Miért fekszünk kés alá? Az emberekben nem új keletű a vágy, hogy visszanyerjék elveszített szépségüket. Az első plasztikai műtéteket az Egyiptomi Birodalomban végezték a fáraókon. A látványos fejlődésre mégis több ezer évet kellett várni, hiszen az első igazán sikeres műtéteket csak a 20. század elejétől jegyzik. Az igazi áttörést azonban a Thomas Cronin és Frank Gerow által 1961-ben kifejlesztett új típusú szilikonos mellimplantátumok hozták. Az 1962-ben elvégzett szilikonimplantátumos mellműtét óta pedig nők százezrei vetették alá magukat a ma már rutinműtétnek számító beavatkozásnak.
Az első konzultáció az orvossal mindig nagy jelentőségű. Ha valami zavar bennünket, vagy nem szimpatikus a sebész, keressünk másikat. Vagy keressünk fel több sebészt, tájékozódjunk, s csak utána válasszunk.
Az orvos mindig ismerteti a beavatkozás előnyeit és hátrányait, a különböző technikákat, az ellenjavallatokat, a kockázatokat és az esetleges szövődményeket. Ismerteti a lábadozás részleteit, az altatás módjait, a műtét utáni lépéseket. A páciens elgondolkodhat például azon, hogy melyik behatolási módot válassza: a hónalj felől vagy a mell áthajlási redőjében ejtett metszésen keresztül helyezzék-e be az implantátumot. Ez utóbbi a szokványosabb, a könnyebbik műtét, de a végeredmény kevésbé esztétikus, mert látszik alul a heg.
Jó, ha elkerüljük a műmellhatást is (erre példa a csontsoványra fogyott Victoria Beckham, akinek keble mint két kerek alma ül a mellkasán).
Fontos, hogy a páciensnek ne legyen túlzott elvárása, ne élete teljes megváltozását, esetleges pszichológiai problémáinak megoldását várja a műtéttől. A beavatkozást – mint minden altatásban végzett műtétet – belgyógyászati kivizsgálás előz meg.
A mellműtét során az implantátumokat háromféleképpen lehet behelyezni – a leggyakrabban a mellredőben ejtik a vágást, ritkábban a mellbimbó körül vagy pedig a hónaljban. (A hónaljban vezetett vágás esetén a mellkason nem maradnak vissza hegek, elölnézetből nem marad nyoma az operációnak.) Itt a gyógyulási idő rövidebb, mintha a mell áthajlási redőjében ejtett metszésbe helyeznék be az implantátumot.
A „mínuszok”: a hónaljban maradt heg nyáron, ujjatlan ruhában esetleg feltűnő lehet. A hónalj felől vezetett vágásnál az izzadságmirigyek miatt magasabb a fertőzésveszély, és – főképp, ha az izom alá helyezik az implantátumot – magasabb a bevérzések rizikója. A mihamarabbi gyógyulás érdekében fontos az ágynyugalom.
Az implantátumok úgynevezett texturált, érdesített felülettel rendelkeznek. A szilikonzacskón azért alakítanak ki mikropórusokat, hogy könnyebben fixálódhasson a környező szövetekbe. Ha az implantátum nem rögzül kellőképpen, betokosodhat. Tévedés ne essék: mindenképpen kialakul körülötte egy tok (mint minden beültetett anyag körül), de rosszabbik esetben ez a tok megvastagodhat és megkeményedhet. Ilyenkor ki kell venni az implantátumot, és csak 2-3 hónap után helyezhető vissza.
A gyógyulási idő egyébként minimum négy hét. Ez idő alatt a páciensnek különleges, elasztikus melltartót kell viselnie, amely segít abban, hogy az implantátumok fixálódjanak. A mell három hónap után nyeri el végső formáját. Természetesen utána is formálódik, sőt idővel megereszkedhet. A mell megereszkedésért egyébként a gravitáció a felelős.
Ha elmúlik a fájdalom, eltűnik a duzzadtság, és az implantátum szépen fixálódott – ez mindenkinél máskor következik be –, a páciens fokozatosan visszatérhet a korábbi életviteléhez, szabadon sportolhat például. Az izom alá helyezett implantátumok esetében néha-néha előfordul, főleg az intenzíven sportoló nőknél, hogy a fájdalom hosszabb ideig jelentkezik.
Szlovákiában az orvosok csak olyan implantátumokat alkalmazhatnak, amelyeket bevizsgáltak és jóváhagytak. (A Sagax klinikán főleg a francia Eurosilikon cég termékeivel dolgoznak.) Vannak úgynevezett kerek implantátumok (a legelső implantátumok ilyenek voltak, és sokáig nem is volt más), és csepp formájúak − ezek a drágábbak −, amelyeket anatómiai profilúnak is nevezünk. Az implantátum egy szilikontokból áll, amelyet szilikongéllel vagy újabban kohézív géllel töltenek fel.
A legtermészetesebb hatást a csepp formájú, kohézív géllel töltött implantátumokkal lehet elérni (a kerek implantátumokat egyébként szilikongéllel töltik fel). Ha hónaljban ejtik a vágást, akkor mindig kerek implantátumot alkalmaznak, mert az anatómiait nehéz volna behelyezni.
Sok olvasónk megkérdezte a levelében: Az implantátumot az izom elé vagy mögé helyezik? Sok esetben a mellizomzat alá helyezik. Ez a megoldás azért is előnyösebb, mert az izomzat alá helyezett implantátum kevésbé feltűnő. Az implantátum széleit nem lehet észrevenni, az izomzat szépen eltakarja, és természetesebb az átmenet a mellcsonttól a mell közepéig.
Másrészt a fiatal nőknél, akik még nem szültek, azért is előnyösebb az implantátumot izom alá helyezni, mert kevesebb komplikációval jár. Hogy melyik lehetőséget választjuk – lett legyen szó a metszésről, illetve az implantátum formájáról és nagyságáról –, az mindig a kivizsgálás és a megbeszélés során dől el.
A döntésnél mindig több körülményt kell figyelembe venni, és a lehető legoptimálisabb megoldást kell megkeresni. Egyébként előre nem lehet megmondani, hogy mekkora fájdalomra lehet számítani, hisz mindenkinek más a fájdalomküszöbe.
Mellimplantátumok
Az eredmény tartósságga függ az implantátum minőségétől, elhelyezésétől, állagától, a mell formájától (a telt, nagy mellek gyorsabban megereszkednek, mint a kisebbek). Hacsak szövődmény (fertőzés, kilökődés) miatt nem kell megismételni a műtétet, a ma használatos, kohézív géllel töltött implantátu mokat nem kell kicserélni. Elvileg akár életünk végéig is eltart-hatnak, de az implantátum gyártói általában csak tíz évre adnak garanciát. Az emlő évenkénti ultrahangos, mammográfiás vagy szükség esetén MRI-vel végzett vizsgálata ugyanúgy szükséges, annak ellenére, hogy egyértelműen igazolt tény: az implantátum mellett nem gyakoribb a daganatképződés vagy az autoimmun betegségek kialakulása.
Az a mell öregszik szépen, amelyiknél az implantátum mérete harmóniában van viselőjének eredeti emlőméretével és testarányaival. Vigyázat! Az eredmény nem lesz hosszú távon tökéletes, ha az implantátumot olyan mellbe helyezik, amely már előtte jócskán megereszkedett, és nem végeztek rajta mellplasztikai műtétet. Az XL méretű implantátumos mellek öregszenek a legcsúnyábban. Ha cserére kerül sor, a felgyülemlett többletbőr eltüntetésére elkerülhetetlen a mellplasztikai korrekció.
Tévhitek
Az implantátum a mirigyekkel nincs összefüggésben, mert azokat még a legkisebb keblű nőknél is zsírpárna védi. Ez alá kerül az implantátum, a nagyon vékony nőknél pedig még mélyebbre, az izom alá helyezik (mellesleg ez a fájdalmasabb). Az orvosi célokra előállított szilikon teljesen „tiszta” – nem komplikálja a sebgyógyulást, nem vált ki allergiát és más megbetegedéseket. A szilikonimplantátum akkor válhat veszélyessé, ha erős ütés vagy szúrás következtében a zacskó megsérül, mivel így a szilikongél a testbe kerülhet. Ilyen esetekben fel kell keresni az orvost, hogy az szükség esetén kicserélhesse az implantátumot.
A test gond nélkül befogadja az implantátumot
Ez nem igaz. Mint fentebb írtuk, kivételes esetekben előfordulhat, hogy az implantátum környéke betokosodik. Erre egyetlen megoldás létezik: egy újabb operáció. Az is előfordul, hogy a seb nem szépen gyógyul: csúnya, kemény hegek, keloidok keletkeznek. (Ez viszont egyéni hajlam kérdése, s genetikai adottságainkkal függ össze).
A mellnagyobbításon átesett nők később nem tudnak szoptatni
Nem igaz! A tejmirigyek működését a műtét nem befolyásolhatja. A mellkisebbítő műtét után viszont valóban nem lehet mindig szoptatni! Ilyenkor ugyanis a fölösleges bőrt és zsírt is eltávolítják, s közben a tejmirigyek is megsérülhetnek. Ám a mellnagyobbítást is érdemesebb a szülés után kérni, mert a mell a terhesség alatt úgyis alakul.
A műmell „csobog”
Ilyesmi kizárólag az implantátumok egyetlen fajtájánál, a két burokkal rendelkező implantátumoknál fordulhat elő. Manapság ezeket már ritkán használják, például aszimmetrikus keblek esetében. Ilyenkor a két burok közé fiziológiai oldatot juttatnak, hogy a mellek egyforma nagyságúak legyenek. A feltöltésnél buborék keletkezhet: ez adja a nem kívánt hangot. (Tizenöt évvel ezelőtt még olyan implantátumokat alkalmaztak, amelyeknek csak a burka volt szilikonból, a belsejüket fiziológiai oldattal töltötték ki.
Időközben rájöttek, hogy az oldat fele a testbe kerül. Igaz, hogy a szervezetnek nem ártott, de kellemetlen hangot adott.) A ma használatos szilikongél viszont nem szivárog ki a burokból! Ez csak akkor történhet meg, ha a burok megsérül.
A plasztikai műtét egyszerűbb a többi operációnál
Tévedés! Az altatásban végzett beavatkozások jelentős terhet jelentenek a szervezet számára. Minden műtét kockázattal jár.
