Régen Benjamin Spock könyve volt a várandós nők abc-je, ma már Melinda Blau és Tracy Hogg könyvsorozata, A suttogó vezeti a sikerlistákat. Mi pedig egy bájos szülésznőt kérdeztünk.
Nem mindegy, hogyan szülünk és születünk. Ezt vallja a pozsonyeperjesi szülésznő, Veress Anita (32). Anita a pozsonyi Szlovák Egészségügyi Egyetemen végzett, dolgozott több kórházban, majd egy pozsonyi szülészeti magánrendelőben. Öt éve szülésfelkészítő tanácsadást végez. Másfél évvel ezelőtt pedig ismét visszaült az iskolapadba, hogy a hátrányos helyzetű kismamákkal tudjon majd foglalkozni.
Jó, ha az anyuka mindent tud? Természetes szülés vagy programozott császármetszés – melyiket válasszuk? Mire számítson egy nő a szülőszobán, és létezik-e nálunk az a bizonyos aranyóra? Egyáltalán mi a szülésznő feladata? – tettük fel a kérdéseket a bűbájos szülésznőnek.
– Kezdjük az elején. A szülésznő feladata az, hogy felkészítse a kismamát a szülésre, tájékoztassa őt a folyamatról, és hogy bevezesse az anyukát a gyermekágyi időszakba. Mert az elején nem csak alszik és eszik a gyerek, sőt, a szoptatás is keveseknél megy, mint a karikacsapás. Jómagam a természetes szülés híve vagyok, ennek a fontosságára hívom fel a figyelmet. Hiszen a szüléssel kezdődik minden.
– Egy szülésznő is levezetheti a szülést?
– Igen. A szülésznő a szüléskísérésre van kiképezve, és ha minden rendben van, akkor a szülést a szülésznők vezetik le. Azért mondom többes számban, mert jobb esetben a szülőszobán két szülésznő van jelen.
Ám ha veszélyeztetett terhességről van szó, vagy komplikáció lép fel, ott már szükség van orvosra. Sajnos, ha kell, ha nem, ma sokan orvost fogadnak, mert az ad nekik biztonságérzetet, ha ott van az orvos.
– Szülésznőként több helyen is megfordultál. Mi tetszett a munkában?
– Ahogy a kórházak, úgy a szülőszobák sem egyformák. Én buzgó voltam, mindenhol ott akartam lenni. Szerencsére olyan kolléganőkkel hozott össze a sors, akik hagytak kibontakozni, és segítettek. Igyekeztem mindig kedves és mosolygós maradni. Ha kérdezett a kismama, válaszoltam, és ha rossz napom volt, akkor is előzékeny voltam. Mindenből kivettem a részem, jelen voltam a sima, fiziológiás szülésnél, a komplikált szülésnél, a tervezett császármetszésnél, az akut császármetszésnél, később pedig a pozsonyi magánrendelőben a veszélyeztetett terhesekkel foglalkoztunk.
– Miért hagytad ott a szülészetet?
– Vándor-szülésznőnek tartom magam! Házi ápolónőként még külföldön is próbálkoztam, de rájöttem, hogy hiányoznak az anyukák, ezért tanácsadó céget alapítottam. Most házhoz megyek, és otthon segítek.
– Miről szól a tanácsadás?
– Ha a kismama lélekben felkészül arra, ami rá vár, könnyebb dolga lesz. Az ülések során szó esik arról, hogy mit csomagoljon az anyuka a kórházba, milyen dokumentumokra lesz szüksége. Elmondom, milyen a jó nyomási technika, a jó légzés, felkészülünk a fájdalomra – már amennyire fel lehet rá készülni. Azt is megtanuljuk, hogyan néz ki a szülőszoba, milyen az apás szülés, mi a kísérő szerepe. Beszélünk a gyermekágyi időszakról és a szoptatásról is. Ha a szülés után nem mennek simán a dolgok, akkor megint segítek.
– Apropó, szoptatás! Ez megosztja az anyákat. Vannak, akik nem szoptatnak, mert féltik az alakjukat, vagy mert maguk akarnak rendelkezni a testükkel. Mindenki tud szoptatni, csak pár anyukának valami miatt nem megy?
– A magam részéről mindent megteszek, mert a szoptató anyukának sok erőre, kitartásra és támogatásra van szüksége. Ha nem megy, akkor sem szabad megbélyegezni senkit, az anyukának sem szabad magát hibáztatnia. Sokfélék vagyunk, de a kismamák néha már a kórházban rossz vágányra állnak rá, vagy nem kapnak helyes útmutatást. Ám a szeretet sem lesz kevesebb, és az anyai kötelék sem lesz gyengébb, csak mert a szoptatás nem sikerült. És nem kell követni minden jó tanácsot, csak mert azt mondta az anyós vagy a szomszéd.
– Szlovákiában a gyermekek egyharmada császármetszéssel jön a világra. A tervezett császármetszés trend. Miért nem akarnak a nők hüvelyi úton szülni?
– Jó kérdés, mert, ugye, a szülésfelkészítő a természetes úton történő szülésről szól, nem a császármetszésről. A császármetszés témája csak kis kitérő, mert minden eshetőségre fel kell készülni. Nehéz az árral szemben úszni: sajnos, az anyukák azt hiszik, hogy a császár kockázatmentes. Ha a kismama ragaszkodik a programozott császárhoz, akkor szépen megkérem, gondolja át még egyszer, valóban meg akarja-e magát fosztani a szülés élményétől. Csak mert ott alul vágják, és repedni fog?
Fájdalmakkal hozzuk világra a gyermekünket, de mikor az anya a szülés után kézbe veszi gyermekét és megillatozza, annál csodásabb pillanat nincs! Kevesen tudatosítják, hogy a császármetszés után ez nem lesz, hiszen az egy műtét.
– Miért baj az, ha nem engedünk szabad utat a természetnek, illetve mindez milyen következményekkel járhat?
– A vajúdás nemcsak a kontrakciókat jelenti, hanem azt is, hogy a nőből anya, a magzatból pedig újszülött lesz. Ha hipp-hopp, csak úgy kiemelik az anya hasából, az sokk az újszülöttnek. Reggel nyolckor még minden állandó volt körülötte: a hőmérséklet, a mozgások, az illatok, érezte anya szívverését, és főleg még nem akart kijönni. Fél órával később pedig minden ok nélkül kiragadják az anya méhéből? Csak mert így kényelmesebb. Egyáltalán nem mindegy hogyan szülünk és születünk! Egy császáros újszülött teljesen másként érkezik a világra, mint az a baba, amelyik természetes úton születik meg. Igaz, ma már a természetes szülést is be tudják indítani, és ha indokolt, mint például a túlhordásnál, azzal nincs is gond. Más esetben érdemesebb lenne a természet rendjét követni, mint ahogy az aranyórára is több időt kéne hagyni. Az aranyóra a szülést követő egy vagy két óra, mikor a baba bőr-bőr kontaktusban ellazulhat az anya hasán. Szülés közben a baba nehéz utat jár be, jólesik neki, hogy az anya hasán megpihenhet, mert ilyenkor örömhormonok szabadulhatnak fel.
– Van lehetőség az itteni szülészeteken arra, hogy az első egy órát az újszülött az anyukán töltse?
– Az aranyóra akkor jó, ha valóban egy óráig, sőt, legalább két óráig tart. Erre viszont ki kell alakítani a körülményeket, mert az anya és a baba közben azért kontroll alatt van. Érdemes az orvossal előzetesen megbeszélni és kérni tőle az aranyórát. Érdekes, hogy ilyenkor az újszülött megtalálja az anya mellét. Persze, erőltetni nem szabad.
– Kényes téma a gátmetszés. Mit érdemes tudni róla? Nálunk automatikusan vágják a nőt...
– Ideális esetben az orvos bejelenti, hogy most metszünk, azonban ha komplikáció lép fel, akkor csak utána mondják meg. Én nem értek egyet a rutinszerű gátmetszéssel. Ugyanígy fontos az epidurális érzéstelenítésről beszélni, mert annak is vannak hátrányai, és nem számít természetesnek. Az sem mindegy, hogy az anyuka mikor tud először kimenni a mosdóba. Sokan a vágás miatt félnek a nagydolgukat elvégezni, sőt néha a kisdologgal is nehézségek vannak, a császározás után is. Minderről a blogomban több bejegyzést lehet találni.
– Jó az, ha az anyuka száz könyvet elolvas? Egyáltalán mennyit kell tudnunk?
– Az sem jó, ha a kismama semmit sem tud, és az se, ha tudálékos. Fontos, hogy a gyakorlatban feltaláljuk magunkat.
– Sok szó esik manapság arról is, hogy egyre inkább hiányzik a gyermek rendszerességre való nevelése. Anya igazodjon a babához, vagy a baba a mamához?
– Természetes, hogy ki kell elégíteni a kisbaba szükségleteit, ezért jó, ha az anya ott van mellette. A baba intenzív kapcsolatot szeretne, ugyanolyat, mint az anyaméhben. Tehát a köldökzsinór láthatatlanul, de ott van közöttük. Ilyenkor mindig elmondom az anyukának, hogy hallgassa meg, mit súg az anyai ösztön. A rendszeresség pedig – amit egy idő után már könnyebb bevezetni – nagyon fontos, mert biztonságot ad a babának. Azaz legyen egy kitapasztalt és jól bevált, szokott napi ritmusa, s akkor a baba nem nő az anya fejére.
Császárnál az orvosnak öt perce van arra, hogy kivegye a babát. Addig még a baba nem kap az altató hatásából. Ezt sokan nem tudják. Ezért van néha botrány, hogy az orvos megkarcolta a baba fejét, mert sietett.
– Mit tanácsolsz, mennyire kövessék az anyukák az új trendeket és az internetes csoportokat?
– Ez nagy bumm, s az anyukának, aki otthon elszigetelődik, sokat jelenthet a kötődés a csoporthoz. Jó „összejönni ”, mert az anyukának megerősítésre, illetve támogatásra van szüksége, hisz idegen ösvényen jár. Melyik útra lépjen, hisz annyi út van előtte: a hordozáspártiak a hordozásra esküdnek, a szoptatáspártiak a hosszú szoptatásra, és így tovább. Ám sokfélék vagyunk, és soha nem egyetlen, hanem sok sablon van. Vannak, akik azt vallják, hogy ha sír a gyerek, akkor nem szabad felkapni, hagyni kell, pedig tényleg csak az anyuka tudhatja, hogy a gyerekének mi a jó. Lehet, hogy a gyermek csak megnyugtatásra, kis becézésre vágyik. Én hordozás- és szoptatáspárti vagyok, és vallom: az a legfontosabb, hogy úgy csináljuk, ahogy nekünk és a babának is jó, s ne azt nézzük, hogy mások mit várnak el tőlünk.
– Szociális munkásnak tanulsz. Mi ösztönzött erre?
– Igen, újra főiskolás vagyok. A férjemmel karöltve egy éve támogatunk egy hatgyermekes édesanyát, akit a férje magára hagyott. Ez a fiatal nő egy nap bekopogott hozzánk, és ételt kért tőlünk. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi lesz ezekkel az anyákkal. Végül megfogalmazódott bennem, hogy a jövőben a halmozottan hátrányos anyukáknak szeretnék segíteni, hogy egzisztenciát tudjanak teremteni gyermekeik számára.
