A szülés az anyának és a babának is nagy megpróbáltatás. Mégis sok homály fedi az ilyenkor szokásos eljárásokat – pedig mennyit segítene, ha a nők legalább tudnák, mi történik velük!
Ennek érdekében összegyűjtöttük a legfontosabb szüléssel kapcsolatos fogalmakat.
Aranyóra
Ez a szülést követő óra, mikor még pulzál a köldökzsinór. Ilyenkor a baba megpihen, ellazul az anyuka hasán, bőr-bőr kontaktusban. Ilyenkor a testükben elszabaduló hormonok különösen éberré teszik a babát és az anyát. Ismerkednek egymással, elmerülnek egymás tekintetében. A baba teste az anyáéhoz simul. Egy idő után a baba elkezd kúszni, mozgásokat végez az emlő felé. Ebben szaglása is segíti, a megsötétedett mellbimbó illata a magzatvíz illatához hasonlít.
Születés után háromnegyed órával a baba megérkezik a mellbimbó magasságába, nyalogatni kezdi (persze, szemével még csak a kontrasztokat látja); a várandósság alatt termelődő kolosztrum, az előtej már készen várja. Ez csupa fincsi és védő anyagot tartalmaz. Az eközben felszabaduló oxitocin pedig méhösszehúzódásokat okoz, és serkenti az anya tejtermelését. Ideális esetben ilyenkor a kórházi dolgozók a háttérben maradnak.
A baba a csöndes, sötét melegből hirtelen fényre és zajba kerül, de az anya pocakján hozzászokhat az új lakóhelyéhez.
Kézzel tágítás
A szülészeti erőszak része, mikor az anyukát nem kérdezik meg, hogy elvégezhetik-e rajta ezt a megosztó műtétet. Üvöltéshez vezető fájdalommal jár, ha nem akkor csinálják, mikor fájás is van. A szülés gyorsítása érdekében alkalmazzák, a méhszáj tágulására lehet vele rásegíteni. Ilyenkor az orvos a már kinyílt méhszájat próbálja vajúdás alatt vagy előtt ujjal tágítani. Ha az orvos erőlteti, a méhszáj berepedhet. (Persze, szakadások a gyors szülésnél is kialakulhatnak).
CTG
A CTG, más néven monitorozás a magzati szívhangokat és a méhösszehúzódásokat mérő eszköz. A vajúdás alatt a magzati szívhangok monitorozása révén követik, hogy van a baba. Akkor a leghatékonyabb, ha csak egy-két óránként használják, majd leveszik az anya hasáról, aki utána szabadon mozoghat. A statisztika azt mutatja, ha folyamatosan fent van a gép, az csak növeli a császármetszések alkalmazását – és nem csökkenti az oxigénhiányos babák számát. Folyamatos monitorozás mellett ugyanis feszültebbek a vajúdó nők, a gépre figyelnek, és kevesebbet a saját légzésükre és önmagukra. (Ma már létezik aprócska, felragasztható CTG is.)
Hasnyomás
A hazai kórházi gyakorlatban továbbra is az ún. kőmetsző pozícióban (háton fekve, kicsit ülve) történik a szülés. Így a baba is nehezebben tud beilleszkedni, a nő sem tudja használni a gravitáció adta erőt, mert nem áll, s nem tud mozogni. (Az egész inkább csak az orvosnak jó.) A kitolási szakaszban szokták alkalmazni a Kristeller-féle műfogást a méh felső részén. Az orvos általában az alkarjával gyakorol nyomást a szülő nő hasára – amivel a nőnek benső sérüléseket okozhat, a babának idegrendszeri károsodást, borda- vagy végtagtörést.
Rutin
A kőmetsző pozíció nehézzé teszi a gátizmok épségének megóvását, ezért is olyan magas nálunk a rutinszerűen elvégezett gátmetszések száma. Ugyanakkor a gátizmok számára is káros a hasnyomás. Ezekkel a beavatkozásokkal eredetileg a császármetszést akarták megelőzni – de mára a „fürdővízzel kiöntik a gyereket“, vagyis a visszájára fordultak.
