Akit szeretek, azt nem gyilkolom le, nem késelem meg. Ám a romantika logikája szerint: dehogyisnem. Mikor a férj szerelemféltésből öli meg a feleségét, a gyilkosság sokszor enyhébb elbírálás alá esik.
A szerelemféltésből elkövetett gyilkosságok rendre megismétlődnek – gondoljunk csak a pár évvel ezelőtti vásárúti esetre, ahol a féltékeny férj 20 késszúrással megölte a feleségét. Maga a kifejezés – szerelemféltés – romantikus felhangot adhat a gyilkosságnak. Pedig egy véres késben nincs semmi romantika. Megöltem, mert megérdemelte, mondta a vásárúti férj. Nem tagadott, akkor már évek óta rosszul éltek. A férj agyában az volt, hogy a nő az ő tulajdona. A feleség mindig a férj tulajdona. S tehetetlenségében – hogy lehet, hogy mindezt az ő felesége nem tudja! – legyilkolta a feleségét. Esztelen féltékenységében nem látott más kiutat: ha az asszony már nem lehet az övé, akkor másé se legyen.
(© Borsi Flóra)
Az ügyvédek ilyen esetben sokszor szerelemféltéses gyilkosságról beszélnek, és ezek az ügyek valahogy enyhébb elbírálás alá esnek. Miért?! Az effajta logika szerint: ha egy nő összetöri egy férfi szívét, ez a férfit mintegy feljogosítja arra, hogy tettlegességet kövessen el... Ám senkinek nincs joga arra, hogy elvegye egy másik ember életét, és egy nő sem tulajdona a férjének. Summa summarum: hatalmi ügy ez is, mint sok más eset, ahol nő az áldozat. És ahol mindig a nő jár pórul. (Nők nem gyilkolják le szerelemféltésből az „urukat”.) A férj itt is érvényesítette fölérendelt pozícióját: úgy képzeli, neki joga van a nővel rendelkezni, akár az életével is.
A kegyetlenség célja sokszor a férfiasság bizonyítása, hisz a visszautasítás miatt a férfi megalázva érzi magát. A gyilkossággal elintézi, hogy biztosan ne legyen másé a nő. Ha enyém nem lehetsz, másé sem leszel. A szerelemféltés alkalmas az elkövető felelősségének elkenésére és az áldozat hibáztatására. A „szerelemféltéssel” gond van azért is, mert felmerül vele kapcsolatban az áldozathibáztatás kérdése. Ha a nő másként viselkedett volna (nem szakít, próbálja megmenteni a házasságát, nem kavar mással), elkerülhető lett volna a tragédia.
Vagyis sokban ő maga a felelős azért, ami vele történt. Ugyanezt mondja a bíróságon minden erőszaktevő ügyvédje: túl rövid szoknyát viselt az áldozat, s erre felgerjedt a védence. Bezzeg ha a nő nem viselt volna miniszoknyát, minden másképp alakult volna... Bezzeg ha a feleség nem fordít hátat a férjnek, hanem asszertív módon viselkedik, nem dühödik fel a férj.
Holott az áldozat általában azért akar elköltözni, mert megismeri párja valódi arcát – amelyik egy agresszoré. S menne, menekülne mellőle, de az nem ereszti... Nem véletlen, hogy az ilyen ügyekben sok a hasonlóság.
Gyilkos féltékenység
A féltékenységből eredő, családon belüli erőszak, a verés, a zaklatás, a gyilkossággal való fenyegetés nagyon sok család hétköznapját megkeseríti. Amíg „vér nem folyik”, a nő alig számíthat a hatóság segítségére. A világ legtöbb országában – Szlovákia is ezek közé tartozik – a családon belüli erőszak áldozatait hiába védi a jog, nehéz neki érvényt szerezni. A hatóságok csak akkor lépnek tevőlegesen közbe, ha már vér folyik. Azokban az államokban, ahol az erőszakos férjjel szemben gyakran alkalmazzák a távoltartást, bebizonyosodott, hogy a távoltartásból visszatérő elkövetők kevésbé erőszakosak. (A távoltartás azt jelenti, hogy hiába tiltakozik a megvert feleség – mert bizony gyakran tiltakozik! –, a férj bizonyos ideig nem mehet a család közelébe.)
Hány olyan esetről számolnak be az újságok, mint a vásárúti eset. Ott van például anno a lukanyényei Zaťko Flórián rendőr szolgálati fegyverével megölte feleségét, a 28 éves Zsófiát és két gyermeküket, az ötéves Markust és a kilencéves Enriket. Pár órával később, mikor tudatosította tettét, megpróbálkozott az öngyilkossággal. A családirtás oka a féltékenység volt. Zaťko vallomása szerint ugyanis a felesége túl sok időt töltött a helyi római katolikus káplán társaságában, és ő ezt lelkileg nem bírta elviselni... (A Besztercebányai Körzeti Katonai Bíróság 25 év szabadságvesztésre ítélte.)
A „szerelemféltéses” gyilkosok személyiségében – ahogy tetteikben is – sok az egyezés. Általában nehéz gyerekkoruk volt, senki nem szerette őket. Magányosak, önbizalomhiányukat agresszióval leplezik. A szerelem számukra függést jelent, általa érzelmileg kiszolgáltatottá válnak, s mivel ezt az állapotot nem ismerik, nem is igen tudnak vele mit kezdeni. A kegyetlenséggel a férfiasságukat akarják bizonyítani, hiszen azzal, hogy az asszony megcsalta őket, a férfiasságukban vallottak kudarcot.
Barátnőm hangja sírástól rekedt:
– Képzeld, hazajövök hullafáradtan, és már az ajtóban rám támadt, hogy ő igenis tudja, hogy szeretőm van. Ne is mondjak semmit, mert minden magyarázkodás felesleges. Szerinted normális, hogy ennyire féltékeny?
A zöld szemű szörny színre lép
Hol a határ a féltékenységben? Nehéz eldönteni, hol van a választóvonal, amin belül a féltékenység még megfűszerezi a kapcsolatot, felpörgeti a szexuális életet. A szerelem gyakran egyenlő azzal a vággyal, hogy a másikat kisajátítsuk és birtokoljuk. Ő a legszebb, és az enyém, mert méltó vagyok rá, méltók vagyunk egymásra. „Bármikor bukkanjon is fel a féltékenység szorongató érzése, a kiváltó ok mindig ugyanaz" – mondta Lux Elvira szexuálpszichológus egyik interjúnkban.
– A félelem, hogy elveszíthetjük szerelmünket, saját önbizalomhiányunkból fakad. Ez azt jelenti, hogy nem hisszük el, hogy valóban mi vagyunk kedvesünk legmegfelelőbb társai. Folyton a szemünk előtt lebeg, hogy vannak nálunk szebb, okosabb és vonzóbb nők vagy férfiak is.
És bizony: mindenkinél akad szebb, sziporkázóbb humorú, szexibb! Hányszor olvashatjuk az újságok pletykarovataiban, hogy az irigyelt szépségű sztárokat is megcsalják. Ha nem bízunk magunkban, azzal pokollá tudjuk tenni életünket, és kedvesünk, aki addig nem kukucskált kifelé – elkezd mellettünk fuldokolni.
S csak idő kérdése, hogy mikor keres magának egy békésebb szigetet. Persze vannak skalpgyűjtő, szoknyavadász férfiak és léha nők, akik mellett minden okunk megvan a nyugtalanságra. Ők azonban már akkor ilyenek voltak, amikor megismertük őket. Sőt, lehetséges, hogy pont a szívtipró „macsó” vagy „démon” imponált bennük.
Mérgező féltékenység
Sándor üzletkötő. A lassan kihalóban lévő gentlemanek utolsó példánya. Hűség dolgában pedig a szó jó értelmében „maradi”: Ásó, kapa, nagyharang. Sándor pár éve, amikor eltörte a lábát, megismerkedett a kórházban egy kedves nővérkével, Mónikával. Álmai asszonyával. A nagy szerelemből hamarosan nagy gyötrelem lett. Mónika elképesztően féltékeny nőci. Ellopta Sándor telefonját, és az összes számot kiírta. Majd féltékenységi rohamában szinte valamennyit felhívta. Keres, kutakodik a férfi holmija között, parfümillat után szaglász.
Ha Sándor reggel is zuhanyozik, rögtön gyanakodni kezd. Többször megesett már, hogy berohant a munkahelyére kicikizni a „riválisokat“. Kérdez, vádaskodik – igazi poklot teremt otthon. Nem ugyanazt a világot látja, mint Sándor. Féltékenységében elferdíti a legjelentéktelenebb momentumokat. Sándor egyelőre még tűr, de már nem szerelemből. A szerelmet Mónika féltékenysége ölte ki belőle... Vagyis lélekben már szabad préda, és csak idő kérdése, hogy mikor csábul el. És bizony akkor Mónikának igaza lesz, önbeteljesítő jóslatként megvalósul az, amitől mindig is rettegett.
(© Borsi Flóra)
Női féltékenység
A férfiak szerint a félrelépés a szexnél kezdődik – míg a nők a lelki megcsalást viselik nehezebben. Veszély csak akkor fenyeget, ha a férfi a szívében is elpártol tőlünk, és kötődni kezd egy másik nőhöz. Ennek gyökerét a múltban kell keresni. Hiszen ha a családfenntartó férjnek elcsavarták a fejét, és ő elhagyta családját – a nő a gyerekekkel nehezen élt meg (hisz nem dolgozhatott, tanulhatott). Ennek köszönhették a teremtés koronái, hogy testi kicsapongásaik felett évszázadokon keresztül szemet hunytak. Ma már azonban nincs így. A nő is elvárja, hogy a házasságból „mindenki más” ki legyen zárva. (Nem véletlenül mondta a sajtónak lady Diana, mikor felfedezte Charles herceg hűtlenségét: Túl sokan vagyunk hárman ebben a házasságban.)
Ma már a házasságot a nők is „mindent vagy semmi“ alapon kezelik. Mi, nők fejlett intuícióval rendelkezünk. Néha előbb tudjuk, hogy a párunknak tetszik valaki, mint ő maga. Rita mesélte: „A férjem viselkedése megváltozott. Apró kis elszólások az új kolléganő képességeiről... Osztottam-szoroztam, és rájöttem, hogy nagyjából akkor kezdett megváltozni, amikor az új csaj odakerült. Az egyik nap megvártam a hivatal előtt. És ki leselkedett az egyik ablakból? A nőci. Ettől kezdve biztos voltam benne, hogy valami elkezdődött... Este a férjem a hisztimre csak motyogott valamit, hogy képzelődöm. Mintha kimondtam volna azt, amit ő saját magának sem mert bevallani: vonzódik a kolléganőjéhez. Talán egy hónappal később furcsa álmom volt: a férjem mellettem sírt, egy nő pedig kiment az ajtón. Eltelt pár zavaros hét, a férjem egyre búsabb képpel járt-kelt a világban. Annyira ragaszkodó lett, mint egy kivert kutya. Ma sem tudom, ki hagyott el kit. A nő átment egy másik céghez..."
A férfiak a nőkkel szemben nyílt lapokkal játszanak. Féltékenységük két alappilléren nyugszik. Az egyik az eredendő birtoklási vágy – miközben ők maguk a kisajátítást viselik a legnehezebben. Az én házam, az én Audim, az én feleségem!
Férfiféltékenység
Ahogy már kiskorukban sem szeretnek osztozkodni semmin, ugyanúgy kizárólagos tulajdonuknak tekintik a szerelmüket. Nem is a sármos hímtársukat tekintik vetélytársnak, őt lenézik. Hanem azt a pasit, aki náluk sikeresebb: arra fenemód irigykednek. Ez szintén a múltba vezethető vissza, hiszen a lányokat többnyire azokhoz adták férjhez (csak azok számítottak „jó partinak”), akik gazdagok voltak, és el tudták tartani a családot. A „szépfiú”, aki a templom egere volt, nem sok sikerre számíthatott (esetleg a férjes asszonyokat kísérgette).
A férfiféltékenység másik oka a nő hűtlensége. (Az anyaság mindig biztos, de hogy ki a gyerek apja, azt nem tudhatjuk biztosan. Ezért régen a nőre erényövet adtak, hogy erényét megőrizzék.) A sötét középkor férfiembere számára az volt a legmegalázóbb, ha kiderült, hogy nem a saját véréből származó gyermekről gondoskodik. A férfiak apaságukban teljesen bizonyosak legfeljebb akkor lehetnek, ha apasági tesztnek vetik alá magukat. Egy statisztika szerint az édesgyermeknek tekintett utódok 20-30%-a valójában idegen férfitól származik – csak ezt az „apák“ nem tudják! Ezért is alakult ki az a szokás, hogy az újszülöttben mindenki az apa vonásait kezdi keresni.
Köztudott, hogy a férfiak féltékenyebbek, mint a nők. Minél erősebb a féltékenység, annál veszélyesebb, mert a féltékeny ember nem győzhető meg semmivel. A szenvedélyesebbeknél idővel erőszakot szülhet.
