Ha nyár, akkor víz és izgalmas vizes tábor. Ám hiába van a Duna, vagy vannak folyóink, ha az izgalmas vízitúrák hiányoznak. Miért? – kérdeztük Tuba Lajostól, aki vízitúrákat szervez gyerekeknek és felnőtteknek.
Tuba Lajos somorjai geológus. Ő az, aki aranyat mos a gyerekeknek, és előadásokat tart a „csallóközi” vulkánról. Szavaival élve: számára ezek amolyan „banándobozos” foglalkozások (banánosdobozban tartja ugyanis hozzávaló szemléltetőeszközöket). Emellett vízitúrákat szervez, nála jobban senki nem tudja, mennyire nem ismerjük a vizeinket.
– A gyerekek szeme csillog, mikor a táborokban az aranymosókról mesélsz nekik. S az egész műveletet élvezetesen be is mutatod...
– Keszölcésen lakik nálunk az utolsó aranymosó, aki még kiváltotta az iparengedélyt. Pár éve kölcsönkértük tőle a felszerelését, s kivittük a Duna-partra, hogy bemutatót tartsunk vele a fövenyen. A gyerekeket nem lehetett levakarni az aranymosópadról, pedig mondtam nekik, hogy ne nagyon számítsanak aranyra. Ez volt a kezdet, aztán én is beszereztem Csehországból egy aranymosó padot (ott ugyanis még mindig divatban vannak az aranymosó-bajnokságok). És manapság már felnőtteknek, komoly menedzsereknek is tartunk csapatépítő aranymosást, és igen élvezik, mert gondoskodunk róla, hogy mindig találjanak egy kis aranyport. Évente egyszer egyébként én is kimegyek, és meregetem a vizet – de nem állnék kint minden nap, az biztos. Mert nem volt könnyű életük az aranyászoknak. Nem véletlenül mondta a nóta, hogy mindig rongyos az aranyász! Egy köbméter parti fövenyt fél nap alatt tudtak átmosni, s ebből alig egygrammnyi aranyat nyertek. A kinyerésnél használt mérgező higanytól meg kipotyogott a hajuk...
– Viszont jó hír, hogy érdekli a gyerekeket az egykori mesterség!
– Pár éve még az számított különlegesnek, ha a nebulók számítógépes interaktív játékkal szórakozhattak. Ma ez már nem szenzáció. Most újra meg lehet fogni őket azzal, hogy használhatják a kezüket, például megtapogathatják a halászhálót, vagy forgathatják a malomkövet. A vízimolnárlegények életébe is belekóstolhatnak, mert vettünk nemrég egy kézi, hordozható malmot. A vízimalmot még a rómaiak találták ki, de nem hagyták elterjeszteni, mert féltek, hogy a rabszolgák fellázadnak, és nem fognak dolgozni. Mi a gyerekekkel őröljük a gabonát. A fiúk pörgetik a malmot, a lányok dagasztanak, és megsütjük a kenyeret, ha van a táborban kemence. A malmocska ámulatba ejt mindenkit, igazi attrakció lett belőle. Elmeséljük a történetét is. Kezdjük az ősemberrel, aki rájött, hogy ha szétpörzsöli a magot, akkor jobban jár, mintha csak elrágná.
A magyar oldalon még mindig mossák az aranyat a bátor legények, de már szivattyúkkal dolgoznak. És persze a nyerőhelyeket régi aranyász szokás szerint senkinek nem árulják el. Kérdezhetnénk még, hogyan kerül arany a Dunába. Nem a tündérek aranyhajáról, mint régen hitték, hanem csak úgy, mint a kavics vagy a homok. Az osztrák hegyekben a patakok mállasztják az aranytartalmú érctelléreket a Dunába...
– Mi érdekli a gyerekeket a legjobban? Mitől jönnek lázba?
– A Csallóköz földtanáról elég sokat tudnak, pontosabban a vulkánokról: a Nápolyban játszó focista, Hamšík révén például jól ismerik a Vezúvot (nevet). Mindenesetre élvezik, mikor elmagyarázom a Csallóköz elmúlt 15 millió évét: a nagy korszak egy vulkánnal kezdődött, mert alattunk is volt egy andezit vulkán. A szemléltetéshez van egy vulkánmodellünk, amiből kémiai reakció által előtör a hab. Hú, azt felettébb szeretik! Tudni kell, hogy 15 millió évvel ezelőtt volt itt dél felől egy tengerelöntés, egy úgynevezett transzgresszió, s akkor ideérkezett egy meleg vizű tenger, hasonló korallokkal, kagylókkal és állatvilággal, mint most a Földközi-tenger. Csak ennek a szélén éppen vulkánok pöfögtek! Ez aztán elzáródott a világ tengereitől, elkezdett kihegyesedni, és kialakult a Pannon-tenger. Itt volt megtalálható, ugye, a híres balatoni kecskeköröm, ami nem más, mint egy kagylófajta, és a tenger hullámzásának koptató hatása révén vette fel a sajátos „kecskekörömformát”. Az egész táj úgy nézhetett ki, mint ma Finnország: kiemelkedtek a Kárpátok, deltákat építettek a folyók és a patakok, egészen addig, míg a Duna fél millió évvel ezelőtt át nem törte a dévényi kaput. Azóta hordja ide a homokot és a kavicsot, mert ez a csallóközi rész mindig lapály volt, s ahogy süllyedt a medence, a Duna mindig feltöltötte.
A képen az utolsó aranymosó, Nagy Ferenc Keszölcésről
– Ehhez képest milyen a Csallóköz mai képe?
– A Csallóköz ma már nem igazán attraktív kistáj, főleg nem ezekkel a nagy mezőgazdasági táblákkal! Így, hogy nem maradt más, meg kell keresni a kis értékeinket, örülni kell annak, amink van, s visszahódítani apránként valamit a régi szépségekből, ahogy teszik azt másutt is a természetvédők. Azt ma már látni, hogy lehet jól és rosszul is csinálni a dolgokat. Például szemben a Szigetközt is fel kellett szabdalni keresztgátakkal, de a magyarok meghagytak egy jó kis kanyargós ágat, csónakkal ott végig lehet menni vagy 12 kilométert. Bezzeg nálunk! Ha nálunk ma vízre szállunk, éles sziklákon kell átrakni a csónakokat. Húztak ugyanis két vonalat, és keresztülszórták sziklákkal. Ez nagyon barbár megoldás! Azt jelenti, hogy míg a Kis-Dunán megy az evezés és csónakázás, nálunk az ágrendszerben evezni kész szenvedés.
– Ezeket az ágakat a vízlépcső miatt vágták el?
– Ez már a 19. század közepétől tartó folyamat. A szigetek miatt nehézkes volt a hajózás Pozsonytól Szapig. Majd a gőzhajózás miatt kezdték elvagdosni ezeket – a csicsóit fűzték le először. Az óriási kanyart, amit a gőzhajó nem tudott bevenni, átvágták, aztán később teljesen lezárták. A 19. század végén meghívták Pozsonyba Lafranconi olasz mérnököt, és odatettek elé egy térképet azzal, hogy rajzoljon egy új Dunát. Két feltételt szabtak: az új Dunának nem lehet 4 kilométernél hosszabb egyenes szakasza és 800 méternél szűkebb sugarú kanyarja. S a mérnök úr fogta, és rajzolt egy új Dunát Dévénytől Szapig. Alapvetően tehát a Duna medre egy mérnöki ceruzával rajzolt meder! A bősi vízlépcső hatására pedig végképp kevesebb lett nálunk a víz. Az oldalsó kapukat is lezárták emiatt: a vajkait, a sülyit meg a bodakit.
Gondoltuk volna, hogy a Csallóközben korábban vulkán pöfögött? S hogy 15 millió évvel ezelőtt tenger volt itt?
– Itt élünk a Duna mellett, mégsem szállunk csónakba. Nem úgy a régiek: csónakkal jártak, sosem gyalogoltak... A mostani ember nem ismeri az őt körülvevő vizeket. Te mikor kezdtél vízi turizmussal foglalkozni?
– Húsz éve jött nálam képbe a vízi turizmus. Somorja, ahol élek, erős kajak-kenus bázis, sok jó sportoló került ki már innen. Húsz éve összejött egy önkéntes csapat: tanulni szerettünk volna. Hamar rájöttünk, hogy szemben velünk, a Szigetközben már „bimbózik a rózsa”: ők akkor már második éve komolyan foglalkoztak vízi turizmussal. Nagyon sokat tanultunk tőlük, s ma már egymás mellett működünk, sikeres vízi túrákat szervezünk. Azon vagyunk, hogy minél többen felfedezzék a Csallóköz szépségeit.
Jankó Zoltán doborgazi bázisukról indulva szervez kalandos vízitúrákat (www.vodnetury.sk). Tizedik éve működnek, ők is a szigetköziektől tanultak
– És mit jelent a ti „vízi” tevékenységetek?
– Vízitúra-vezető tanfolyamot szervezünk, csónakokat kölcsönzünk. Mi helyezzük ki például a vízi információs táblákat: most a Kis-Dunát fogjuk kitáblázni, hogy elirányítsuk az evezősöket. Ám nem ez a legfontosabb célkitűzésünk: húsz éve próbálunk rájönni arra, hogyan csábíthatnánk vízre a fiatalokat. Pedig a vizet élvezik – néha túlságosan is, s akkor labilissá válik a csónak, és hamar rendet kell tenni (nevet)... Ám mindig jó élménnyel térnek haza, soha nem mondják: Na, ilyet soha többet! Ha már beszálltak a csónakba, akkor nincs gond, csak a csónakig kéne eljuttatni őket.
– Együttműködtök az iskolákkal?
– Igen, de a magyar nyelvű középiskolák vonalán nagyon rossz a helyzet. A pedagógusok nem igazán szeretnek a tanításon kívül mást bevállalni. Az igazgató kerek perec megmondja, nem bírja rávenni a pedagógusokat arra, hogy elmenjenek egy olyan továbbképzésre, ahol se jutalmat, se pluszkreditet nem kapnak. Pedig most épp pedagógusokat hívunk meg kormányosoknak, mert vízitúra-vezetőket keresünk!
– A régiófejlesztés terén mik a tervek?
– Az a tervünk, hogy építünk egy foglalkoztató udvart a gyerekek számára. Ez Sárosfán lesz, jelenleg ezen dolgozunk. Nagy álmunk, hogy legyen egy saját házunk. Egy másik, kisebb célunk, hogy kiadjunk egy Csallóköz–Szigetköz foglalkoztató könyvet. Kicsi történelem, kicsi gasztronómia, kicsi természet a gyerekeknek, szigetközi minta alapján. Ezt régóta tervezzük. S a legújabb álmunk egy csibor-labor...
A Szigetköz a Csallóközzel szembeni oldalon fekszik.
– Ezt életemben először hallom! Mit takar a csibor-labor?
– A csibor egy vízi bogár, a csibor-labor pedig a vízi élőlényeket megfigyelő készletet jelenti. Egy mikroszkópból és kamerából áll, és egy határozókulccsal működik. Egyszóval: kimész a vízpartra, fogsz egy kancsó vizet, és szép lassan rájössz, hogy mi minden lakik abban a vízben! A laborral kapsz egy kulcsot, és meghatározhatod a „lakókat”. Én most ugyanezt kőzetekkel csinálom. A kőzethatározás: fogsz egy követ, s elindulsz a tábla mentén, a végén pedig eljutsz a kőzetig, meg tudod határozni, fel tudod ismerni, melyik az. Karcolsz, csöpögtetsz, tanulsz... Még egy felnőtt is élvezi!
– Milyen programokat ajánlasz nekünk a nyárra? Mit érdemes kipróbálni?
– A tengerrel nehéz konkurálni, de nem is akarjuk elvenni senkitől. Elég, ha betervezünk egy hosszú hétvégét. A kezdőknek a biciklizést ajánlom. Biciklije mindenkinek van. Pattanjunk nyeregbe, és kezdjük el fölfedezni a tájat, és ha letérünk az útról, akkor még kalandosabb! Gázoljunk át a vizeken, járjuk be a tájat. Ha merészek vagyunk, üljünk csónakba! Az Öreg-Dunát ajánlom mindenkinek, mert az teljesen más képet mutat, mint a Kis-Duna. Még látszik rajta a folyami jelleg.
– A tapasztaltabbaknak?
– ...és a bátrabbaknak a Hainburgtól Pozsonyig vagy Somorjáig terjedő szakaszt ajánlom. Ott persze már tapasztalt kormányosra van szükség, mert kerülgetni kell a hajókat. Ez egy nagyon attraktív rész, dunai viszonylatban is. Összeszűkül a Duna, sodrás van, el kell férni a csónakkal, közben előbukkan a dévényi vár... S persze a Kis-Duna, Öreg-Duna, Nagy-Duna ágrendszeren is minimum egyszer érdemes végigmenni, mert csodálatosan szép! (Tuba Lajosék iskolai csoportoknak szerveznek túrákat: www.rrasamorin.sk/kapcsolat/)
Készült a Szlovák Köztársaság Közlekedési és Építésügyi Minisztériumának támogatásával.
VIDEÓ
⟱⟱⟱
