Amiről most szó lesz, kérem szépen, az nem más, mint az izzadás, csuklás, böfi, puki, ásítás, orrfújás és egy testbónusz – a szőr. Testünk működését nem mindig tudjuk szabályozni, viszont szalonképessé tudjuk varázsolni. A biológiai megnyilvánulásokról sokak számára még beszélni is kellemetlen.
Mindenkivel megtörtént már, hogy rossz pillanatban kapta el a csuklás, vagy épp korogni kezdett a gyomra, megcsavarta valami szösz az orrát, vagy kicsúszott egy kisebb böfi! Ejnye! Tanuljunk meg néhány illemszabályt.
Kezdjük a testi higiéniával!
Mivel a bőr rendkívül fontos élettani feladatokat lát el, ezért nem mindegy, milyen állapotban van. Naponta mosakodjunk, és távolítsuk el bőrünkről a szennyeződést! Ugyanolyan fontos a haj, a fogak, a hajlatok és a körmök tisztasága. Körmünkre nagyon ügyeljünk, hiszen kezünkkel érintjük meg embertársainkat. Mossunk többször kezet a nap folyamán! A lábkörmök ápolására ugyanolyan figyelmet kell fordítani, mint a kézfejre! A rossz fogak, valamint az izzadt, kellemetlen testszag és szájszag riasztó hatású. Ha fokozottan izzadunk, naponta többször mosakodjunk le derékig. (Ezt még a munkahelyünkön is megtehetjük. Mindenki tud pár szörnyű történetet olyan kollégáról, aki nem veszi észre, hogy testi kipárolgásaival mérgezi környezetét. Két ilyen ismerősöm is volt: az egyik eladó egy élelmiszerboltban, a másik egy irodista, aki naponta biciklivel hordta a gyerekeit az iskolába, s közben alaposan megizzadt. Mindkettőt a végén diszkréten figyelmeztettük.)
Ne feledkezzünk meg arról, hogy a testápolás helyszíne kizárólag a fürdőszoba. Vakarózni, körmöt rágni vagy orrot piszkálni se színházban, se barátaink előtt nem illendő. Mindez csak ránk – és „fürdőszobánkra” tartozik.
Fő az egészség! Ha érezzük, hogy valami nem stimmel velünk, maradjunk otthon. Ez egy íratlan szabály. Legyen nálunk mindig zsebkendő, a tüsszentést és köhögést a zsebkendőnket szánk elé tartva „végezzük”. Most pedig térjünk át a kellemetlenebb testtájakra.
A csuklás mindig váratlanul tör ránk
A legfontosabb ilyenkor, hogy mindig csukott szájjal próbáljuk visszafojtani ezt a mélyről érkező rángást. Vegyünk két nagy levegőt, és nyeljünk egy nagyot. Ha néhány korty víz sem segít, ne próbálkozzunk tovább az asztalnál, hanem rögtön menjünk a mosdóba. Nemrég azt hallottam, hogy úgy a legegyszerűbb elállítani a csuklást, ha a jobb kezünket a magasba emeljük, a másik kezünkkel pedig vizet kortyolgatunk. Bravúros mutatvány, szó se róla, ám nem illendő mókás mutatványokkal önmagunkat alulprezentálni.
Ásítás
Az ásításnak nagyon sok oka lehet: kialvatlanság, fáradtság, unalom vagy elhasznált levegő a teremben. Ennek ellenére mások előtt ásítani tilos! Hogy miért? Mert nagyon sértő dolog. Egyenlő azzal, hogy tökéletesen meguntuk a másik felet. Tessék csukott szájjal visszafojtani az ásítást, vagy eltitkolni úgy, hogy lehajtjuk a fejünket egy röpke pillanatra. Vagy ha mindez nem megy, ásítsunk egy szalvétába, kezünket a szánk elé tartva – de semmiképp se ökölbe szorított kézzel!
Tüsszentés, orrfújás, fülvakarás
Tüsszentéskor mindig használjunk zsebkendőt. Így még a hangon is tudunk tompítani. A tüsszentést illik mások egészségére kívánni, de nem harsányan, kiabálva. Aki pedig gyakran tüsszent, ne tegyük számára még kellemetlenebbé – és ne kívánjuk sorozatosan az egészségére. Hasonló a helyzet az orrfújással. Minél kevesebb hangzavarral és feltűnéssel fújjuk ki az orrunkat. Ha a levesnél van ilyen gondunk a forró gőz miatt, hajtsuk le a fejünket, és nyomkodjuk meg az orrunkat. Még fújni sem kell. Ha ennél jóval többről van szó, természetesen álljunk fel, menjünk arrébb, és ott fújjuk ki az orrunkat. Fülvakarás és más egyéb testrész vakargatása szintén csak ránk tartozik!
Szellentés, avagy az alfarhang
Magánügy! Ha visszafogjuk, természetesen még káros is lehet. Ettől függetlenül próbáljuk meg nem kiengedni a dzsint a palackból – egészen addig, míg egyedül maradunk. Ha pedig tanúi vagyunk egy szellentéshangnak, ne fintorogjunk, ne mutassuk ki, hogy bármit is észrevettünk volna. Egyik testhangot sem illik észrevenni. Bizony. Még a gyomorkorgást sem! A jól nevelt embernek ilyenkor a szeme sem rebben.
Evés és böfögés
Ne csámcsogjunk, hanem minél kisebb zajt csapva étkezzünk. Még mindig érvényes az az illemszabály, miszerint étkezés közben nem beszélünk. Ez azt jelenti, hogy amíg az étel a szánkban van, addig csak rágunk, és az ételre koncentrálunk. Ne akarjunk beszélni! Ha mégis megtörténne, tegyük a szánk elé a kezünket, és utána kérjünk elnézést. Étkezés után pedig jaj annak, akinek kicsúszik a böfi! Sokan képesek megfeledkezni magukról! Nem is gondolják, mennyire elveszi mindez a másik étvágyát.
Nemcsak kellemetlen és zavaró, de rendkívül illetlen a mi kultúránkban! Igen, vannak nemzetek, ahol a böfögés a köszönet jele, de azok nem mi vagyunk. Ha asztaltársaságban elkerülhetetlen a felbuggyanó böffentés, próbáljuk csukott szájjal vagy zsebkendő segítségével elvégezni, majd kérjünk elnézést.
Fogpiszkálás, rágógumi
Ódákat lehetne zengeni róluk! A fogpiszkálóról könnyen elfelejtik, hogy nem társaságba való dolog. A mosdóban a tükör előtt, de semmiképp sem az asztalnál keressük a buja ételkincseket a fogsorunkban!
Ha rágózásba kezdünk, nagyobb az esély a kellemetlen hangokra. Tehát rágógumit rágni szintén illetlenség! Főleg egy bemutatkozásnál, hivatalos találkozókon, templomban, állásinterjún és számos más helyen. A rágógumi maximum a strandra való – vagy laza társaságba. Ott se nagyon illendő!
Örökös és vitatott tabutéma: a szőr
Az embernek – akár nő, akár férfi – szőre nő. Az úgynevezett terminális szőrzet csoportjába tartozik a haj, a szemöldök, a szempilla, a hónaljszőr és az intim testrészek szőrzete, valamint a szakáll. A szőrnek fontos élettani funkciója van, ám erre fittyet hányva – a népek nagy része a divatot követi. Borotva, gyanta, vagy maradjunk a természetesnél? Nincs kimondott forma, méret és alak, melyet ma be lehetne szabályozni! Ellenben van egy íratlan szabály. Mégpedig az, hogy saját „szőrkultúránkkal” másokat nem illik kellemetlen helyzetbe hozni. Hogy kell ezt érteni? Ha például a „hónaljszőr” mellett döntünk, akkor próbáljunk olyan fedő öltözetet találni, mellyel nem riasztjuk el embertársainkat, vagy nem váltunk ki undort. (A nyári melegben a tömött autóbuszon például kapaszkodni kell, s az ujjatlan blúz felfedi a hónaljunkat.) Amerikában a színes hónaljfestés élte nemrég a fénykorát! Érdekes, nem igaz? Egyszer a rövid, máskor a hosszú! Mindenesetre a bővebb egészségügyi javallatokat a szakértőkre hagyom. Na, ne szőrözzünk már ennyit, kérem szépen! Nem illik!
