Ez most ilyen „bezzeg az én időmben” gondolatmenet lesz. Magamnak sem hiszem el, hogy harmincéves korom előtt ilyesmit írok. De előszedtem az iskolai képeimet. Megnéztem, miképp festettem tizenévesen – aztán megnéztem az aktuális tükörképemet. Megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy nem lőttem mellé, mikor a minap frufrut vágattam magamnak. Ahogy a pufi gyerekarcomhoz illett, úgy a felnőtt fizimiskámhoz is remekül passzol.
Öltözködés terén se sokat változtam, hiszen a ruhák még mindig csak annyit jelentenek számomra, hogy ne legyek pucér nyáron és ne fázzak télen. Ami pedig a legfontosabb: legyenek kényelmesek!
Csodák és divathóbortok
Nem vagyok az a fajta, aki a divat szerint öltözik. Sőt, kifejezetten idegesít, ha új ruhát vagy cipőt kell venni. Számomra valóságos áldás a Bonprix, hiszen kitapasztaltam, melyik méret passzol rám; s azóta onnan szerzem be a ruháimat. Néhány kattintás, és évekig nem kell ruhaboltok meg próbafülkék közelébe mennem.
Szerintem a modern világ egyik legnagyobb csodája az online rendelés, mert pénzt és időt hagy olyan dolgokra, amelyekért viszont rajongok. Számomra akkor is a divathóbortok maradnak az emberiség legnagyobb furcsaságai.
Néhány éve divatba jött (legalábbis az én laikus látószögem szerint) a hosszú szövetkabát sállal. Hirtelen majdnem minden lány átment szeleburdi művészlélekbe, még a szokatlanul meleg áprilisban is, amit majdnem harmincfokos hőhullám kísért. De a divat kegyetlen diktátor, sőt, ebben az esetben kifejezetten izzasztó is volt. Ha hosszú szövetkabát és sál a divat, akkor nincs mese, minden körülmények közt fel kell venni.
A fázás a divat?
Úgy tűnik, idén télen a fázás a divat. Tucatszámra látom a fiatal lányokat és fiúkat, ahogy sportcipőben, kivillanó bokával menetelnek, ráadásul egyetlen igazán hasznos ruhadarabjukat, a túlzottan hosszú kabátjukat kinyitva hordják. Talán azért, mert ha felhúzzák a cipzárt, akkor úgy festenek, mint valamiféle PVC-csövek. (Ami, ugyebár, nem csupán kinézetre muris, de gondolom, mozgásában is korlátozza az embert.)
A külsőségek annyira rátelepedtek a mindennapi életünkre, hogy képesek vagyunk a saját kényelmünket feláldozni érte.
Én még abban a szemléletben nőttem fel, hogy egy ruha ne legyen lyukas. Így mindig képes meglepni a szakadt farmer látványa (az meg még elképesztőbb, hogy sokan pénzt adnak érte). Főleg mínusz öt fokban. A lány, aki a lyukas farmert viselte, egy buszmegállóban ücsörgött, behúzott nyakkal, kivörösödött combbal és bokával. A telefonja hozzáfagyott a csupasz tenyeréhez, sőt, talán maga a lány is hozzáfagyott a buszmegálló padjához.
Az jutott róla eszembe, hogy már az ősember is tisztában volt azzal, hogy hidegben be kell takarni a testet. Ezért a levadászott állatok szőréből és bőréből ruhákat készített. Később az is eszembe jutott, hogy egy ősembernek semmiféle elvárásnak nem kellett megfelelnie a kinézetével kapcsolatban. Mi bezzeg nem a hőmérőt részesítjük előnyben, hanem az éppen aktuális divatot.
(Kép forrása: zara.com)
Ezt látja a fiatalabb generáció – és ezek szerint a hamis értékek szerint akarja élni az életét. Izzadnak, fáznak, de nem baj, mert úszni kell az árral, divatosnak kell maradni mindenekfelett. Persze, mint mindig, most is tisztelet a kivételnek. Mert azért vannak tizenévesek, akik képesek önálló döntést hozni a kinézetükkel kapcsolatban.
Ne feledjük, hogy a ruházkodás is önkifejezés: ahogy alakulgat a személyiségük, a világnézetük, a külsejüket sem egy netes influenszertől veszik kölcsön, hanem tényleg önmagukat tükrözik.
