Egy nő, aki női kvóta nélkül is jelentős politikai karriert futott be. Büszkék lehettünk rá, hiszen két éve őt jelölték az év EP képviselőjének. Munkái közül a sajtó mégis csak azt ragadta ki, hogy az idén egy volt azok közül, akik igennel szavaztak a határozatra, mely tiltja a melegek hátrányos megkülönböztetését ( a határozat senkinek sem csorbítja a jogait).
Ő maga a legfontosabb elvégzett feladatának az emberkereskedelem elleni törvényt elfogadtatását tartja – és hosszú ideje a kettős állampolgárok jogainak visszaállításán munkálkodik. Magánéletében anya, nagyanya és feleség. Bauer Edittel Somorján beszélgettünk – ide jár haza Brüsszelből, az Európai Parlamentből.
– Hogyan kerül egy nő a férfiak „nagy játékába”, a politikába?
– A rendszerváltás után meg volt az esélye, hogy magyar párt is alakuljon. A barátok és ismerősök arra kértek, hogy segítsek ebben. Nyilván voltak, akik úgy néztek rám: „Jól van, majd lesz, aki felvarrja a gombjainkat és megfőzi a kávét”. Később kiderült, hogy többre is érdemes vagyok
– Két lánya van. Mennyire tudta összeegyeztetni a munkát és a családi életet?
– Nyilvánvalóan kellett hozzá a jó családi háttér. Előtte sem volt egyszerű, de akkor még élt az édesanyám – és ő segített. Volt olyan, hogy a kisebbik lányom bejelentette: ha ez így megy tovább, kitűzik az elhagyott gyermekek zászlaját. De a következő választások után már hajnalban az ágyon ugráltak, annyira örültek a sikerünknek. Feszültségek azért mindig adódtak, például ha nem sikerült megsütni egy születésnapi tortát. Azt egy gyerek az életben nem felejti el – joggal! Az állandó időhiány nem csak a családot károsítja – az ember nagyjából elveszíti a baráti körét. Nagy árat kell fizetni mindenért.
– A férje, Bauer Győző mindenben támogatta?
– Igen, ez óriási segítség volt – ezért is mondtam, hogy a családi háttér rendkívül fontos. Nehéz letenni a munkabeli gondokat, és ha otthon is egy másik gondterhelt arcot látunk, még nehezebb. A férjem tudós ember, volt intézményigazgató, a Csemadok elnöke, nagykövet: mind az alatt az idő alatt, amikor a feladataim engem máshova kötöttek.
De jó csapatmunkával mindent meg lehetett oldani. Mára felnőttek a gyerekek, megtalálták a maguk munkáját, a maguk párját. Családot alapítottak. Három unokám van: két fiú és egy kislány.
– A politikust nem fenyegeti az a veszély, hogy kiszakad a mindennapok sodrásából, eltávolodik a valódi élettől?
– Nem igazán, mert valahol kettős életet él. Lehet, hogy a barátai már nem keresik, de megkeresik az idegenek a panaszaikkal A magánéletben magam jártam bevásárolni, gondom volt arra, hogy a gyerekek mit vigyenek reggel iskolába. A civil életemet is élem.
– Az EU innen, Szlovákiából igen távolinak tetszik. Sokszor értelmetlennek tartjuk a döntéseket, nem tudjuk elképzelni, miért éppen azokkal a kérdésekkel foglalkoznak, amelyekkel foglalkoznak – hiszen rendszerint nem ezek a legégetőbb napi problémák.
– Iszonyatosan nagy probléma az, hogy akik a híreket és a tájékoztatást uralják, nagyon gyakran lényegtelen, teljesen másodrangú kérdésekkel foglalkoznak. Manapság a sajtóban a botrány a hír – és ez nincs másképp az Európai Unió háza táján sem. Azt kell látni, hogy az Európai Uniót ma 28 tagország alkotja, mindegyiknek mások a hagyományai, teljesen más a fejlettségi foka, mások a prioritásai. Mindenki mást vár el az Európai Uniótól. Az egymás ellen feszülő érdekek közt elég nehéz a tájékozódás. De: tényleg másodlagosnak tűnik, amivel az Európai Unió foglalkozik? Például törvényt hozott az EP a traktorok visszapillantó tükrének normalizálása ügyében. Nyilvánvalóan ez ötmillió ember közül négymillió kilencszázkilencvennek nem érdekes. Nem mindenki használ traktort. A mobiltelefonok esetében még mindig hiányzik a rendelkezés, amely, remélem, a közeljövőben már érvénybe lép: miszerint minden gyártó köteles ugyanolyan bemenetű mobiltöltőt alkalmazni. Vagy hogy egységes alacsony roaming díjszabást vezessenek be a szolgáltatók. Ez már sokakat érint. Nagyon sok fogyasztóvédelmi szabályt fogadtunk el. Igaz, hogy némelyik az érdekeink előtt jár, valamelyik mögöttük – és van, amelyik a közepébe talál. Fontos szabály, hogy az élelmiszereken fel kell tüntetni, milyen allergéneket tartalmaznak. Az élelmiszergyártóknak és csomagolóknak ez többletköltséget és többletmunkát jelent, de a fogyasztónak hasznára van. Ma a törvényeink 80 százaléka származik az EU-ból. Nagyon sok törvényt át kell venni a belső jogrendbe, és az adott konkrét körülményekre kell szabni.
– Mi a helyzet azokkal az EU-s törvényekkel, amelyek nagyobb jogokat biztosítanak, mint amilyeneket a hazai jogrend biztosít?
– Abban az esetben, ha nem emeli át a saját jogrendjébe az európai jogrendet az adott tagország, kötelezettségszegési eljárást indítanak ellene. Ezen a téren is vannak lemaradások. Ilyen eset, amikor a szlovák kormány úgy döntött, hogy a karácsonyi nyugdíjakat csak azoknak fogja kifizetni, akik Szlovákiában élnek. Ezt már másodszor tette meg, annak ellenére, hogy az európai jogrend mást ír elő. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított – és végül bíróságra került az ügy. Érdekes módon Szlovákia, némi iróniával, elismerte: annak ellenére nem fizet, hogy eljárás folyik ellene... Az óriási lemaradást az európai bíróság döntéseinek végrehajtásában látom. A tagországoknak úgy kellene alkalmazni a jogrendjüket, hogy figyelembe veszik az európai jogrendet, de az Európai Bíróság döntéseit is: nos, ez valahogy nem így működik a gyakorlatban.
– Olvastam egy nyilatkozatában, hogy az Európai Unió nem szereti a konfliktusokat, szereti a szőnyeg alá söpörni a problémákat.
– Ez pontosan így van. Európa nem szereti a konfliktusokat. Ha lehet, inkább a tagállamokra bízza, hogyan lépnek. Csak akkor foglalkozik a vitás kérdéssel, ha már elkerülhetetlen. Az Európai Unió éppen azért lett kitalálva, hogy oldja a feszültségeket. Egy tanulási folyamat részesei vagyunk: mi is tanuljuk Európát, és Európa is tanul minket! Az első csatlakozók nagyon hasonló kultúrájú országok voltak. A bővítéssel újabb kultúrák csatlakoztak – a további bővítéssel még újabbak. Az EU arculata nagyon lényegesen megváltozott, amikor – Szlovákiával egyetemben – 10 új tagországgal bővült. Mindegyik tagállam hozta a saját politikai kultúráját is. Be kell látni, hogy némelyik ország politikai kultúrájába bőven belefér az is, hogy rendre átveri a másikat, és ehhez az EU nincs szokva. Az európai törvények és intézmények ezzel a magatartással nem igazán tudnak mit kezdeni.
– Merre kellene haladnia az Európai Uniónak a nemzetiségi jogok kérdésében?
– Valamilyen minimális sztenderd felé, amely megszabja a lehetőségeket és a határokat. Egy biztos, hogy a kisebbség kárára nem lehet demokráciát építeni. Az európai tagállamok felében megjelenik valamilyen formája az autonómiának: nemzetiségi alapon képződő stratégia, akár területi autonómia. Erre Európában sok jó példát találni. Még Franciaország esetében is, ahol mindenki francia, kisebbségek nincsenek – akkor sem, hogyha vannak. Mindenki egyenlő francia állampolgár, mégis léteznek regionális autonómiák. Úgy látom, hogy a nemzetiségi kérdést nem lehet tovább megoldatlanul hagyni. Ha tovább akar bővülni az EU, akkor elképzelhetetlen, hogy a nemzetiségi kérdésre ne találjon megoldást. Ezért fontos, hogy a tavaszi választások során olyan képviselők is bekerüljenek az Európai Parlamentbe, akik a szlovákiai magyarságot képviselik.
– Van valamiféle elvárás az EP képviselőkkel szemben, gondolok itt a nyelvtudásra, megjelenésre, öltözködésre?
– Ez egy érdekes kérdés. Nem előírás a nyelvtudás – de én úgy látom, hogy elkerülhetetlen. El sem tudom képzelni, hogy lehetne egy tárgyalást végigvinni úgy, hogy közben számos különböző nyelvre fordítanak a tolmácsok. A saját anyanyelvükkel egyedül az angolok és a franciák élnek meg. A többi tolmács erről a két nyelvről fordít tovább, tehát a fordítást is lefordítják: és ez bizony félreértésekre adhat okot. Ahogy egyre több a fiatalabb képviselő az EP-ben, az angol is egyre dominánsabbá válik. Az sem hátrány, ha az embernek vannak politikai tapasztalatai. (Gyakran beszélünk fiatalításról, de azért nem gondolom, hogy valakinek a politikai pályafutását az EP-ben kellene elkezdenie.) Nem szigorú az előírás az öltözködéssel kapcsolatban, a férfiaknál az öltöny dominál, de vannak kollégák, akik nagy előszeretettel bontják meg a tradicionális modellt.
Pedig a hely hangulatát az is megszabja, hogy egy plenáris ülésen hogyan van felöltözve a teremszolga. Gondoljunk csak bele: az átlagosnál meglehetősen elegánsabban. A fiatalokkal az öltözködés is változik. Láthattunk már Marilyn Monroe-s pólót, vagy például a kalózpárt tagjai virágos pólóban jelentek meg...
– Hamarosan ismét képviselőválasztások lesznek az Európai Parlamentbe.
– Nagyon sok országból jelzik előre, hogy extrém pártok fognak megjelenni nagyobb arányban és nagyobb számban az EP-ben. A szélsőjobb és a szélsőbaloldal is. Ez rengeteg problémát fog okozni, mert nehéz lesz közös nevezőre hozni a döntéseket. Miközben majd komoly problémákat kell megoldani. Európában pillanatok alatt nyugdíjba megy 18 millió ember, őket pótolni kell – és nem biztos, hogy a tartós munkanélküliekkel a hiány feloldható. Ráadásul több millió migráns fog jönni Európába – erre is ki kell dolgozni egy stratégiát. Hogyan fogjuk őket integrálni? Strasbourg az én generációmnak a megbékélés szimbóluma. Sajnos, még ma is zavaró, hogy a második világháború után maradtak elvarratlan szálak. Ezt mi, szlovákiai magyarok, jobban értjük és érezzük. De egy svédnek vagy egy finnek nem sokat jelent, mert ők a problémás szálakat már régen elvarrták. Kíváncsi vagyok arra is, hogyan válik be a későbbiekben az eddigi EU-s stratégia. Ideje elmozdulni egy egységesebb gazdaságpolitika felé. A másik nagy probléma az európai identitás kérdése. Lehetek-e úgy magyar, hogy európai is legyek? Hogy tudok úgy európai lenni, hogy magyar is maradjak? Nem gondolom, hogy Európa odafejlődne, mint Amerika, ahol mindenki amerikai. Európa mindig a nemzetek gazdagságának tárháza kell maradjon! De igazán erős európai identitás nélkül nehéz tovább építeni Európa jövőjét. Az európai kultúra olyan értékek hordozója, amelyeket meg kell őriznünk: ilyen a humanizmus és a szolidaritás. Az EU azért alakult, hogy a konfliktuskérdéseket békésen oldja meg. Ha szétesne, akkor senki sem szabna gátat annak, hogy egy-egy konfliktus akár fegyveres összecsapásba torkolljon. Olyan szerencsés nemzedék vagyunk, hogy a mi életünkben nem volt Európának ezen a részén háború. Ez egészen kivételes dolog a történelemben.
– Az idei választásokon már nem indul. Mit tervez, mivel tölti majd a napjait nyugdíjasként?
– Még nem gondolkoztam el a kérdésen. Néhány hete a munkaerő szabad mozgásáról szóló irányelvet védtük meg, s én vezettem a tárgyalást, amely angolul zajlott – és nehéz volt egyezségre jutni. Még van egy hét munkánk az ülésszakon, és júniusban jár le a megbízatásom. De nem aggódom. Eddig is megtaláltak a feladatok, s ezután sem lesz másképpen.
