggeli után átnézzük az aznapra szóló feladatlistát, pluszfeladatokat adok a lányomnak, közben ebédet készítek, végzem a házimunkát. Ha kell, leülök a lányom mellé, biztatom vagy magyarázok neki, ha elakad a tanulásban. Két hét után mondta ki először, hogy most már szívesen menne iskolába... Ám összességében egész jól viseli az új helyzetet. Sokat olvasunk, hogy bővüljön a német szókincse. Amióta itthon tanulunk, a tanítónő kétszer telefonált, megkérdezte, hogy vagyunk, hogyan halad a lányom a feladatokkal? A hittanoktató kétszer küldött rövid levelet. A furulyaoktató pedig WhatsAppon küldi a gyakorolnivalót.
Most újra szép idő van, így délutánonként kint játszunk a kertben. Néha sétálunk egyet a környéken. A családdal eddig is skype-on és telefonon tartottam a kapcsolatot, s most már a barátokkal is. A lányomnak már két alkalommal volt angolórája a Zoomon keresztül.
A zárlat bevezetése óta nekem szerda este volt először jógafoglalkozásom skype-on keresztül. Nehézkesen indult, jó húsz percig tartott, mire a csoport minden tagja boldogult a beállítással. Épp ma kaptam üzenetet, hogy legközelebb a Zoommal fogunk próbálkozni... A pilatesoktatóm négy videót feltöltött már a Youtube-ra. A sógornőmtől, aki fodrásznak tanult, szintén kaptam egy félórás videót. Így aztán a hét végén kipróbáltam valami újat: levágtam a férjem haját. Szóval, nem unatkozom...
A híres svájci Vöröskereszt is dolgozik!
Múlt pénteken a férjem itthonról dolgozott, én pedig kora reggel elmentem bevásárolni. Sorakozás nélkül bejutottam az üzletbe. A vásárlás tovább tartott, mint egyébként, mert ügyelni próbáltam arra, hogy az ajánlásnak megfelelően senkihez se menjek közel.
Az egyik kiskereskedelmi lánc új ötlettel állt elő: a száz legnépszerűbb, hűtést nem igénylő terméket pár napon belül kiküldik postán. A 65 éven felüliek számára van egy új ajánlatuk: aki minimum 20 frankért rendel élelmiszert és napi szükségleti cikket, annak a csomagját a Svájci Vöröskereszt önkéntesei díjmentesen házhoz szállítják. (Tudjuk, hogy a Vöröskereszt svájci találmány: Henry Dunant, egy svájci üzletember alapította a 19. század végén, és azóta is aktívan tevékenykedik. Jelképük, a piros mezőben vörös kereszt a svájci zászló fordítottja.)
Bár itt is azt ajánlják, hogy az idősek ne menjenek üzletbe, azért járnak szupermarketbe. Szomszédasszonyom a kisboltba jár – én csak azt hozom meg neki, amit ott nem talál meg. Újabban (a helyzetre való tekintettel) a kiszállított rendelésekre nem számolnak fel kiszállítási díjat az üzletek. A gond csak az, hogy szinte lehetetlen kiszállítási időpontot kapni.
Ám nem csupán az élelmiszer-rendelések száma ugrott meg. Az online shopok csomagjai is kiszállításra várnak. Annyi a megrendelés, mint karácsony tájékán: így a svájci posta korlátozásokat vezetett be. A legnagyobb online shopok kiszállításait húsvétig korlátozták. A csomagok nagyságát már korábban megszabták. Csak olyasmit szállítanak ki, amit egy ember is elbír...
