Hol ismerkedünk? Nincs recept vagy kiváló praktika arra, hogy hol találunk rá a nagy Ő-re. Számtalan hely van, ahol könnyedén rábukkanhatunk az igazira. Vagy ha nem is az igazira, akkor egy ideiglenes Don Juanra.
Manapság mindenki ott ismerkedik, ahol tud: a sarki közértesnél, szórakozóhelyen, külföldi nyaraláson, munkahelyen, közösségi oldalakon. És nem utolsósorban: a legújabb társkeresőkön. Bizony, a jó öreg társkereső oldalak még mindig divatban vannak. Sőt mi több, egyre inkább úgy néz ki, jócskán megpuccosodva most élik csak igazi fénykorukat!
A virtuális ismerkedésnek köszönhetően mára nagyot ugrott a közösségi hálón szövődött szerelmek száma. Gondoljunk csak bele: megnyitjuk az oldalt, s rögtön egy profilfotó köszönt minket, majd jön néhány személyes infó. Látjuk, hogy annak a másiknak mi az érdeklődési köre. És még a kutyákat is szereti! – kiáltunk fel örömmel. S máris kicsit belezúgunk az igencsak jóképű, gitáros srácba (épp a szomszéd faluból)! Női büszkeség ide vagy oda, s már írtunk is a sármos zenész fiúnak... Manapság körülbelül ilyen gyorsasággal és ennyi kényelemmel ismerkedünk, s mindezt az internet segítségével. Mert hát valljuk be, még a lábunkat sem kellett kitenni az utcára, máris találtunk magunknak valakit! Ráadásul teljesen „véletlenül”, éppen csak rákattintottunk az ismerősünk ismerősének az ismerősére...
S ha már ez ilyen jól működik a közösségi hálón, a furfangos fejlesztők kitalálták, hogy a kellemeset összekapcsolják a hasznossal, azaz néhány vadiúj társkereső oldallal! Így a Facebook fiókunkkal együtt beléphetünk az izgalmak világába. Nem kell attól tartani, hogy erre bárki rájön, ugyanis a társkereső egy árva nyomot sem hagy az adatlapunkon. (Maximum az ismerőseinkbe futhatunk bele!) Így jött létre például a Tinder és a The Jingle társkereső. S a többi nagyágyút se hagyjuk ki, hiszen a Pokec, a Randivonal és az Elittárs is rendkívül felkapott lett.
Miért félünk a társkeresőktől?
A társkereső oldalaknak azonban számtalan hátránya létezik – már a sok pozitívum mellett. Hiszen sokan úgy vélik: „Ott mindenki csak azt akarja!” A szexet! A társkeresők főleg egyéjszakás kalandra vágyókról és kisebb légyottokról híresek. Személy szerint kételkedve fogadtam mindezt, hiszen az Elittárs a diplomás, értelmiségi réteget célozza meg, a Randivonal pedig a komoly kapcsolatokat hirdeti.
A Tinder meg... A Tinder az a Tinder! Egyszerűen hihetetlen, mekkorát robbantott. Szinte mindenki rákapott, és azonnal feljelentkezett rá: szinglik és kapcsolatban élők egyaránt. És máris itt van egy aprócska bökkenő: a kapcsolatban élők előszeretettel használják.
Csongor (31), aki véleménye szerint boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, ugyancsak beregisztrált a Tinderre.
– Nincs abban semmi rossz, ha megnézem, mit tud egy ilyen társkereső. Kíváncsi voltam, mi az, amit találok, milyen lányokkal hoz össze a rendszer. Attól sem zárkózom el, hogy beszélgessek velük!
Ugyanezen a véleményen van Balázs (29) is, aki bár szingli, de egyszerre több társkeresőn is fent van.
– Szeretek beszélgetni, ismerkedni, és ha van valami, ami megfog egy lányban, simán meghívom randizni. Persze számolni kell azzal is, hogy rendkívül sokan csak azért vannak fent egy ilyen oldalon, mert szexre vágynak. Nők és férfiak egyaránt.
Nem igazán akartam elhinni a hallottakat, de bárkit kérdeztem erről, mindenki mesélt pár szaftos sztorit. Ezektől teljesen elképedtem. Például sokan azzal nyitnak meg egy beszélgetést, hogy elküldik fotón a saját nemi szervüket. Igen, jól látják, amit írok. Se helló, se szia! Máris a lényegre térnek. Van azért visszafogottabb rétege is a szexre vágyóknak, akik csak szimplán rákérdeznek az első Szia és hogy vagy után, hogy nincs-e kedve a másiknak egy kis hancúrhoz! Megdöbbenek. Soha életemben nem voltam semmilyen társkereső oldal tagja, mégis naivan azt gondoltam, hogy azért csak van ennek valami kultúrája. Főleg, amikor berobbant a Tinder, és mindenki csak dicsérni tudta.
Mi fán terem a Tinder?
A Tinder jelenleg a legnépszerűbb társkereső az egész világon. Nagyon egyszerűen működik: saját facebookos adatlapunkkal regisztrálunk, így a rendszer szinte mindent tud rólunk. A Tinder kikeresi nekünk a közelben lévő, számításba jövő randipartnereket. Mindezt úgy, hogy a belépés után rögtön a képernyőnkre biggyeszt egy fotót. Egy idegen férfi, illetve idegen nő fotóját. S ekkor dönthetünk: ott van egy zöld pipa és egy piros iksz (x). Vagy, ha balra húzom a képet, akkor nem érdekel a jelölt, ha jobbra, akkor igen. S láss csodát! Ha egyezés van, máris indulhat a kommunikáció. Ki vagy, honnan jöttél, mivel foglalkozol, mit szeretnél, mikor legyen az első randi?
Ekkor beregisztráltam én is...
Sokat nyaggattam a barátnőmet, hogy regisztráljon a híres Tinderre, hiszen szingli, de nem bírt kötélnek állni. Aztán vettem egy mély levegőt, és leültem beszélgetni a párommal. Bólintott, hogy tegyem a dolgom. Beleegyezés pipa, okostelefon pipa, Facebook profil pipa. Szóval, rögtön le is töltöttem a Tindert. Hú, micsoda piros láng a logója! – gondoltam. Biztos azt a bizonyos szikrát jelzi! – hunyorogtam, majd kuncogtam egyet magamban. Aztán jött a neheze. Nem vagyok egy technikai típus, és persze jó néhány beállítást kellett végrehajtanom, hogy összekössön engem a Facebook profilommal, és elinduljon a rendszer. Sikerült!
Néhány perc után már több férfi közül válogathattam. A beállításoknál meg kellett adni, hogy mennyi kilométer távolságban keressen nekem jelölteket, és hogy milyen korosztályból akarok válogatni. Megnézhettem továbbá a jelölteknél azt is, hogy vannak-e közös ismerőseink, és hogy mennyi fotót engedélyezett láttatni az illető önmagáról. Aztán beállítottam, milyen nyelveken beszélek, hogy aki írna nekem, az lássa, spanyolul nem fogunk jót szórakozni.
Pillanatok alatt megtanultam tinderezni, majd arra lettem figyelmes, hogy sorra húzogatom jobbra és balra a férfiak fotóját – s kedvemre szemezgetek belőlünk. Bizony, itt csak az első benyomás számít! Bejön-e a másik, vagy sem.
Miközben egyre gyorsabban döntöttem az ismeretlenek sorsa felől... Egyszer csak, bumm! „Match!” Mármint találat van! Ezt írja a Tinder. A pasi is „bekedvelt” engem, és én is őt. Ekkor a társkereső felajánlja, hogy beszélgessünk, amit én persze rögtön halasztottam, de a másik fél máris írt angolul: „Szia, látom, Magyarországon tanultál. Itt élsz Szlovákiában? Beszélsz szlovákul, németül vagy angolul? Mert én magyarul, sajnos, nem.”
Őszintén szólva annyira meglepett ez a hirtelenség, hogy jobbnak láttam, ha alszom egyet a válaszra, vagyis jobban mondva, felkészülök az első tinderes beszélgetésemre. Még mielőtt kiléptem volna a rendszerből, két új üzenet jött. Az egyik: „Szia, látom, csak 36 km-re vagy tőlem. Hol lehetsz?” A másik pedig: „Szia, örülök, hogy megismerhetlek! Mesélj magadról, hol élsz? Hogy telik az estéd? :)” Elolvastam az üzeneteket, és nyugodt szívvel konstatáltam: igazán örülök, hogy rögtön elsőre nem egy ismeretlen ember hímtagjával kellett szembesülnöm. Másnap úgy döntöttem, válaszolok. Csak hát addigra az első „lovagom” lelépett. Ezt annak tudtam be, hogy türelmetlen volt, és nem bírt várni a válaszomra. A többiekkel pedig dumálni kezdtünk, de egyik sem volt rámenős.
Kedvesek voltak, ismerkedtünk – én persze végig csalónak éreztem magam. Mert hát mégiscsak a kutatásom alapanyagait szolgáltatják ezek az ismeretlen, kellemes férfiak.
Bebizonyosodott, hogy nem mindenki akarja „azt”!
Legalábbis nekem nagyon úgy tűnt, hogy az ismerkedés és a barátkozás a cél. Lehet, hogy szerencsém volt? A baráti társaságom szerint abszolút, ugyanis nekik többségében rossz tapasztalataik vannak a társkereső oldalakkal. Persze, azt is hozzá kell azért tenni, hogy a szűk baráti körömben van egy olyan szerelmespár, akik bizony egy társkereső oldalon találkoztak, és azóta is boldog párkapcsolatban élnek. Még hogy az emberek nem az igaz szerelmet keresik?! Miközben erről beszélgetünk egy könnyed nyári estén a barátokkal, hirtelen zizegni kezd a telefonom, és látom, hogy a Tinder jelez. Nekem befellegzett! Randira hívtak... Ennyi volt, ki kell terítenem a kártyáimat, nem csalhatok tovább.
