Egy ideje már a gondolataim a múltba visznek vissza. Egyre sűrűbben fel-felvillanó képek, megmosolyogtató emlékek, aztán a valóság. Vannak dolgok, melyekre az ember nem tud felkészülni. De nincs is, aki felkészítsen bennünket, s ha volna is, akkor sem értenénk meg soha, hogy mi történt.
Valóban jó megoldás az, ha idősotthonba küldjük öreg szüleinket, rokonainkat? Ki fogjuk-e bírni, ha majd egyszer minket is kiköltöztetnek a saját házunkból?
A mai időseknek nincs mintájuk a modern öregségre– a hosszabb öregkort most találjuk ki. A gyerekeknek nincs idejük a szüleikre, ők még hajtanak, de akkor ki lássa el az időseket, amikor gondozásra szorulnak?
Nagymamakorú hölgy sétálgat pici tacskójával a parkban. A kis virslikutyus tipeg utána, néha előrébb szalad, megfeszíti a pórázt, majd érzi, hogy eddig tart a...
Első pillanatban úgy tűnik, inkább a húszévesek tanulhatnának a bölcsebb idősebbektől. Ugyanakkor a húszévesek sok olyan trükköt tudnak, amelyekkel lepipálják az idősebbeket.