Tünetegyüttes és betegség: a „Raynaud"

Itt a tél, a hideg és fagyos idő, amelyben az emberek többsége meleg kesztyűt visel. Egyesek azonban már jóval a tél beállta előtt kénytelenek kesztyűt hordani, mivel a „Raynaud”-tól (ejtsd: rajnó) szenvednek.

A „Raynaud” a francia Maurice Raynaud doktor után kapta nevét, aki elsőként írta le ezt a jelenséget még a 19. század közepén. A Raynaud-fenomén a környéki (perifériás) testrészek hajszálereinek ismétlődő keringészavara, amely az érintett területek jellegzetes elszíneződésével jár. Egyáltalán nem ritka jelenség, becslések szerint a lakosság öt százalékánál, elsősorban a nőknél, főleg a 40 évnél fiatalabbaknál fordul elő.

A klasszikus formánál a kéz és a láb ujjai érintettek, de hasonló jelenség megjelenhet az orron, a fülcimpákon, sőt a mellbimbókon is (tehát a szívtől távoli részeken). Ezért ez utóbbi esetben inkább a Raynaud-tünetegyüttes (Raynaud-szindróma) vagy a Raynaud-kór elnevezés használatos. A Raynaud-fenomén klasszikus képében az ujjak bőrének színe három szakaszban változik. Az első szakaszban a bőr színe sápadttá válik – „elfehéredik” az ereket érintő görcsös érösszehúzódás, érszűkülés (vazospazmus) miatt.

Rövidebb-hosszabb idő múlva, a második stádiumban az ujjak elkékülnek, hidegek: iszkémia, azaz oxigénhiányos vérellátási zavar alakul ki az érintett területeken. A harmadik stádiumban az érszűkület megszűnik – a sejtek újra normális mennyiségű vért, oxigént kapnak –, a bőr vörössé válik, majd fokozatosan visszatér a normális bőrszín.

Ma már tehát tudjuk, milyen folyamatok zajlanak le a Raynaud-fenoménban, de még ma sem ismerjük a zavar alapvető okát.

Amennyiben ez az állapot áll fenn, Raynaud-kórról, amennyiben a fenomén hátterében valamilyen, legtöbbször autoimmun betegség van, akkor Raynaud-szindrómáról beszélünk. Az ok (etiológia) tehát még mindig ismeretlen, de már ismerjük a kór kialakulásban közrejátszó rizikótényezőket.

Az öröklődés (genetika) szerepe főleg az elsődleges formánál (Raynaud-kór) lehet jelen: itt a betegség az elsőfokú rokonok 50 százalékában kimutatható. Rizikótényezőnek tekinthető a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, illetve a dohányzás. A hideg éghajlat, a téli évszak szintén a Raynaud-fenomén megjelenését segíti elő. Férfiaknál az erőteljesen rezgő munkaeszközök (légkalapács) használata foglalkozásköri ártalomként vezethet e jelenség megjelenéséhez.

A hajszálerek összehúzódása a hidegre adott élettani, megfelelő válasz. A Raynaud-fenoménban ez a „válasz” válik kórossá: a hideg időben gyakoribbak e tünetek, főleg az elsődleges formánál. A hideghez hasonlóan a stressz, különösen az érzelmi stresszhatás is „rohamot” okozhat. A diagnózis felállítása a bőrszínváltozások pontos leírása alapján nem nehéz.

Gondot okozhat a másodlagos forma (Raynaud-szindróma) elkülönítése. Ebben segít a körömágyi hajszálerek mikroszkópos vizsgálata, amely egy egyszerű, fájdalmatlan vizsgálat. A panaszok megelőzéséhez a hideg elkerülése, a végtagok folyamatos melegen tartása, a dohányzás mellőzése és a stresszmentes életmód ajánlott. A gyógyszeres kezelést – értágítók – az orvos irányítsa.