Vannak-e véletlenek? Sok minden arra mutat, hogy nincsenek. Vannak viszont jelek és jelzések, amelyek valamire fel akarják hívni a figyelmünket.
Sajnos, sokszor elmegyünk mellettük, vagy nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Pedig kellene.
Meghívott a barátnőm magához
A jelek főleg akkor fontosak, amikor határozatlanok vagyunk, és nem tudjuk, hogyan döntsünk. Jeleket kapunk, hogy mit tegyünk, de mi vakon elmegyünk mellettük. Vegyük például azt, hogy a barátnőnk meghív minket a házibulijára. Nem nagyon akarózik elmennünk, törjük a fejünket, kifogásokat keresünk, hogy miért maradunk távol, de aztán mégis azt mondjuk: megígértük, el kell mennünk... Készülődünk, felöltözünk – és akkor leöntjük magunkat kávéval. No, jó, nincs mit tenni, átöltözünk.
Felvesszük a cipőnket, de kezünkben marad a pántja. A fene vigye el, mondjuk, és felveszünk egy másikat. Már indulnánk, de nem találjuk a kulcsainkat. Fél órát keressük, míg végre megtaláljuk a hűtőszekrényben. Csak a vak nem látja, hogy valami (valaki) azt akarja, hogy vegyük végre észre magunkat, és maradjunk otthon! Ennek ellenére elmegyünk.
Amikor hazajövünk, úszik a lakás. Elpattant a fűtőtest csöve, és a házat elárasztotta a víz. Ez van! Mennyivel jobban tettük volna, ha észrevesszük a jeleket, és otthon maradunk!
Mit mondanak az ezoterikusok?
Szentül hiszik, hogy létezik egy rajtunk kívül levő világ. Ebből a világból valakik jeleket küldenek nekünk, hogy megvédjenek bennünket, eligazítsanak a világ dolgaiban. Mindenki tapasztalta már, hogy vannak esetek, amikor nagyon akarunk valamit, de hol ilyen akadály jön közbe, hol olyan. De mi erőszakosak vagyunk, tűzön-vízen át keresztülvisszük az akaratunkat. Aztán a végén kiderül, hogy jobban tettük volna, ha idejekorán abbahagyjuk az igyekezetet, mert a dolog rosszul sült el.
Mi ebből a tanulság?
Az, hogy semmit sem szabad túlságosan erőltetni. Ha valamibe belefogunk, és egy-két kísérlet után nem akar sikerülni, hagyjuk a csudába az egészet. Mert oka van annak, ha dolgaink mindegyre elakadnak! Ez azt jelenti, hogy nem szabad tovább erőltetni. Tegyük a kezünket a szívünkre: kinek nem volt még ilyen esete?
Kérni is szabad
Megéri megfigyelni és megfogadni a jeleket. És megéri kérni is. De csak olyasmit kérjünk, amit igazán akarunk, amire szükségünk van, ami előrevisz bennünket az életben. Hiábavalóságokkal ne terheljük a nagy ismeretlent. Ne legyünk telhetetlenek.
A megrögzött realisták egy szót sem hisznek abból, amit itt leírtunk. Nekik arra van szükségük, hogy valami megrázó, valami eget rengető történjen velük. Csak akkor fogják elhinni, hogy nem csak megfogható dolgok léteznek. Vannak, akiknek a szó szoros értelmében kell, hogy kőszikla essen a fejükre, hogy hinni tudjanak. Egy biztos: mindenkinek van az életében ilyen kőszikla. Csak még ezt sem veszi észre!
