Új Nő-bál ismét!

A legfényesebb bálok anno – és mostanság is – a „látni és látszani” jegyében zajlanak.  Mert mindenkit érdekel, ki kivel jelent meg, ki volt a sztárvendég, és melyik híresség milyen estélyit öltött.

A bálok Franciaországból terjedtek el Európa többi részein. Kezdetben csupán az uralkodók udvarában rendeztek bálokat, szigorú etikett szerint. Egy idő után viszont a nemesek, majd a tehetős polgárok is utánozni kezdték őket. A gazdag velencei, római, madridi, párizsi, bécsi polgárok álarcosbáljaiból és táncos vigadalmaiból nagy hírű bálok nőttek ki.

Az Operabál nyitótánca (Kép forrása: pinterest.at)

Operaházi bált legelőször Párizsban rendeztek, 1715-ben. Később a többi nép is „majmolni” kezdte a franciákat. Nálunk a farsangi bálozás – a bécsi mintát követve – a 18. század közepétől dívik. (Az a szokás pedig a század vége felé terjedt el, hogy egy-egy arisztokratabált egy adott korszak vagy ország stílusa határozzon meg.)  A fényes főúri bálokra csak a kiválasztottak kaptak meghívót. Később viszont széles körben is elterjedt a bálozás: különféle szervezetek, szakmai egyesületek – mint például jogászok, medikusok, vadászok, iparosok – is szerveztek bálokat.

Régen a farsangot minden bizonnyal az elsőbálozó lányok várták a leginkább, hisz a táncvigadalmak arra (is) szolgáltak, hogy a partiképes ifjak és az eladósorba került hajadonok egymásra találjanak. (Azt a lányt, aki három báli idényt táncolt végig, és még mindig nem ment férjhez, már vénlánynak tekintették.) Szendrey Júlia is egy megyebálon ismerkedett meg Petőfi Sándorral. „Tizennyolc éves csacsi fruska voltam. Az erdődi várból csak a báli szezonban tehettem ki a lábam, vagy ha a szomszédos birtokra átkocsikáztunk, vizitbe. A bál napján atyus karján léptem be a terembe. Sándor és barátai már ott voltak, Riskó Ignácz mutatott be neki. Sándor pompásan mutatott az ezüstgombos fekete atillában. Mélyen meghajolt, majd arra kért, elsőként vegyem fel a tánczrendembe, majd lendületes mozdulattal a legyezőre írta a nevét” – jegyezte be Júlia a naplójába.

Az elsőbálozó lányok fehér tüll- vagy muszlinruhát öltöttek, kezükre fehér glaszékesztyűt húztak, lábukra fehér selyemcipőt. (Selyemruhát csak az esküvőjükön hordhattak.) Ékszert, szőrmefélét nem viselhettek, báli belépőjüket hattyúprém díszíthette.

S hogy micsoda előkészületek zajlottak, azt Kölcsey Antónia (Kölcsey Ferenc unokahúga) naplójának sorai is elárulják: „Két héttel a bál előtt már nem volt szünete a készülődésnek, a sok varrás- és igazításoknak... Végre elérkezett a várván várt nap mellyen indulni kellett, ’s elkészült’ a fejér atlasz ruha, mellyben megjelennem kellett... Szatmárra a’ bálas városba érkeztünkkor mindjárt újra kezdődött a’ készülődés az öltözkö-dés. Csak most látom, milly adagja van a hiúságnak nálunk, leányoknál. Minden szalag felett a ruhán, s minden virág, levélke felett a fejre illesztésnél hosz-szas tanácskozás tartatott. Szóval mi leányok mindent elkövettünk, hogy jól nézhessünk ki.”

Az elsőbálozást követő években – ha még hajadonok maradtak – pasztellszínű ruhában bálozhattak. (A jó házból való úrilányok nem öltözhettek kihívóan, és sehová sem mehettek kíséret nélkül. A gardedám szerepét általában egy érettebb, férjezett hölgy, például az anya töltötte be, olykor egy idősebb férfi rokon.) A férjes asszonyok intenzív színű, merész kivágású ruhákat és pompás ékszereket viseltek. Aki pedig abba a korba ért, hogy bálozó lánya volt, ismét más ruhát – visszafogottabbat és sötétebb színűt – választott. A báli ruhát hosszú kesztyűvel egészítették ki.

A báltörténet kutatói abban nagyjából megegyeznek, hogy a bál megnevezés az olasz ballo, ballare (táncolni) szóra vezethető vissza. Arra viszont nem adnak egységes választ, mikor is volt az első igazi bál. Egyesek az 1385-ben – Bajor Izabella és VI. Károly menyegzője alkalmából – Amiens-ben szervezett nagy táncos mulatságot tartják annak. Mások a későbbi korok, a barokk és a rokokó fejedelmi ünnepségeit. XII. Lajos francia király tiszteletére Milánóban rendeztek bált, Franciaországban pedig később, I. Ferenc és fia, II. Henrik korában jelentek meg az ilyesfajta mulatságok. Henrik felesége, Medici Katalin szorgalmazta a tánchoz a könnyebb, kivágott ruhákat, és kitalálta az álarcot. A legtöbben viszont úgy tartják, hogy a mai bálok XIV. Lajos udvari báljaira vezethetők vissza.

Fontos kiegészítő volt még a legyező és a táncrend – finom papírra nyomtatott, bőrbe kötött, ceruzával ellátott díszes könyvecske. „A legyező az első övről zsinóron függ alá, és csak szellőztetésre használandó, nem pedig arra, hogy mögötte tánczosokkal kaczagjunk” – oktatta a fiatalokat báli etikettről szóló könyveiben Méhner Vilmos. Persze, a lányok eme intelem ellenére is kacérkodtak az ifjakkal. A táncrendben vezették a lányok, melyik bál milyen táncára kinek ígérkeztek el. Az etikett törvényeit tiszteletben kellett tartani, így nem kis diplomáciai érzék kellett ahhoz, hogy a lány megszabaduljon nemkívánatos lovagjától egy később jelentkező, rokonszenves táncos kedvéért. Üzenetértéke volt annak, kivel milyen táncot lejtett a hajadon.

Károlyi Mihály felesége, Andrássy Katinka emlékirataiban leírja, hogy ha valaki egy báli szezonban kétszer ugyanazzal táncolta a kotillon-t (francia füzértánc), akkor elvárták, hogy megtörténjen az eljegyzés, különben a fiatalember „nem viselkedett úriember módjára”, a kisasszony pedig „kompromittálva volt”.

Egyébként akkoriban az ifjak virágcsokrokat adtak azoknak a lányoknak, akikkel táncoltak – a legszebbet annak, akivel a kotillon-t táncolták. A fiataluraknak – akik akkoriban frakkot viseltek a bálokon – illett felkérni minden lányt, akit ismertek. A mai értelemben vett páros táncok az 1800-as évek közepén jelentek meg. Ma már csak ezeket ropjuk. A körtáncok, amelyekben cserélődnek a párok, már csak a legelegánsabb rendezvények nyitórészében kapnak szerepet. A magyar bálok hagyományos nyitótáncát, a palotást elsőbálozók vagy profi táncosok szokták bemutatni. A bál vendégeinek marad a keringő, a polka, a tangó, a foxtrott, a swing, a szamba és a rock and roll.

Az európai báli szezon csúcseseménye, a „bálok bálja” kétségkívül a bécsi operabál, melynek nyitótáncát 180 pár táncolja. A neves bécsi operabál egy 1877-es bécsi koncerttel indult: az operaház közönsége a Straussok zenéjét hallva táncra perdült, bár hivatalosan nem lett volna szabad. 1935-től nevezik hivatalosan is bécsi operabálnak. A budapesti operaház felépítése után két évvel, 1886-ban rendezték meg az első operabált. Hosszabb kihagyások után 1996-ban éledt újjá, s azóta minden farsang utolsó szombatján megrendezésre kerül. Érdekesség, hogy sétálójegyeket is kiadnak, és sokan meg is fizetik a borsos belépőt, amelyhez nem jár „szék”, csak hogy eldicsekedhessenek vele: én is ott voltam!

Az öt évvel ezelőtti Új Nő-bál fogadóbizottsága: Nagyvendégi Éva, Mórocz Szilvia, Néma László és neje, Márta.

Idén március 3-án tartják. (1969 óta az osztrák tévé és rádió élőben közvetít a helyszínről.) A belépő 230 euró, a legolcsóbb jegy egy négyszemélyes asztalhoz személyenként 80 euró, a legdrágább páholyért 17 ezer eurót kell fizetni. (Mellesleg: a helyszínt tavaly 24 órán belül vissza kellett állítani eredeti állapotába, hogy az operaházban megtarthassák a soron következő előadást.) A Wiener Opernball sztárokat és sztárocskákat is felvonultat. Richard „Mörtl” Lugner osztrák építkezési vállalkozó megosztotta már a páholyát Andie MacDowell színésznővel, Pamela Andersonnal, tavalyelőtt pedig Teri Hatcher, a Született feleségek sztárja jött el Bécsbe.

Tavaly a botrányairól ismert Lindsay Lohan lett volna a vendég, ám az utolsó pillanatban lemondta a részvételt. Helyette Dieter Bohlen énekes, dalszerző és producer, a Modern Talking alapítója „ugrott be” (aki elmondta: még életében nem viselt frakkot).

Bálunkról nem hiányoztak a tévéből ismert arcok: Pálffy István, aki sok csallóközi hölgy szívét megdobogtatta

A tavalyi bécsi bálon egyébként az elsőbálozók 13 ezer eurót gyűjtöttek össze egy Haitin lévő gyermekfalu támogatására. (Ilyen hírt a szervezők azért is tartanak fontosnak, mert évről évre tüntetnek a fényes külsőségek közepette megrendezett operabál ellen.) Március 5-én kerül sor a budapesti operabálra, melynek mottója: Európai Unió. 32 pár – idén először öt táncintézmény legtehetségesebb növendékei lehetnek a nyitótáncosok – ifj. Johann Strauss Déli rózsák keringőjének zenéjére nyitja meg a bált.

Több mint kétezer vendég válthat jegyet (a legolcsóbb belépő ára 75 ezer forint). A bál fényét minden évben külföldi sztárvendég is emeli. Mint például Ornella Muti, Catherine Deneuve, Gina Lollobrigida, az operaművészet nagy nevei közül Montserrat Caballé világhírű szoprán, tavaly pedig José Cura argentin tenor.

A Szlovák Nemzeti Színházban pedig mindig az idény elején rendeznek bált. Mint az előző években is, ez az esemény nyitja meg a szlovák báli szezont – ezúttal január 8-án.

Ez lesz a 11. operabál Pozsonyban. Végül ne feledkezzünk meg a mi hagyományos farsangi bálunkról sem, mely idén (február 12-én) újra megrendezésre kerül. A bál vendégei új helyszínen perdülhetnek táncra: a gyönyörűen felújított várkonyi Amadé kastélyszálló minden termében! (A jegy ára viszont a régi: 87 euró.) Mint a korábbi évek során, idén is lesz az Új Nő-bálnak mottója: ezúttal a régi álarcosbálok hangulatát varázsoljuk vissza. Jó mulatást mindenkinek!

A pozsonyi operabált a Nemzeti Színházban rendezik meg – az Orange vállalta magára a házigazda szerepét. Csak meghívóra „működik”, és egy bizottság dönt arról, ki méltó a meghívásra – és teljesen ingyenes. A bál háziasszonyának toalettjét legalább két hétig – tetszett, nem tetszett – tárgyalja a sajtó. (Képünkön a örökifjú Zdenka Studenková, akit kétszer is felkértek a posztra.) Innen sem hiányoznak az illusztris előadók: két éve például a Boney M zenéjére táncoltak a vendégek.

Régen tökéletes modor és tánctudás nélkül nem lehetett bálba menni. Ma már viszont a táncoktatás nem kap túl nagy szerepet (az alapiskola nyolcadik osztályában szervezett egyetlen tanfolyam kevés). Ma már nem várnak el tökéletes tánctudást a bálok vendégeitől, ami viszont nem változott: a bálon illik pontosan megjelenni.

• A ruhatárba érkezvén először a férfi a hölgyről segíti le a kabátot, hogy ne melegedjék ki. Távozáskor viszont épp fordítva: a férfi ölti magára a kabátot. Ha lépcsőn haladnak felfelé, elöl a hölgy megy, hogyha lefelé, akkor fordítva: ha a hölgy megbotlana, a férfi megóvja attól, hogy leessen a lépcsőn.
• Az egy asztalnál ülők minden esetben bemutatkoznak egymásnak (akkor is, ha névjegykártyák vannak az asztalon), és beszélgetést kezdeményeznek. Az uraknak illik bemutatkozni – akkor is, mikor ismeretlen hölgyet kérnek táncra. A felkérés illő módja még ma is ez: „Szabad egy táncra?”
• Férfi nem utasíthat el nőt, ha hölgyválasz van (hacsak nem szolgálatban lévő őr vagy pincér). A nőnek is csak abban az esetben illik elutasítania a férfit, ha már másnak ígérte a táncot, vagy pedig nem szeretne táncolni, mert elfáradt. Ha ez utóbbi indokkal kosarazzuk ki a kérőt, nem illik másnak igent mondani.
• A férfi a felkérés után előreengedi a hölgyet, vagy karját felajánlva vezeti őt a táncparkettre. Tánc közben mindig a férfi vezeti a nőt. Ha a pár egyik tagja jobban táncol, ne tegyen megjegyzést a másik hiányosságaira. A helyes testtartás tánc közben egyenes, de nem merev. A férfi jobb kezét a nő dereka fölé teszi, összezárt ujjakkal, és ott is hagyja. (Nem illik végigtapogatni a nő hátát.) A nő bal kezét könnyedén a férfi vállára helyezi (és nem a nyaka köré fűzi), jobb kezét pedig a férfi bal kezére. Nem illik túl közel simulni, még lassú tánc esetén sem.

Nem táncolunk itallal a kezünkben. Tánc közben ne kerüljük a partner pillantását. A férfi kezdeményezi a beszélgetést, szórakoztatja partnerét. Az első táncot azzal illik táncolni, akivel a bálba érkeztünk. Korábban illett a férfiaknak az asztaluknál ülő hölgyeket megtáncoltatni. (Mára mintha feledésbe merült volna ez a szép szokás.) Bár tánc közben nem illik lekérni, a tánc közbeni partnercsere megengedett, ha mindenkinek kedvére való.

• Udvariatlanság egy férfinak más nővel táncolnia úgy, hogy saját partnerét társaság nélkül hagyja.
• Amint a zene véget ér, a férfi udvariasan megköszöni a táncot, és jobb karján vezetve, a helyére kíséri a hölgyet. A szünetet azzal illik tölteni, akivel a bálba érkeztünk. A férfi csak úgy hagyhatja magára a nőt, ha megfelelő társaságról gondoskodott arra az időre, amíg távol van. A férfinak illik gondoskodni arról, hogy a hölgyeknek legyen ital a poharukban. Ha tálakon hozzák az ételt, neki illik szedni a nő tányérjára.
• A hölgy az asztalnál kísérője jobbján foglal helyet. A hölgyek fogadják el és köszönjék meg a feléjük irányuló bókokat.
• Senkit nem illik evés vagy beszélgetés közben zavarni, sem pedig az engedélye nélkül lefotózni. Ha neves személyiség a bál vendége, és szeretnénk vele pár szót váltani, kérjük meg a szervezőt, hogy mutasson be neki.
• Távozni is együtt illik azoknak, akik együtt érkeztek – nem túl korán (éjfél előtt nem illik egy bálról távozni), de nem is utolsónak.