Szent Ferenc, a legnépszerűbb szent – és érdekességek Bolíviából, egy többnemzetiségű országból.
A legenda szerint Ince pápa álmot látott, amelyben egy jelentéktelen szerzetes megtámasztotta vállával a lateráni bazilikát, amely dőlni készült. (A lateráni bazilika a legmagasabb rangú római templom.) Néhány nappal később megjelent előtte Ferenc, s a pápa felismerte: ő az a szerzetes, aki Isten egyházát megmentette a pusztulástól...
Giotto híres képe Szent Ferencről
A hegyekben énekeltek...
A ferences rend megalapítója gazdag családban született. A múlt éven Assisiben jártam, s az idegenvezető már az első kanyarnál a környező erdőket és lankákat mutatta: ezeket járta anno énekelve Assisi Ferenc a követőivel. A templomba is elmentünk, ahova Ferenc útmutatásért indult. Akkor már egy ideje remeteként élt, ám magától nem mert életszabályt adni a követőinek. (Minden rendnek van ugyanis egy regulája, ami szerint működik.)
Ferenc találomra kinyitotta az evangéliumos könyvet az oltáron, s ezt találta: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között.” Ekkor felkiáltott: „Ez a mi életünk, testvérek! Ez a mi regulánk!” Ez a nap lett a ferences rend születésnapja.
Pár év alatt a testvérek száma elérte az ötezret, s Ferenc Rómába indult, hogy a pápa áldását kérje az életformájukra...
Szent Ferenc az 1180-as évek elején született Assisiben. Húszéves ifjúként egy hadjáratban megsebesült, és fogságba esett. Hazatérése után felhagyott a nagyvilági élettel; megtérésének fontos mozzanata volt, hogy találkozott egy leprással... A laikusok kérdését is feltettük riportalanyunknak: Hogyan lesz valakiből szerzetes?
– Minden rendnek megvan a maga karizmája, kegyelmi küldetése. Ezzel kell azonosulnia annak, aki szerzetesnek áll. Vagyis meg kell vizsgálnia, Isten melyik rend karizmájára teszi őt alkalmassá. A tisztaság, engedelmesség, szegénység jegyében élni: ez az én rendemnek, a ferencesek rendjének a fogadalma – mondja Lőrinc barát. – Nem olyan kerek az én történetem, mint Szent Pálé, aki leesett a lóról, és a szent szózat hallatán megtért – folytatja mosolyogva.
Vadkerti György, vagyis Lőrinc barát a füleki ferencesrendi kolostorban szolgál
– Udvardon születtem, mélyen hívő családban. Kamaszként próbáltam lázadni, itt-ott felrúgtam az otthoni szabályokat, de legbelül akkor is jelen volt bennem az érzés, a hívó hang. Autóbádogosnak tanultam; ez fontos mozzanat az életemben, mert az ott tanult praktikus dolgok hasznomra váltak a későbbi életemben is. Egy kamionos szerelőműhelyben kezdtem dolgozni, de egy év után felmondtam. Úgy hiszem, hogy nem mi választjuk Istent, ő hív meg magához. Tizennyolc évesen jelentkeztem a ferencesek rendjébe.
– S hogy miből áll a képzés? Általában öt évig tart. Megvannak a maga kiemelkedő mozzanatai: az érdeklődés, a jelentkezés, a noviciátus elején a beöltözés, s a szerzetesi élet kezdetén az ideiglenes, később az örök fogadalom.
A noviciátus egyébként próbaidőt jelent, a testvérek 5-6 fogadalmas év után köteleződnek csak el. De a szerzetes egész életén át tanul.
– Ha pedig a ferences testvér a papi hivatást választja, teológiára jelentkezik, s előbb diakónus, vagyis áldozópappá nem szentelt pap, majd végül pap lesz. Az én első két évem nagyon intenzív volt, különféle próbatételeken mentem keresztül: ezek adják az alapot a szerzetesi élethez. S mikor azt kérdezik tőlem, nem volt-e bennem félelem az ismeretlentől, mindig előhozakodom Jézus példájával. Jézus, amikor a tengerparton járt, meghívta magához a halászokat. „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” Mind otthagyták a halászatot – azt, amihez a legjobban értettek –, és követték Jézust. Nem tudták, mit vállalnak, és valahogy én is így voltam ezzel.
