A minap Julcsi barátnőm átküldött egy Blikk-videót: „Elegem van a közösségi médiából!"
Öt perc: nagyjából ennyi ideig tartott az egész felvétel, ám ez az öt perc pont elég volt ahhoz, hogy további negyedórán át dermedten bámuljak magam elé. Hogy egyre-másra csak az járjon a fejemben: „Miért? Miért kreáltuk ezt a torz, photoshoppolt világot magunk köré?”
A Survivor-Sabira, a valós Sabira és az Instagram-Sabira (© Klaus Vedfelt/Getty Images)
A három Sabira
„Van a Survivor-Sabira, aki egy lelakott, ápolatlan Sabira. Van a valós Sabira, aki egy ápolt Sabira, és van az Instagram-Sabira, aki pedig retusált” – a képernyőn egy kétségbeesett, harminc év körüli nő tűnik fel kisírt szemekkel.
Mielőtt tovább nézném, bepötyögöm a Google-ba Sabira nevét. Nyomban meg is tudom, hogy a lány a Survivor című valóságshow-ban szerepelt, melynek lényege, hogy elzárják a versenyzőket egy szigetre, ahol különféle erőpróbákat állnak ki.
A további találatok viszont kivétel nélkül ilyen és ehhez hasonló címek: „Így néz ki Sabira az Instagramon és a dzsungelben.” Talán mondanom sem kell, hogy a cikkek alatt burjánzanak a fröcsögő és végtelenül bántó kommentek.
Az első híroldal egy dzsungelben készített képet vágott be a lányról. „Ne már, hisz mások sem néznének ki jobban smink nélkül, a civilizációtól elzárva, egy erdőben!” Ám ahogy meglátom a bevágott Instagram-fotót, köpni-nyelni nem tudok. A „tökéletes” Insta-modell ugyanis köszönőviszonyban sincs a dzsungeles lánnyal. (Végül is, min lepődünk meg? Hisz még nem született nő filterrel az arcán!) Sabira megpróbálta elhitetni a követőivel, hogy agyonretusált Instagram-alteregója maga a valóság. S kicsit talán ő maga is elhitte. Pontosan ez a mai elhazudott világ lényege, hogy lassan már mi magunk sem tudjuk, mi a hamis és mi az igaz.
„Bánom, hogy eddig nem írtam oda a képeim alá, hogy retusálom őket. Bánom, ha ezzel bármelyik nőt károsítottam, mert miattam nem látja magát szépnek. Szeretném, ha innentől kezdve minden influenszer feltüntetné, hogy retusálja a képeit. Azért, hogy ne sérüljenek a nők” – mondja a lány könnyes szemmel. Majd elhangzik egy végtelenül fájó és egyben kijózanító mondat: „A közösségi média engem is megbetegített!”
Sabira a Survivor című műsorban is indult (© Klaus Vedfelt/Getty Images)
Vagyis, aki nem ő. De várjunk csak: tényleg szebb, jobb ez a Sabira-klón, mint a videóban megszólaló hús-vér Sabira? „Én a megcsinált Sabirát szeretem. Azt, hogy van műkörmöm, póthajam, és hogy ki vagyok sminkelve. (...) S most már azt is felvállalom, és elmondom, hogy az igazi Sabirát nem szeretem. Sokszor rossz nézni a Survivor-Sabirát, mégis ő ébresztett rá, hogy ki kell állnom a világ elé, és be kell vallanom, hogy retusálom a képeimet.”
Sabira úgy érezte, csak akkor fogják őt szeretni a követői, ha olyan képet mutat magáról, amelyik nem hogy feljavított, hanem egy teljesen más nőt ábrázol. Olyat, aki tökéletes. Aki szép és hibátlan.
Az Insta betege!
Düh, sajnálat, együttérzés keveredik bennem. Dühös vagyok, de nem Sabirára: sokkal inkább arra a világra, ami az „Instagram-Sabirákat” kitermelte. Ami az ingatag önbizalommal rendelkező lányokkal elhiteti: ha nem lesznek tökéletesek, akkor már nem is méltóak a szeretetre. Piedesztálra emeltük a külsőségeket, miközben háttérbe szorítottuk a lelki egészséget.
Hogy volt-e kártékony hatása annak, amit Sabira művelt? Biztosan. Mégsem tartom igazságosnak, hogy az ostor kizárólag rajta csattanjon, mert minden második influenszerre rázúdulhatott volna a népharag. Mert igen, ennyire elkeserítő a helyzet: a filtereknek és a szépítő alkalmazásoknak „hála”, mostanra elfelejtettük, hogy néz ki egy valós bőrképpel rendelkező ember. És nem is igen akarjuk látni.
