Ha már jártunk Szlovéniában, olyat láthattunk ott, amit itthon nem. Értő hulladékgazdálkodást – a szlovének már nem fulladnak bele a saját szemetükbe. A fiatal Szlovénia tizenkét évvel ezelőtt rájött, hogy a szeméttel kezdeni kell valamit. Mára leköröztek bennünket, vagy húsz évvel előttünk járnak! Hogyan sikerült ezt elérni? Ennek jártunk utána, fotósunk szépen dokumentálta is a különbségeket. Lássuk!
Hogy kezdték? Sokfelé jártak, néztek és láttak, inspirációt gyűjtöttek, többek között nálunk, Tótmegyeren is megfordultak. A község ugyanis – Iveta Markusková vezetésével – élen jár a hulladékgazdálkodásban. „A szlovének fantasztikusat alkottak tizenkét évvel ezelőtt, pedig nem itt tartottak, épp hogy tanulás céljából látogattak el hozzánk. Két éve pedig már ők tanítják nekünk a hulladékgazdálkodást. Az elmúlt időszakban nemhogy megtanulták, mit hogyan kell tecnni, és jól tenni, hanem fejhosszal megelőztek bennünket. Mindenben előrébb tartanak” – mondja Iveta Markusková, aki azt is hozzátette, nálunk az a baj, hogy lassan mindenre azt mondjuk, márpedig „azt” nem lehet megoldani.
Nemrégiben csallóközi polgármesterek jártak terepszemlén Szlovéniában, Rogaška Slatina híres fürdőváros régiójába látogattak el. Az Új Nő fotósa, Dömötör Ede pedig velük tartott.
Mitől vált be a „bevált” módszer?
A határ menti szlovéniai magyarok központi településének, Lendva városának egykori polgármestere, Horvat Janez vázolta fel az Új Nőnek, miként működik náluk a hulladékgazdálkodás. Milyen módszerek váltak be, és mi nem hozott maradandó sikert.
– Már korábban is fontos volt a hulladék szelektálása, ezért a szeparált szemétre különböző színű zsákokat osztottunk ki a lakosoknak. Ám a lakosok nem mutattak hajlandóságot a szelektálásra, nem igazán válogatták szét a szemetet – kezdi a beszélgetést Horvat Janez. – Ezért azt találtuk ki, hogy a kommunális hulladékot nem hetente, hanem csak kéthetente szállítjuk el. A szemeteskukánk azonban csak 120 literes: így hát a lakosok felgyűrték az ingük ujját, és nekidurálták magukat a válogatásnak, hiszen a két hét végére már jócskán megtelt az otthoni szemetes. Ma már mindenki különválogatja a papírt és a műanyagot: ez utóbbit is kéthetente gyűjtjük be, felváltva a papírral.
A kommunális szemétre és a papírra háztartásonként külön szemetes van, a műanyag és fémhulladékot pedig zsákokban szállítják el. A szelektív műanyagba minden műanyag szemét beletartozik: a PET-palackon kívül a tetrapack, a joghurtosdobozok és az összes műanyag csomagolás, illetve fémdobozok. Ezeket később a hulladékudvarban szétválogatják.
Infó, infó!
Fontos szem a láncban, hogy a lakosságot itt mindenről informálják. Év elején minden háztartásba kiküldik az éves szemétszállítási tervet, amelyikben van olyan rubrika, hogy „szelektív hulladék”. Így minden háztartás beütemezheti a maga szemétgazdálkodását, előre gondolkodhat.
– Sajnos, még mindig kevesen tudják, miért fontos a szelektálás. Ezért lényeges momentum a meggyőzés. A lakosoknak értőn el kell magyarázni, hogy miért „szemét” ügy a szemétügy. Ezért mi párbeszédeket folytattunk, fórumokat szerveztük, magyarázó kisfilmet vetítettük a témáról, és észérveket használtunk a meggyőzés során. A polgárok lassan megértették, hogy a hulladékgazdálkodás kihatással lesz gyerekeik és unokáink életére. Igazából ezzel nyertük meg az ügyet – mondja Horvat Janez.
A hulladéklerakóban mindent szelektálnak. Külön gyűjtik az üveget, papírt, műanyagot, a veszélyes hulladékot és a komposztálásra szánt konyhai és zöldhulladékot. A vidéki háztartások maguk is komposztálhatnak. A városokban pedig a kihelyezett szelektív hulladékgyűjtő mellett a közösségi komposztáló is jelen van.
Bónusz
Lendván minden háztartás évente egyszer a lomtalanítás jegyében kijelölhet egy időpontot, amit jelez a szemétszállító társaságnak. Ezen a kijelölt napon a kirakott hulladékot díjmentesen elszállítják.
– Korábban Lendván a lomtalanítás konkrét naphoz volt kötve. Erre Magyarország irányából beindult a „szemétturizmus”, azaz a határ menti romák átnézték a háztartási szemetet, és amit hasznosnak találtak, azt elvitték. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, csakhogy közben széttúrtak, felfordítottak mindent, szó szerint holdbéli tájat teremtettek, így a hulladékot nem tudtuk elszállítani – magyarázza Horvat úr.
Ám a szlovénok nem csak a korlátozásokat ismerik: a helyi hulladéklerakóba egész évben a lakosok ingyen leadhatják kiszeparált háztartási eszközeiket, kisebb méretű bútoraikat és a gumiabroncsokat. Mindent, amit év közben a hulladékkezelők nem tudtak elszállítani.
Egyedül a hullámpala leadása fizetős, az ugyanis azbeszttartalma miatt veszélyes hulladéknak számít. Amúgy a kétmilliós országban mindössze három újrafelhasználási központ található – itt találóan bazárnak nevezik őket. A lakosok ide adják le a már megunt, de még használható tárgyaikat, kisebb bútoraikat, s ezeket a többiek („neked kacat, nekem érték” elv alapján) olcsón megvásárolhatják. Tervezik újabb központok kialakítását is, ez azonban már a jövő zenéje: a koronajárvány jócskán megakasztotta a fejlődést.
Minden régió rendelkezik saját hulladékudvarral. Ide gyűjtik be a szelektált szemetet. Továbbá egy újrafelhasználási központ is található itt, ami bazárként funkcionál. Használt, de jó állapotban lévő bútorok, használati tárgyak, ruházat, működő elektronikai cikkek várnak eladásra potom áron. Található itt síléc, görkorcsolya, kenyérpirító, székek, evőeszközök… Az ezekből befolyt pénzt visszaforgatják a hulladékudvar üzemeltetésére, a szelektálásra és az újrahasznosításra fordítandó összegbe.
Az újrafelhasználási központ bazárként is funkcionál
A komposztálás
Mint írtuk fentebb, falun a háztartások otthon komposztálnak. A városokban a tömbházak melletti közös komposztgyűjtőkbe várják a konyhai hulladékot. Emellett sokan kiskerttel is rendelkeznek, és a hétköznap összegyűlt konyhai hulladékot kiviszik a kerti komposztjukba.
Átállt boltok!
Továbbá Szlovéniában elszaporodtak az olyan üzletek, ahol a kimért száraz élelmiszert, alapanyagot nem zacskóba mérik ki, hanem üvegedénybe. Nem kifejezetten csomagolásmentes boltokról van szó, inkább szupermarketekről, ahonnan a vásárló üvegedényben viheti haza a rizst, a babot, a borsót, a hajdinát, a kölest, a mogyorót.
– Minden ilyen átállt boltnak megvan a saját üvegedénye, amit egyszer zálogba megvásárolunk. A rizst vagy lisztet nem kell már lemérni, mert fel van tüntetve, miből mennyi fér bele, és az mennyibe kerül. Így a vásárlást nem hátráltatjuk méréssel. A kimért élelmiszert a kasszánál kifizetjük, az üveget hazavisszük, és amikor kifogy, irány a bolt – sorolja a lépéseket az egykori polgármester.
Az üveget visszaváltják! Szlovéniában üveges ásványvizeket és söröket árulnak: és az üveg visszaváltható. A nem visszaváltható üveget pedig a hulladékudvarokon begyűjtik. Sokkal több üvegcsomagolást használnak, mint nálunk.
Hozzáteszi még, hogy tulajdonképpen a gyártók kényszerítenek bennünket, fogyasztókat arra, hogy annyi sok műanyag szemetet termeljünk.
– A rengeteg műanyag csomagolást sok más, újrahasznosítható alternatívával ki lehetne váltani. Például pár évtizede csak üveges üdítőket árultak. A szomszédos horvátok már a PET-palackokat is visszaválthatóként kezelik. Ez azért jó megoldás, mert az embereket kötelezik, hogy a palackokat tisztán vigyék vissza.
Ami nem vált be
A városokban a hulladékszelektáló szigeteknél gyorsan megmutatkozott, hogy a lakosok nem tudnak szelektálni. Szóval mindent egybedobáltak. Ezért alakult ki a gyakorlat, hogy mindenki otthon válogassa szét a szemetet (meggondolva, megfontolva).
– Egy másik módszert is bevezettünk. Ez a pénzről szól: akinek több a kommunális hulladéka, az többet fizet. Nem jártunk sikerrel, mert gombamód elszaporodtak az akkor már rég felszámolt illegális hulladéklerakók. Mivel az emberek nem akartak többet fizetni, kivitték a szemetet az erdők szélére és a határba.
Rájöttünk arra, hogy nincs értelme a díjemelésnek, ezért visszatértünk a régi jó módszerhez: szemeteskuka és háztartás után fizet a polgár – osztja meg tapasztalatait Horvat úr.
Két mentalitás: és a magyar a hanyagabb...
Más a szlovén és más a magyar mentalitás. A szlovének dolgos emberek, vállalkozó szelleműek, és több figyelmet fordítanak a környezetükre, mint a magyar lakosok. Ezt támasztják alá a számok és az empirikus megfigyelés.
– Szlovénia belsejében, a hegyvidéki területeken hatalmas kaszálók vannak, és a szlovénok serényen kaszálnak. Nálunk a magyar részeken erre nem lehetne embert találni. Az ország belsejében a porták rendezettebbek, mint a határ mellett, ahol vegyesen élünk. Bizony van mit tanulni a szlovénoktól!
Aki szelektál, az kevesebb szemétdíjat fizet. Ezzel ösztönzik a lakosságot.
Lendva attól is más, hogy több nemzetiség él a városban és a régióban. A magyarok és a szlovének mellett az egykori jugoszláv államszövetség nemzetiségei is otthonra találtak itt, így az albánok, szerbek, bosnyákok és macedónok. A nagy keveredésben nagyobb a kavarodás is, bizony nehéz megtartani a tisztaságot és a rendet.
Tudnivaló, hogy Szlovénia 1991-ben alakult, közigazgatása érdekes. Minden községhez több település tartozik. Lendva község például 18 települést foglal magában. A községnek egy polgármestere van, a többi települést pedig három felelősből álló faluvezetőség igazgatja – a polgármester mindig a faluvezetőséggel tartja a kapcsolatot. Az egykori polgármester azt mondja, jó dolog, hogy Szlovéniában az emberek odafigyelnek egymásra. Ha pedig valamit nem jól csinálnak, akkor az egyik a másikat figyelmezteti, így mára senki sem engedi meg magának, hogy valami oda nem illőt kidobjon a kommunálisba.
Azt is elárulta, hogy az utóbbi időben a hulladékgazdálkodásban stagnálás állt be: mintha mindenki mindennel meg lenne elégedve. Pedig az élet szüntelen fejlődésből áll, az egy helyben toporgás mindig megtorpanást jelent. Fontos a pezsgés, mert szüntelenül jobbnak kell lenni!
